23. Fejezet

780 57 25
                                    

*5 hónappal később*

2021. Szeptember 15.

Teltház. Pontosabban tele van lelkes rajongókkal a Budapest Park néző tere.
A színpad üres még. Csupán egy dobfelszerelés, pár billentyű, három gitár és két konga díszeleg a színpadon.
A hat fiú élménydús nyaran van túl. Épp a backstageben készülődnek vagy épp újjaikat tördelik az idegességtől.
20:00-át üt az óra. Azaz kezdődik a koncert.
Frontemberünk kisodorja utoljára kávé barna szeméből a  haját, majd utólsót pillant társaira.
Ki lép, ki lép a színre. A tömeg visongatni, sírni, ordítani kezd az örömtől. Az ifjú kezébe veszi gitárját, lefogja, majd meg pengeti az első akordot.

Szerelmek, barátok keserű kommenthuszárok,
Huszárbajszos konyhásnénik, s az apád ki sosem érik,
kicsit frusztrált szaktanárok
Belső lelki akadályok,
Véleményük van, véleményük van.

Magyarnak túl olasz és olasznak túl magyar,
És ez túl lassan beszél, ez meg túlságosan hadar
És ha segíteni próbál akkor is inkább zavar.

Mindig lesz valaki, aki meg mondja,
Mindig lesz valaki, aki jól tudja,
Hogy mindig lesz valaki aki jobban tudja nálam, és senki se dúdolja utánam hogy

A legjobb verziója önmagamnak én vagyok, és

Csak az marad utánam...

Csak az marad utánam...Waar verhalen tot leven komen. Ontdek het nu