Csak az marad utánam...

10. Fejezet

Zsombor szemszög

-Jó reggelt, azaz delet-ébredek Barni hangjára.
-Baszki mikor aludtam be?-ugrok fel az ágyból.
-Tegnap olyan 6 körül, kaptál egy fájdalom csillapítót ami elég rendesen ki ütött.-nyugtat meg Barnabás.
-Az orvos már volt itt, meg is kaptuk a zárójelentést, csak arra vártunk hogy fel ébredj. Bálint és Ati nem soká itt vannak értünk.-halmozott el tényekkel.
-Akkor készülõdök-indultam meg de rá eszméltem hogy mind végig egy alsó nadrág és egy kórházi köpeny volt rajtam ami kicsit szellõs.
-Öhm, Barni? Hol vannak a ruháim?-nézek rá zavartan.
-Ja persze mingyárt adom.-kotorássza elõ a táskájából a ruhadarabokat amiket akkor viseltem mikor be kerültem ide.
-Tessék. A pólód kicsit véres, de úgy is majd át veszed.-nyújtja felém.
-Menni fog?-néz rám boci szemekkel.
-Nyugi Barni, menni fog.-nézek rá meg nyugtatóan. Lassan de biztosan sikerült át vennem a ruhámat. Persze Barni addig se hagyott egyedül mert mondván „Bármikor el ájulhatsz" amit meg is értek. Aggódik értem.

*Time skip*

-Rendben, meg beszéltük Atiékkal hogy amedig gyógyulgatsz, vagy ameddig haza nem tudja tolni a seggét Giorgio addig fel váltva leszünk veled.-cseszekedik Barni az ajtó zárral.

Giorgio. Még ma eszembe se jutott. Tényleg, mi van ha már haza jött? Mi van ha már halálra izgulja magát mert helyettem, vér foltokat talál a lakásba?
De Giorgio helyett csak a vér foltok vártak, ahogy be léptünk az ajtón.

-Rendben Bombi, akkor én haza mentem Petihez. Vigyázz magadra!-nyom egy puszit a fejem búbjára.
-Köszönöm Barni. Köszönöm.-rántom vissza a karjánál fogva.
-Alap!-fordul vissza egy biztató mosoly kíséretével, majd el hagyja a lakást.

-Kéne valami kaját csinálni nem? Nem vagytok éhesek?-töri meg a csendet Attila mire Bálinttal egyszerre kezdünk el kuncogni.
-Csinálok valamit. Addig öltöztesdd át Bombit.-adja ki a parancsot Bálint.

Mivel Bálint a legidősebb a bandában ezért mindig is a banda "Apukája„-ként tekintettünk rá. Mindig is logikusabb ötletekkel állt elő a mi hülyeségünk mellett. Alapvető volt mindig is hogy ő a főnök bármit is csinálunk. Most se volt ez másképp.

-Gyere Zsomi.-karol át Ati majd le ültet az ágyra.
-Na keressünk valami hacukát.-nyissa ki a szekrényt.
-Ez jó lesz?-mutat fel egy pólót.
-Igen, persze.-bólintok. Véletlenül se mondtam neki hogy az amúgy a Giorgio pólója, már kívántam azt hogy érezhessemem az illatát.
Miközben Ati míg elő kotort egy melegítő nadrágot én át is vettem a pólót. Feljebb húztam és mélyeket szippantottam bele.
-Giorgioé?-ül le mellém a kezében a nadrággal.
-Szerinted vissza jön?-válaszolok a kérdésre kérdéssel.
-Zsoma ez hülye kérdés! Még szép hogy vissza jön! Nem hagyna itt téged! Minket, a bandát! Ne rágódj ezen! Kell neki egy kis idő, valóban. De nem fogja bírni nélküled!-karol át.
-Legyen úgy ahogy mondod.-sóhajtok.
-Na de elég legyen a búslakodásból, vedd ezt át és nezzük meg mit kotyvaszt ez oda kint a konyhába!-nyújtja felém a nadrágot, mire halvány mosoly szegõdik arcomra.

Két hétig vigyáztak rám a fiúk. Elsõ hétben Ati és Bálint. Atival jobbnál jobb UNO partikat nyomtunk, míg Bálint finomabbnál finomabb ételeket készített kint a konyhában. Második héten Barni és Peti jött. Peti eláraztott vagy 10 csomag Gyõri édes keksszel, mellé pedig minden étkezés mellé külön féle ízū teákat készített. Körübelül minden második nap Barni specialistáját, palacsintát ettünk. Próbáltam meg fogadni Ati tanácsát és nem rágódni rajta, de amint egyedül maradtam miután sikerült a fiúkat meggyõzni hogy jól vagyok, nem volt mi el terelje a figyelmem.

Hatodjára súrolom ki a szõnyeget de még mindig látszódnak a vér foltok. A lakás ragyogot, már kétszer ki takarítottam minden helyiséget. Úgy csináltam mintha nem lenne más dolgom csak itthon ülni,takarítani és arra várni hogy Giorgio valamikor haza jöjjön.

A homlokomon már csak a heg emlékesztet arra hogy mi is történt két héttel ezelõtt. A fiúk nem engedik hogy egyedül ki mozduljak bárhova is, így inkább õk jönnek szórakoztatni.

*Time skip*

Az ágyon ülök. A padlót pásztázom.
Egy hónapja hogy Giorgio itt hagyott. A homlokomon a heg még mindig ott díszeleg. El nem tudom képzelni hogy Giorgio hova a faszomba mehetet, már komolyan. Kezdek meg õrūlni, nem tudom hogy most nekem kéne hibásnak éreznem magam, vagy nekem kéne keresnem, hívnom õt? Baszki most komolyan?
Gondolataim közül az ajtó kopogás zökkent ki. Izgalommal tele pattanok fel az ágyról. Talán Giorgio az? Játszok el a gondolattal  mielõtt ki nyitnám az ajtót.

-Szia Zsoma! Csak be ugrottam megnézni hogy minden oké e.-áll elõttem Peti.
-De jó hogy itt vagy! Gyere beljebb!-húzom be a karjánál fogva.
-Na mi az Zsoma? Mi történt veled?-követ engem és õ is le ül a kanapéra.
-Én nem bírom! Kezdek be kattani! Mi faszom történik? Egy hónapja! Egy kibaszott hónapja el ment!-ugrok fel a kanapéról és kezdek kiabálni össze vissza járkálva.
-Zsoma! Zsombor nyugodj le!-pattan fel és ajkait az enyémre nyomja. Mi a fasz? Szép lassan leülök a kanapéra és Peti is ezt teszi.
-Mi a faszom volt ez Péter?-kérdezem tõlle már halál nyugodtan a dohányzó asztalt bámulva.
-Le nyugodtál nem? Épp elég volt ahoz hogy leáljál!-néz rám értetlenül.
-Amúgy is ki mondta azt hogy a barátok nem csókolózhatnak?!-néz rám röhögve.
-De Peti baszki ezt nem lehet! Neked se és nekem se!-kapom a fejem felé.
-Zsombor ez csak egy baráti csók! Nem lesz belõlle semmi! A célnak meg felelt és kész!-néz rám gúnyosan kacagva.
-Ahj baszki ehhez kell valami alkohol!-állok fel és le veszek egy üveg bort és két boros poharat a polcról. A harmadik pohárnak már elegendõ volt a hatása hogy elengedjem magam. Már szinte el is felejtettem hogy fél órával ezelõtt Péter jó barátom ajkai az enyéimen voltak. Beszélgetésünkben lelkizés követte a baromkodást, egyik pillanatban még Giorgioról másik pillanatban pedig a repülõ malacokról beszéltünk. Szomorúan dobtam a kukába a közösen el fogyasztott boros üveget, majd Pétert ki is kísértem. Fáradtan terültem el a kanapén, mire az elõbb bezárt ajtón valaki kopogni kezdett. Értetlenūl néztem körbe azzal a gondolattal hogy vajon itt hagyott e valamit a Peti, de semmit nem  találva ami az õ tulajdona, értetlenül baktattam oda az ajtóhoz. Kicsi szerencsétlenkedés után sikerült ki kulcsolnom az ajtót.

-Mi a fasz...

10. rész!! Azta mindenit! Köszönök szépen mindent, nem hittem volna hogy idáig eljutok! Ez a Peti le smárolja a Zsomát nem volt a tervembe, nagyon random jött, de hát elõ fordul így vagy úgy! Remélem tetszett, további jó reggelt/estét/délutánt!<3