The Band (JK f.f.) - Befejezett

23. rész

Ahogy azt Yonanak megígértem csaptunk egy nagy csajos napot hármasban Yangal. Bár némi hátsószándék is volt benne, mert titokban megírtam Jiminnek, hogy hol vagyunk, de meghagytam, hogy ha ide is jön legyen spontán és ne direktben "fusson össze" velünk. Beültünk egy cukrászdába és miközben fogyasztottuk a finom sütiket az ajtó feletti kis csengő aranyos hangján megszólalt. Egyszerre néztünk oda SoYangal és mikor meglátta kik léptek be az ajtón rögtön el akart menni.

- Hát te, hova hova? -kaptam el karját.

- Látod te ki van ott?

- Igen, nem vagyok vak. De nemrég tettél nekem egy ígéretet SoYang. Képes lennél megszegni? -tettem a sértődöttet.

- Nem képzeled, hogy most fogok vele beszélni? -kérdezte felháborodva.

- Már mért ne? Hiszen itt van, te is itt vagy. Nincs is jobb alkalom ennél. A suli úgyis csak jövőre kezdődik el.

- De akkor sem, én nem állok rá készen...

- Ugyan már! Minek halogatni? Előbb utóbb úgyis túl kell esned rajta.

- De én...

- Sziasztok lányok! -jöttek oda a fiúk.

- Sziasztok! -köszöntem kedvesen, Yang csak biccentett.

- Leülhetünk?

- Felőlem. -tettem a nem törődömöt.

Ők sütijeiket letéve az asztalra helyetfoglaltak mellettünk. Yona kicsit meglepődött, hogy újra látja a srácokat, szegénykém meg se mert szólalni.

- Hát ti hogy hogy itt? -úgy tettem mint akit váratlanul ért a találkozás.

- Csak edzésünk volt és a céghez menet Kook meghívott egy sütire. Na és ti?

- Hát épp csajos napot tartunk és mi is meghívtuk magunkat egy sütire.

- NaRa beszélhetnénk? -nézett rám Kook, elég komoly tekintettel.

- Felőlem. Gyere Yona. -fogtam kézen a lányt.

- Nyugodtan itthagyhatod őt NaRa, figyelek rá. -kérlelt barátnőm.

- Ne, nem akarom, hogy bajt csináljon plusz haza kéne már vinnem is szóval... -elindultunk a kijárat felé- Majd este átmegyek, szióka!

Gyilkos pillantásokkal ajándékozott meg de nem törődtem vele, muszáj volt kész helyzet elé állítanom. Kiérve a belvárosi rengetegből lesétáltunk a Han folyóhoz. Szép látvány volt a folyó, körülötte minden fehéren díszelgett. Egy padra ültünk le.

- NaRa etethetem a kacsákat? -nézett rám hugom.

- Persze de nagyon óvatosan!

Elugrándozott és a közeli árusnál vett magának etető kaját és dobálgatta a kacsáknak. Mosolyogva figyeltem ahogy játszik. Olyan vidám, élettel teli és boldog ez a lány. Néha irigylem tőle ezt a dolgot... Azt is, hogy semmit sem tud a körülötte történő dolgokról.

- Nagyon aranyos kislány. -szólalt meg pár perc után.

- Igen, nagyon. Miről akartál beszélni? -néztem rá.

- Csak arról amit a múltkor beszéltünk. Sikerült döntésre jutnod, kapok új esélyt?

- Mikor lettél ilyen?

- Milyen? -nézett értetlenül.

- Hát hogy mindig a lényegre térsz. Azelőtt kellett egy óra mire kibökted mit akarsz. -nevettem.