Csak az marad utánam...

7. Fejezet

Zsombor szemszög

Meglepõdtem Giorgio kérdésén, de egyben egyértelmū volt számomra a válasz. Holnap lesz Olivia temetése, szeretném ha Gio eljönne velem. Meg beszéltük hogy a költözést a temetés utánra hagyjuk. Alig voltam azóta otthon, csak néha ugrottam haza valamiért. De nem is vonz az hogy haza menjek, nem bírok ott maradni. Viszont most kénytelen voltam haza menni.

-De tényleg maradhatsz még, ha nem esik jól haza menned...-gyõzköd Gio.
-Nem most már muszály vagyok haza menni Giorgio.-pakolászok össze a táskámba.
-Ami azt illeti, szeretném ha holnap eljönnél velem a temetésre...-fordulok felé.
-Ppperszee, hányra menjek holnap eléd?-fogja meg a vállam.
-Mondjuk olyan 10-re.-hagyom el a szobát.
-Hé Bombi!-állít meg az elõszobába.
-Igen?-fordulok vissza hozzá.
-Vigyázz magadra!-nyom egy puszit a homlokomra, majd szorosan magához ölel.
-Úgy lesz.-bólintok, majd ki lépek a lépcsőházba.

Egy pár napja ki se mozdultam a lakásból, így jól esett most a friss levegő. Míg haza metróztam épp elég időm volt a gondolkodásra.  Nem tudom hogy Giorgio most úgy vette e a lapot hogy egy párként jelenünk meg a temetésen, de minden esettre ha rá kérdeznek a szüleim, nem fogom tagadni. Úgy se mondhatják meg hogy kit szeressek, önálló felnőtt férfi vagyok.
-Hé, Zsoma!-zökkent ki a gondolataimból egy ismerős hang.
-Szia, Barni! Hát te?- ülök arrébb hogy helyet adjak barátomnak.
-Petitől jövök.-sóhajt.- na de mi van veled? Hallottam a dologról...-ereszkedik le a hangszintje.
-Hát holnap lesz a temetés, ha Giorgio nem jönne el velem akkor nem menne zökkenőmentesen, nem bírnám egyedül.-csuklik el a hangom.
-Megértem, Giorgio mindenben segít, nagyon szeret téged, látom rajta.-borzolja össze a hajam.
-Hát igen, mindent meg tesz hogy nekem jobb legyen.-hajtom le a fejem, hogy ne látszódjon hogy elpirulok.
-Mi van vele? Mostanság elég közel álltok egymáshoz!-csípte meg az elpiruló arcom.
-Talán van valami...-mosolyodok el.- Ameddig ti Petivel elő nem bújtatok nem akartam el hinni magamnak, de aztán ráébresztettetek, hogy baszki én igen is szerelmes vagyok abba az olaszba!-nevettem el magam.
-Hát akkor szívesen! Csak egy löket kellett!-paskolja meg a hátam, nevetve.
-Na de én itt le szállok jó barátom! Vigyázz magadra, és a kis Olaszkádra!-pattan fel olyan nevetségesen hogy szinte mindenki észre veszi az utasok közül, mondjuk Barnabást nehéz nem észre venni a 185 centijével.
-Úgy lesz!-intek neki.

Pár megállóval később én is leszállok. Egy 10 perc séta után meg is érkezek a lakásomhoz. Fel vánszorgok a lépcsőn és elő kotorászom a már egy hete érintetlen lakáskulcsomat a táskám aljáról. Nagy levegőt véve kikulcsolom az ajtót. Amint be lépek rossz érzés kap el. Csak arra tudok gondolni hogy mit érezhetett Giorgio mikor rám talált. Előszobába levetkezek, majd a szobámba veszem az irányt.
Késõ este volt már, így rögtön a fürdõ szobába indultam. Szokásomhoz hívõen mezítláb lépekedek a jéghideg csempén. Szemüvegemet le rakva, le veszem a pólóm.
-Szörnyūen nézel ki Zsombor.-nézek farkasszemet a tükörben lévõ énemmel. A csapot megnyitva meg mosom az arcom egy kis hideg vízzel hátha fel frissülök. Nadrágomat le dobva be állok a zuhany kabinba és hagyom hogy a hideg vízcseppek végig szántsák a testemet.
-Mi lenne ha utánad nennék Olivia?-dõlök neki a hideg csempének vízes testemmel. Szemem lassan le csukódik és mély gondolkodásba kezdek. Hogy mirõl? Még magam sem tudom, talán a semmirõl. Elmélkedéseimet nagy csattanás szakítsa félbe. Kissé euforikus állapotomból fel ébredek.
-Bazdmeg.-nyúlok le az általam le vert tusfürdõért, majd azzal a lendülettel el zárva a vizet ki lépek a zuhany kabinból. Gyorsan magamra kapva valamit, gyors fogmosás után vissza is indulok hálószobámba. Az ágyamba borulva hamar el is nyom az álom.

Izzadva ébredek a korom sötétbe. Telefonomat elõkaparászva meg nézem az idõt.
Hajnali fél négy. Megnyugodva vissza borulok az ágyba és lehunyom a szemem.
-Zsomi...-hallatszódik egy vékony hang.
-Olivia?!-ugrok fel az ágyamból körül nézve a korom sötét szobába. Szívem hevesen kezd el verni, és mintha semmi levegõ nem maradt volna a szobába.
-Olivia, te vagy az?- szólok a sötétséghez.
-Ahj Zsomi, te pici korod óta nem ismered fel a hangom.-sóhajt a hang, aki lehetséges hogy Olivia. De miért lenne lehetséges?! Olivia halott, ez lehetetlen. Miért hallom õt?
-Te halott vagy.-dermedek le. Válaszként csak hajnalban induló dolgozók autójának pöfékelõ hangját kapom.
-Olivia?
Választ már nem kapok. Az ablakomon beszūrõdõ holdfény miatt megtalálom éjjeli szekrényemen heverõ szemüvegem, majd kis lámpám kapcsolóját ki tapogatva fel csukom azt.
Szobám összes sarkát körbe kutatom hogy nem e szórakozik valaki velem, de semmi bizonyítékot találva sóhajtva egyett le huppanok az ágyra. Egy ideig csak magam elé bámúlva ülök az ágyon azon gondolkozva hogy most ennyire be kattantam, vagy csak fáradt vagyok. Gondolkodásomba beleunva összeszedve cuccom ki költözök a nappaliba. De mielõtt el hagynám a szobám egy rég ki nem nyitott fiókból elõ veszek egy doboz cigerettát és egy öngyújtót. Nem is cigizek, akkor miért van nálam cigi? Mindig is ha szomorú voltam egy -két szál megoldotta a problémáimat. De éreztem hogy ehez egy doboz kell.
-Ha eddig nem függtem rá, na akkor majd most.-jelentem ki takarómat le dobva a kanapéra. Az erkélyre ki lépve meg csapott a hajnali hūvös szellõ. Rágyújtva az elsõ szálra neki támaszkodtam a korlátnak és figyeltem Budapest hajnali utcáit. Mélyen beszívva hagytam hogy át járja a tüdõmet a mérgezõ füst. A harmadik szálnál már éreztem ahogy a füsttel együtt hagyja el a testem a problémáimat. Tudom hogy ez nem megoldás, de átmenetileg megkönnyíti a lelkemet. Az ötödik szál cigi után kissé fáradtan, de ki szellõztetve a fejemet be vonulok az erkélyrõl. Leborulva a kanapéra kezembe veszem a telefont. A messengerbe ki keresve Giorgiot gépelni kezdek.

-Szeretlek, kurvára

-Bombi hajnali négy van, te ittál valamit?

-Ha a szerelem folyadéknak számít akkor igen.

*Giorgio Fekete válaszolt egy üzenetedre*

-Én is Bombikám <3

Na helobelo! Úramisten 7. rész?! Nem gondoltam volna hogy ilyen kitartóan fent fogja tartani az érdeklõdésemet az írás. El se tudom mondani mennyire hálás vagyok a sok vote és nézettségért! Köszönöm mindenkinek aki még mindig bírja és figyelemmel követi eme csodás amatõr irományomat! Remélem elnyerte ez a rész is a tettszéseteket, nyugodtan várom a kommentbe a véleményeteket az eddig történtekrõl! Addig is jó bulizást mindenkinek holnapra, mert ugye holnap szilveszterrr!!!<333