1. Fejezet

1.9K 80 16
                                    

Giorgio szemszög

Tokostúl tépem ki lakásom ajtaját majd kettesével szelem a lépcsõket a lépcsõházban. 8 percem van oda érni a próbára, a srácok már biztos szidnak miért nem vagyok ott 10 perccel elötte jó szokásomhoz hívõen. A sarkon fordulok be mikor már messzirõl látom hogy Barni és Bálint szív egy-egy cigerettát a terem ajtaja elött.

-Baszki, nálam van a kulcs...-káromkodok magamba, rá eszmélve hogy nem túl kedves arckifejezéssel várnak a fiúk.
-Bocsi, srácok jöttem ahogy tudtam.-kotorászom elõ a próba terem kulcsát a táskámból.
-Aha persze-nyomja el cigijét gúnyosan Bálint.
Nem sokkal azután hogy le cuccoltunk a teremben lévõ kanapéra meg is érkezett Peti és Ati.
-Hát Zsomát hol hagytátok ?-kérdezi Barni barátunk, mire az ajtóban állók meg dermednek.
-Azt hittük veletek jött.-szólal meg Ati nevetve mikor rá eszmél hogy komoly a dolog.
-Ahj baszki már megint biztos abba a hülye meleg bárba issza földig magát...-sóhajtok.
-Mi, milyen meleg bár?-kapja fel a fejét Peti.
-Egy hülye gyökér folyton hívogatja hogy adjon el füvet egy bárba egy bizonyos összegért az embereknek, cserébe annyit ihat amennyit akar, szerinted Zsombor hát nem el fogadta ezt a ajánlást?-kérdezem irórnikusan a Petiéktõl.
-Érte megyek , ha nem csapta még eléggé szét magát akkor ide hozom.-kezdem fel venni a kabátom.
Valamiért mindig felelõsséget éreztem Bombi felé hogy meg védjem, nem birnám ki hogy ne menjek érte.

Nem tudtam hogy milyen állapotba lehet ezért elötte haza ugrottam az autómért. Fél úton lehettem mikor látom hogy Zsoma hív. Félre állok majd felveszem a telefont.

-Hé Bombi merre vagy?-veszem fel sietősen.
-Öhh otthon, nem érzem túl jól magam...-csuklik el a hangja.
-Jól vagy ? -kérdezem meg aggódva.
-Hát fogjuk rá jól...-füllent, mikor tudom jól hogy nem az igazat mondja.
-Zsoma én nem hiszek neked, hallom a hangodon hogy valami nincs rendben. Úgy is kocsiba vagyok, el megyek hozzad.-jelentem ki.
-De nem kell, úgy is próba van, cserbe akarod hagyni a srácokat?-próbálja terelni a témát.
-Nem, nem, téged nem akarlak cserbe hagyni, fontosabb vagy te mint a hülye próba.-szalad ki a számon hirtelen miután a vonal végén csönd van.
-Jó rendben.-szólal meg kis idő után.

Miután be fejeztem Zsomával való beszélgetésemet fel hívtam Barnit.

-Szia, figyu Zsombor nagyon szét csapta magát ezért haza viszem és ott is maradok vele.-próbálom mérgesen előadni.
-Az szép, akkor gitár nélkűl játszunk ma is.-sóhajt .
-Bocsi tényleg de így szerintem még azt se tudná hogy kell tartani a gitárját.-fokozom a füllentésemet.
-Jó, rendben, persze-egyezik bele Barnabás.

Hamar ott voltam Zsománál, nem akartam illetlenűl be rontani ezért kopogtam. Semmi válasz, de szerencsére nyitva volt az ajtó.
Szép lassan ki nyitom az ajtót majd az elő szobába le vetkezek. Amint belépek a nappaliba rögtön szembe találom magam barátommal. A földön ül a kanapé mellett. Ugyan nincs szét csapva de józannak se mondanám.
-Hé, veled még is mi történt?-dobom le a táskámat majd fel segítem a barátom a kanapéra.
-Minden oké?- kérdezek rá ismét.
Kérdésemre válasz nem érkezik csak a padlót pásztázva rázza meg a fejét. Szóval nem. Mondjuk mit is vártam, pont ezért jöttem ide.
-Csinálok teát.-csúsztatom le a kezem a hátáról. Ki szaladok a konyhába és amint látom nem egy két üres piás üveg hever az asztalon. Gyorsan meg is csinálom a teát és már sietek is vissza barátomhoz.
-Na mesélj.-ülök le mellé miközben át nyújtom neki a bögre teát.
-Hát nem is tudom hogy mondjam...-kortyol bele a teába majd le teszi az asztalra.
-Ma reggel kaptam egy telefont hogy Olivia meg ölte magát.-csuklik el a hangja majd tenyerébe temeti arcát. Olivia Zsombor nővére, kint lakik Angliába nem tudni sok mindent róla.
-Jaj, istenem-ölelem szorosan magamhoz.
-Miért tette? Miért?-kezd el zokogni.
-Nem tudom...sóhajtok, majd puszit adok a göndör fürtjei közé.

Már este 9 múlt. Zsombor zokogva aludt el az ölembe hajtva fejét. Nem volt szívem fel kelteni így én is ülve el aludtam. Meg szólalt a telefonom. Óvatosan ki bújtam az alvó göndör alól majd ki mentem a konyhába. Barni az.
-Szia-motyogok bele valami ilyesmit álmosan.
-Szia Giorgio, merre vagy ? Már két órája nem válaszolsz, már egy csomót írtam, még mindig Zsománál vagy?- halmozz el kérdésekkel.
-Igen, bocsi nem figyeltem, nincs túl jól most épp alszik.-magyarázkodok.
-Hát akkor eléggé szét csaphatta magát.-poénkodik.
-Hát igen örültem hogy szóba tudtam vele állni.
-Na mindegy, hagylak titeket pihenni, majd holnap beszélünk, szia.-teszi le a telefont.
Mire vissza megyek már törökülésbe issza a kihűlt teáját barátom.
-Hagyjad, csinálok másikat.-veszem ki kezéből majd a konyhába sietek.
-Ki volt az?-szólal meg egy hang mögöttem.
-A Barnabás. Úgy tudja hogy szét csaptad magad egy bárba.-fordulok meg a kezembe lévő teával, meglepetésemre elég közel állt hozzám. Szemei karikásak voltak, a haja kócos, nem nézett ki túl jól, mondjuk meg értem miért.
-Tessék a teád-nyújtom át neki.
-Köszönök, úgy mindent.-néz le cipőjére zavarodottan.
-Ez semmiség.-mosolyodok rá.
- De tényleg , a fiúk nem tennének meg értem ilyeneket.
- Ugyan már nem is tettem semmit.-kezdek zavarba jönni, de vajon miért? Várj, egy haveromtól miért jönnék zavarba?
- Ahj Giorgio ez csak a te kis hülye túl gondolásod-szólal meg a fejembe egy hang.
Ki rebbenek gondolataimból majd meg szólalok.
- Én, szerintem megyek.-lépek el barátomtól.
-Hülye vagy? Ilyen későn? Had legyek már én is kedves.-mosolyodik el.
- Ha nem zavarok.-egyezek bele.

Egy párnát és egy takarót ad a kezembe.
-Köszönöm.
-Ha bármi kell szólj.-int egyet.
-Rendben, Jóéjt.-mosolyodok el.
Az ajtó be csukódik. Egy ideig még Zsombor hűlt helyét nézem majd le fekszem a kanapéra.
Nem tudok aludni. Folyton vagy Olivia vagy Zsombor jár az eszembe. Forgolódok de sehogy se találom meg a kényelmes pózt. Nem tudom ki verni a fejemből hogy vajon Zsoma mit érezhet most és Olivia mit érezhetett hogy azt tette amit tett. Hajnali 5 óra lehet mikor meg elégedek a forgolódással és ki megyek az erkélyre egy cigire. Olyan érdekes hogy már ilyen korán mekkora a nyüzsgés Budapest utcáin. A postás, a rendőr és a villanyszerelő, már mindenki úton van.

Hát itt is lenne az első rész! Gondolom már sejtitek miért is jön zavarba Giorgio a barátjától! Na de vajon Giorgio tudja e? Ha kiváncsi vagy a folytatásra akkor kommentelj vagy nyomj egy vote-ot!
További szép estét / napot/reggelt!<3

Csak az marad utánam...Where stories live. Discover now