The Band (JK f.f.) - Befejezett

4. rész

NaRa szemszöge

Fáradtan kullogok be a termünkbe. Egész hétvégén megállás nélkül dolgoztam, mert Mr. Bang elkapott amikor éjfél után értem haza pénteken. Hiába mondtam, hogy az egyik híressége miatt kellett ott maradnom, mivel nem tudtam kitakarítani a próbatermet, őt ez nem érdekelte. Mivel felkeltettem őt "édes álmából" az volt a bűntetésem, hogy az egész hétvégét végigdolgoztatta velem. Mondjuk annyiból nem bántam, hogy dupla pénzt kaptam érte.
A helyemre érve lehuppanok SoYang mellé és pulcsim kapucniját a fejemre húzva borulok a padra.

- Hát veled meg mi van? -hallom meg barátnőm érdeklődő, harsány hangját.

- Fáradt vagyok... -nyavajgok, közben felegyenesedek, hogy a szemébe nézhessek.

- Hű de szarul nézel ki! -hát igen, Yang az egyik legőszintébb ember a világon, mégha nem épp a legkedvesebb módon is csinálja.

- Én is szeretlek.

- Bocsi csak...

- Ne, nem kell szavatkoznod. -intettem le- Tudom, hogy szörnyen festek. Egész hétvégén melóztam.

- Miért vállalsz ennyi munkát? Túl fogod magad hajtani!

- Nyugi nem fogom. Tudod mi a célom. És, hogy azt elérjem muszáj pénzt keresnem.

- Jó-jó, de az egészséged fontosabb a pénznél.

Hirtelen sikongató lány hangokat kezdtünk hallani, tudtam mi az oka, a fiúk vonulnak végig a folyosón. Csupán egy terem választ el minket a végzősöktől, ahol Taehyung és Jimin vannak, így a rajongó csajoknak van elég idejük a nyakukon lógni. Ahogy egyre közelebbről hallottuk a visongást, tudtam Jungkook tart az osztályba.

- Légyszi ne dolgozz annyit. -tette kezét a vállamra, hangja aggódó volt.

- Nyugi, tudom mennyi az elég. Nem hajtom túl magam anyuci.

Csend honolt a helységben, így mindenki hallotta amit SoYangnak mondtam, Kook is. Felénk pillantva a helyére ment. Kicsit elszégyelve magam hajoltam a könyvem felé, nem akartam senki szemébe nézni.

Ebédszünetben a szokásos helyünkön ülve fogyasztottuk el kajánkat. Bár inkább csak Yang evett, én csak piszkáltam pálcikáimmal az ételt. Mikor álltam volna föl hirtelen egy rettentően furcsa dolog történt. Felnézve megpillantottam, hogy a nagy Bangtan tagjai épp felénk tartanak. Mit akarnak? Mért jönnek ide? Ugye nem akarnak szóbaállni velünk? Mivel a leghátsó asztalnál ültünk, nem tudtam azt mondani, hogy máshoz igyekeznek, mert innen nincs tovább. A következő pillanatban arra eszméltem fel, hogy szorosan SoYang mellett ülök a fiúk pedig közrefognak minket. Jesszusom! Mibe csöppentem bele?

- Sziasztok lányok! -köszönt Tae, nagy mosollyal arcán.

- Sziasztok! -viszonozza gesztusát barátnőm, de láttam mennyire zavarba jött.

- Hogy vagytok? -szólal meg Jimin is.

- Mért vagytok itt? -már nagyon furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi folyik itt, muszáj voltam a tettek mezejére lépni.

- Egy suliba járunk, ráadásul osztálytársak vagytok a mi kis maknae-nénkkal, mért ne ülhetnénk ide? -von kérdőre Taehyung.

- És ez csak most jut eszetekbe? Közel három év után? -kezdtem ideges lenni, egyre erősebb volt a gyanúm, miszerint ez egy fogadás volt.

- Jólvan már na, ne légy mérges. Elfoglalt emberek vagyunk, nem mindig van időnk a barátkozásra. -nevetett Jimin. Szerintem ő ezt viccnek szánhatta, de nálam ez kicsit se jön be.