Csak az marad utánam...

16. Fejezet

*Zsombor szemszög*

-Jó reggelt drága.-hajítom keresztül a kezem az ágyon. Semmi, azaz senki. Nem fekszik senki mellettem.

-Giorgio?-pattan ki a szemem. Rögtön ki ugrok az ágyból és szél sebességgel hagyom el a szobát. Biztos már megint csak kint cigizik az erkélyen. Bárcsak így lett volna.

-Giorgio?-járkálok fel alá a lakásban.
Tegnap még vele aludtam el nem? Halucináltam? Hol a faszomba van? Megint...
Megint itthagyott?
Idegesen telefonomért nyúlok és Bálintot
kezdem el hívni. Remélem õ tudja hol van.

-Sz szia, figyelj nálad van Giorgio? Mire fel keltem már nem volt itthon.-dadogom el e pár szót.

-Szia, nem, mi történt? Minden oké?-hallom meg Bálint hangját.
-Nem igazán.-mondom remegõ hangon.
-Figyelj, nyugodj le, 10 perc és ott vagyok rendben?-próbál nyugtatni.
-Rendben.-egyezek bele.

Mint ahogy ígérte itt is volt 10 percen belül Bálint.

-Szia, megint, szóval azt mondod hogy este még itthon volt?-kapja le kabátját.
-I i igen, még együtt aludtunk el.-ülök le a kanapéra mert egyszerūen nem bírom meg tartani magam.
-Hé, meg lesz nyugi, nem lehet hogy le ugrott valamiért? Nem hagyott valami cetlit?-néz körbe.
-Bálint, át kutattam már az egész lakást, Giorgionak nyoma sincs.-kalimpálok össze vissza remegõ kézzel.
-Csak nyugodj le Zsombor! Fel hívjuk a srácokat.-ül le mellém már õ is idegesen majd tárcsázni kezdi Barnit.

-Hé szia, bocsi hogy ilyen korán zavarlak, de gáz van, Giorgio eltūnt...-nyel egy hatalmasat mondata végén.
-Oké, rendben.-teszi le a telefont.

-15 perc és itt vannak, jön Ati is.-dobja le telefonját az asztalra.

-Addig nem gondolod hogy fel kéne öltöznöd?-néz rám Bálint, miközben én egy alsó nadrágba és egy pólóba ülök a kanapén körmömet rágva az stressztõl.
-Ja, persze.-ugrok fel a kanapéról.

Miért tette megint? Miért hagyott el? Az este után azt hittem jobban van. Legalább egy üzenetet hagyhatott volna.

Mire fel kaptam magamra egy melegítõt és egy pulcsit ide is értek a fiúk.

-Próbáltad már hívni?-kérdez rá óvatosan Péter.
-Igen, vagy százszor!-emelem fel a hangom az idegességtõl mire Péter ijjedtében össze rezzen.
-Ne haragudj Peti, csak már én ezt nem bírom. Hova a faszomba ment el? Miért hagyott el megint?-vágom le magam a kanapéra fejemet hátra döntve.
-Nem tudom mit csináljak...-zavar meg a dohányzó asztalon heverõ csörgõ telefonom.
Egy ismeretlen szám. Mit sem érdekelve fülemhez véve bele szólok.
-Igen?-szólok bele remegõ de magabiztos hanggal.
-Bóna Zsombor?-szólal meg egy női hang.
-Igen én vagyok az.-pattanok fel a kanapéról bizakodva a srácokra nézve.

-Sajnálom Zsombor, Giorgio... Giorgio a hajnali órákban öngyilkos lett...-

A szívem ki hagyott egy ütemet. A keserű nyomor ami szívembe dübörög, számomra el fogyott minden levegő ebben a világban.

-Szépen kérlek ne keress minket többet, sajnálom Zsombor és köszönöm megértésed.-tompul el a hang számomra.

A telefont szép lassan elengedik újaim.
Tompán koppan a földön, valószínűleg be is törik de jelenleg ez a legkisebb gondom.

-Zsoma? Mi történt?-kérdezi Barni félénken.

-Zsoma! Úristen!-érzem meg Barni kezeit.

Lábaim nem tudják tovább tartani testem.
A földre rogyok.

-Megölte, megölte magát!-ordítom ki hangosan, majd marcangolni kezdem pulcsim ujját tiszta erőből.

-Giorgio, Miért? Giorgio a kurva életbe!-kalimpálok össze vissza.

-Nem a te hibád Zsoma! Nem a te hibád!-szorít magához Barni, zokogva. Meg érzek még három meleg test érintését magamon.

-Mondd hogy csak egy rossz álom! Mondd hogy csak...-szorítom magamhoz Barnabást.
Talán ha be csukom a szemem elhiszem hogy Giorgio az. De nem ő az, többet már nem lehet ő az.

Giorgio, istenem drága édes Giorgiom!
Édesem mondd, miért hagytál itt?
Miért nem szóltál hogy nem jó ez a világ neked?
Meg tettem volna mindent csak hogy neked jó legyen, érted?
Kérlek, legyen vége ennek a rossz álomnak, had keljek fel! Hozzád a mennyekbe, melléd angyalom.

Az ágyamban fekszek, de nem egyedül.
Egy érintést érzek az oldalamon, ismerős érintés végig szántja oldalam.
-Édes? Mennyünk ki a rakpartra!
Édes! Irány Olaszország!
Édes! Magától nem készül el a muffin!
Édes, ments meg...-hallom csilingelő hangját.

-Zsoma! Itt vagyok Nyugalom. Itt vagyok.-érzem meg mellettem fekvő Bálint érintését.

-De Giorgio nem!-nyitom ki könnyes szemem.
-Hallom őt! Muffint akar sütni! Ki akar menni a rakpartra! Ki akar menni Olaszországba! Utoljára!- tör ki belőlem a a zokogás.

-Zsombor! Giorgio meghalt! Nincs itt többé!-húzz magához.

-Az nem lehet! Nem teheti ezt velem!-kezdem el tépkedni combomon a bőrt.

-Zsombor! Ne csináld ezt! Aludj vissza, aludnod kell, gyere.-húz magához szorosan.

-Sshh, semmi baj, ígérem minden rendben lesz.-sírja fülembe.
-Nem Bálint, Giorgio nélkül nem.-zokogom magam álomba.

A nap már kevésbé süt be az ablakon, nincs már mi bevonzza a napsugarakat. Az egykor fiatal szerelem, már csak a hűlt helye.

Elvitte egy egy részem magával, a boldogságommal együtt.

Édesem, az életem hova vitted?
Azt ígérted nem hagysz el soha.
Ez az ígéret most hol van?
Mi lesz ez után?
Te fent az égbe, én lent a földön.
Oly sok távolság.

Nem tudok nélküled élni.

Nem tudom le élni a hátra levő életemet anélkül hogy ne jusson eszembe kávébarna fürtjeid, mogyoróbarna íriszeid, élet vidám mosolyod melyet már nem láthatok soha többé.

-Giorgio?-nyitom ki szemem újra.
Újra meg újra. De te nem vagy itt.
Hol vagy Giorgio? Mondd jó hely az ahol vagy?
Jól érzed magad?

-Shh, semmi baj.-mondja egy ismerős hang.
Bálint de inkább Giorgio helyét felváltotta Péter.
-Peti én így nem akarok élni. Találkozni akarok Giorgioval, oda fent.-ejtem ki halkan ezt a két mondatot.

-Zsoma, túléljük együtt oké?-ül fel Péter.

-Hogyan? Kérlek mondd el hogyan.-ülök vele szembe.

-Nem tudom, nem tudom...-törli meg könnyes szemét.

-Gyere együnk valamit.-fogja meg a kezem.

Egy pirítóst csinálva le ül mellém Barnabás.

-Nem megy.-nézek a fiúkra.

-Annyira üres ez a lakás nélküle, nem akarok nélküle élni. Nincs semminek értelme Giorgio nélkül, nincs több közös sütkérezés, nincs több zenélés,

Nincs többé Carson Coma.

16!! Sajnálom emberek:(( "Most kicsikét furcsa„ című ff óta nem sírtam ennyit.
Nem gondoltam hogy a saját sztorimon fogok ennyit bőgni.😑 Remélem azért elnyerte tetszéseteket ez a rész is! Ezer puszi akinek össze törtem pici szívét!Nem soká jövök a kövivel!
További "szép„ estét/napot/délutánt!<3