Csak az marad utánam...

9. Fejezet

*két hónappal később*

A boldog párkapcsolatban élő Giorgio és Zsombor már két hónapja élik boldogabbnál, boldogabb pillanataikat össze költözve együtt. A göndör egyre jobban gyógyul kifelé a gyászból Giorgio és az idő segítségével. De egy problémán még mindig fenn akadnak. Giorgio, szerelme győzködése ellenére még mindig nem meri felválalni szerelmét a szülei előtt. Ahányszor göndör barátja fel hozza témának, ő csak tereli a témát és szorong emiatt. Úgy vélekedik nem fogadnák örömtelien szülei másságát.

*Zsombor szemszög*

-Giorgiooo!!! Az alattunk lakó nénike már megint az erkélyén találta az ezúttal kacsás alsónadrágod! Van fogalmad hogyan került az oda??-vágom hozzá az ágyon heverő Giorgionak.
-Öhm, esküszöm csak ki tettem száradni az erkélyre!!-mentegeti magát nevetve, miközben teljes erõvel ráugrok.
-Giorgio...-hajolok közelebb az arcához, felette támaszkodva.
-Hmm?-néz rám boci szemekkel.
-Én szeretlek de most már tényleg ideje lenn...-kezdek bele de Giorgio azzal a lendülettel nem önszántából de erõsen le lök magáról. Homlokomon erõs fájdalmat érzek egy bizonyos pontban, de nem törõdve vele próbálom fel emelni a fejem, hajamat ki söpörve arcomból.
-Hagyjuk már egy picit...-emeli fel hangját.
-Megoldjuk, jó? Csak félek, és kérlek hagyj egy kis idõt ezzel! Ne eröltess rám olyat amit nem szeretnék! Oké?!-pattan fel már szinte ordítva. Beszédét befejezve elhagyja szobát majd halhatóan el hagyja a lakást is. Én úgyanúgy ledermedve fekszek félig az ágyon még tíz percet, nem tudok meg mozdulni az érzelmektõl. Dúlnak bennem az érzések, nem tudom hogy sírjak vagy dühös legyek. Hosszas idõ elteltével még mindig a földön ülve, fel próbálok támaszkodni, de egyszerre húzz vissza a testem és szemem elõtt el sötétülõ világ.
-Baszki...-kapok a homlokomhoz, majd kezemre nézve konstatálom hogy vérzek. Ezt komolyan Giorgio tette volna? Õ nem képes ilyenre, nem önszántából csinálta! Erõsködnek bennem a gondolataim.
-Baszki, baszki, baszki!!-oribálok össze vissza csapokdva a térdem.
-Giorgio!!!-ordítok már zokogva, reménykedve hogy a még a lakásba van. De nincs, itt hagyott. Én hülyének kellett erõltetni ezt a faszságot.
-Bazdmeg Zsombor! Bazdmeg!-ordítok egy utolsót a meg maradt erõmmel.

-Baszki Zsoma!-hallok egy ismerõs hangot a fülem sípolása miatt nehezen ki vehetõen.
-Zsoma, mi történt?-társul a hanghoz egy halvány kép. Lassan nyitogatni kezdem szemem, egyre jobban kivehetõen látom amint egy ismerõs alak közeledik felém. Talán Giorgio te vagy az? Dehogy, miért is lenne õ, rá eszmélve hogy nem õ az elsõ pislantásomnál ki gördül a szemembõl egy könnycsepp. Hallom a földre pottyanni, így meg állapítom hogy a földön fekszek.
-Hol van Giorgio Zsoma?!-zökkent ki eufórikus állapotomból Barni, amint a földrõl próbál felszedni.
-Bazdmeg Zsoma, szólalj meg!-vesz ölébe.
-Nem tudom... elment-kezdek zokogni.
-Hé, hé nyugi megoldjuk. Nézz fel! Most neked sürgõsen orvosi ellátásra van szūkséged! Gyere, fel tudsz állni?-karol át.
-Felhívom Petit!-kotorja elõ telefonját farzsebébõl másik kezével még mindig engem tartva. Mire fel fogtam hogy telefonál addigra már végzett is mondanivalójával.
-Jól van, Peti mingyárt itt van értünk, addig próbáljunk le indulni jó?-nézett rám biztatóan mire én bólintottam. Szép lassan ki vánszorogtunk a lépcsõ házba, majd meg indultunk a lépcsõknek. Végig az járt az eszembe hogy Barni már eleve kibaszottúl mérges lehet Giorgiora hogy hova  a francba tünhetett, de ha meg tudja hogy Giorgio tette ezt velem. Tudom hogy nem direkt csinálta és dühhbõl tette, de nem akart bántani, soha, de soha a büdös életbe nem tenne ilyet.
Fél úton lefeleé össze futottunk Petivel akit rögtön levert a víz, nem  õ a legjobb a stresszhelyzetek kezelésére de egyértelmū volt Barninak hogy õt hívja. Ahogy közeledtünk a kórházhoz egyre jobban estek ki az emlékek, utolsó emlékem az hogy Peti ölébe fekszek a kocsiba.
-Rendbe jössz Bombi...-hallom Peti utolsó szavait.

-Szia Bombi!-ébredek Barnabás hangjára.
-Mi történt?- nézek a kórházi ágyam mellett ülõ Barnira.
-Pontosan azt én se tudom, fejsérülésed lett, és elájultál, kétszer.-sóhajt barátom.
-Hol van Giorgio?-nézek rá reménykedve.
-Sajnálom...-rázza meg a fejét sóhajtva.
-Giorgio tette.-csúszik ki a számon, mire barátom lefagy.
-De nem szándékosan tette, baleset volt.-kezdem el bazírgálni a karomból ki lógó infúziót.
-Mi a fasz, mi történt?-kap oda kezével a karomhoz ezzel jelezve hogy fejezzem be azt amit most csinálok.
-Fel hoztam neki megint a témát, kicsit feldúltan kezelte a helyzetet. És valahogyan be ütöttem a fejem. És elment.-sóhajtok.
-De jó hogy fent vagy Zsomi, hoztam kaját.-lépett be Peti és kezdett el ugyan olyan változatlanul mosolyogni ahogy szokott, mikor meg látta hogy ébren vagyok.
-Hívtam Giorgiot, de nem vette fel...-szonytyolodott el.
-Sajnálom...-ül le a másik oldalamra.
-De jó hogy fent vagy Zsombor!- lép be az orvos.
-24 óráig legalább bent kell tartanunk a fej sérülésed miatt, utána meglátjuk hogyan gyógyulsz.
-Köszönjük doktor úr!-fog kezet Barni a doktorral, majd ki is lép az ajtón.
-Hogy érzed magad Bombi? Szólj hogy ha kell a szemüveged, kérsz enni?-halmozott el kérdésekkel Peti.
-Nyugi, nyugi teljesen jól vagyok köszönöm!-csalt mosolyt az arcomra az aggodalmassága.
-Csak lenne már holnap....-hajtom fejemet hátra.
-Ne rágódj ezen, pihenj.-simítja meg a karomat Barni.

-Zsoma?-szūrõdik be egy hang a kórterembe.
A hangra kinyílik a szemem de a sötétségben alig ha látok alakokat. Peti és Barni nincs mellettem. Egyedül vagyok. Vagy mégsem?
-Zsoma? Hova mentél?-látok meg egy zokogó alakot.
-Giorgio? Te vagy az?-ülök fel az ágyban.
-De te mentél el...-kapkodom a fejem össze vissza a sötétben.
-Én nem mentem sehova. Mirõl beszélsz?-szól vissza a hang erõszakosan.
-Giorgio mi van veled?-kezd el gyorsabban verni a szívem.
-Veled mi van Zsombor?!

Izzadságban úszva pattan ki a szemem. Vak sötét van. Egyre gyorsabban veszem a levegõt miközben a szívem majd kiugrik a helyérõl annyira zakatol.
- Hé Zsoma! Semmi baj itt vagyok!-pattan fel mellõlem  Barni szorosan magához ölelve.
-Hol van Peti? Õ beszélt kint a folyosón?-kapkodom még mindig a levegõt.
-Peti haza ment, nem beszélt senki csak egy rossz álom, nyugi aludj vissza.-fektet le Barni.
-Shhh, pihenj...-fogja meg a kezem.

9!!! Most indul be a buli! Köszönöm ha eddig el olvastad és velem tartottál! Sajnálom ha valakinek össze törtem a pici szívét de sajnos lesz még ennél rosszabb is! Remélem tetszett nem soká jövök a kövivel! Mindenesetre további szép estét/napot/délutánt!<333