The Band (JK f.f.) - Befejezett

40. rész

Hát ez is eljött, az utolsó rész.
Fogadjátok sok szeretettel.
Remélem tetszett a történetem? Ha igen tarts velem jövőre is.
Boldog Új Évet mindenkinek!

Mintha valaki földhöz vágott volna úgy tértem vissza testembe. Éreztem újra a hátamba nyilaló fájdalmat, hallottam a mellettem zúgó gépek csipogását és a morajló hangokat is amik beszélgetésekre hasonlítottak. Nehezen nyitottam ki szemeim, hozzá kellett szoknom az éles fényhez. Egy fehér köpenyes orvos állt nem messze tőlem, mellette az apám, az ajtó mellett pedig SoYang és néhány rendőr. Tekintetemmel körbe pásztáztam a helységet, de ő sehol sem volt. Biztos nem engedték, hogy utánam jöjjön. Pedig most semmi másra nem vágyom csak az ő közelségére, az ölelésére. De sajnos nincs itt. Mindenki elhagyta a kórtermet csak a doktor maradt benn.

- Lee kisasszony, tud figyelni, érti amit mondok? -nézett rám kérdőn.

- Igen uram, értem. -bár fájt a mozgás de kicsit feljebb ültem.

- Remek. Nos, szeretném az állapotáról tájékoztatni. Pár nappal ezelőtt megműtöttük önt. A golyót sikeresen kioperáltuk a hátsó 4-es és 5-ös borda közül. Elég erősen belefúródott, ezért négy napig altatásban tartottuk, hogy ne érezzen a kelleténél nagyobb fájdalmat. Szerencsére egyetlen belsőszerve sem sérült, így 100%-os az esély a teljes felépülésre. Még el kell végeznünk néhány vizsgálatot, de a körülményekhez képest jól van, ön is és a baba is.

Csak bólogattam, már untam a szokásos orvosi szöveget. Várj! Álljunk csak meg! Mit mondott az előbb?

- Elnézést doktor úr, mit mondott az imént? Én és mi? Milyen baba? -néztem rá értetlenül.

- Ön nem is tudja? Hölgyem, maga állapotos. Nagyjából 2-2,5 hónapos lehet.

- Hogy micsoda!? -kérdeztem megemelt hangon.

- Elnézést kérek, azt hittem tudja! De ha nem tudott róla akkor kérem döntse el mielőbb, hogy szeretné-e megtartani vagy sem. Hamar döntsön, csupán pár nap van a műtét lehetőségéig.

- Öm... rendben köszönöm.

Meghajolt aztán kiment a szobából. Otthagyva engem totál lesokkolva. Még csak most tértem magamhoz, erre azonnal ezt kapom a nyakamba? De hogy lehet ez? Ekkor eszembe jutott JeongGuk és az utolsó esténk együtt. Igaza van az orvosnak már több mint két hónap is eltelt azóta. Hogy hogy repül az idő.

Miután az orvos tájékoztatta apámat is az állapotomról bejöttek SoYangal. Elmondása szerint már rögtön a műtét után elmondták neki, hogy terhes vagyok mivel kötelességük a legközelebbi családtagot tájékoztatni. Furcsa de nem kiabált velem, nem üvöltötte le a fejem, csak arra kért, hogy döntsek helyesen és úgy ahogy a nekem a legjobb. Hát ezzel nem könnyítette meg a helyzetem. Rengeteget gondolkoztam, éjjel-nappal, szinte még aludni sem tudtam. Fogalmam sem volt hogyan is kéne döntenem. Csináltam egy vele és ellene listát, de egálban álltak szóval nem jutottam kb semmire. Egyik pillanatban elvetettem volna a másikban meg már nem. Teljesen tanácstalan lettem.

&&&

Pár nappal később hazaengedtek a kórházból szigorú ágy nyugalomra ítélve. Csupán már csak néhány napom volt, hogy meghozzam a döntést és ne fussak ki az időből. De a tanácstalanságom mitsem változott. Egyik napra megbeszéltem egy találkozót Yangal, muszáj volt kicsit kikapcsolódnom. Természetesen az apám által felfogadott testőrök elkísértek mindenhová, így ide is. Hiába győzködtem, hogy már nem kell már nem vagyok veszélyben, őt ez nem érdekelte. Egy étteremben találkoztam barátnőmmel. Már ott várt mikor megérkeztem.