Csak az marad utánam...

2. Fejezet

Zsombor szemszög

Amint be csuktam az ajtót tudtam nagyon jól hogy nem fogok tudni aludni a történtek után, de azért meg próbáltam. Lefeküdtem és be csuktam a szemem. Próbáltam álmot eröltetni a szememre de nem jártam sok sikerrel. Folyton a közös emlékek ugrottak be Oliviával. Ugyan kevés idõt tölthettünk együtt mert hamar elköltözött Angliába , de azok az emlékek  erõsen meg maradtak bennem. Hajnali 5-ig forgolódtam az ágyamba mikor úgy döntöttem ki megyek egy pohár vízért. Óvatosan nyitottam ki az ajtót hogyha Giorgio alszik akkor ne zavarjam. De meglepetésemre csak hūlt helyét találtam az Olasz fiúnak. Rögtön az erkélyre nézek, ahogy gondoltam, kint ül egy szál cigeretta társaságával.
-Hát te meg mióta vagy kint?-nézek rá kérdõn.
-Hát már egy jó ideje-nyújt felém egy szál cigit.
-Köszi-hajolok oda hozzá számban a cigivel hogy meg gyújtja azt.
-Nem tudtál aludni?-fúj ki egy füst felhõt.
-Ahogy látom te se-szívok bele mélyen a kezembe tartot būz rudacskába.
-Meg értem miért nem.-pillant felém.
-Figyelj haza mehetsz, nem kell rám vigyázni.-erõsködök. Nem tudom miért mondtam ezt, azt akarom hogy itt legyen velem, de erre még is haza küldöm.
-Biztos?-nyomja el a cigijét.
-Biztos, rád is rád fér a pihenés.-gyõzködöm.
-Rendben, akkor össze pakolok.-áll fel és hagyja el az erkélyet. Nem sokkal ez után én is utána megyek.
-Hát akkor vigyázz magadra Bombi.-áll elöttem  az össze pakolt Giorgio.
-Te is.-ölelem meg hirtelen. Hamar el is válunk egymástól. Ajtót nyitok neki, majd már messzirõl integetek a távolodó alakjának a lépcsõházban. Nem tudom miért öleltem meg, szoktunk a srácokkal ölelkezni, de ez most más volt. Addig gondolkoztam hogy észre se vettem hogy még mindig a lépcsõházban állok. Telfonom pittyenésére lettem figyelmes. Peti az.

-Szia! Nincs kedved délután meg inni egy kávét?
-Szia persze.
-Oké, akkor 4-re ott vagyok érted! Szia!
-Oké, Szia!

Szóval a délutánra rendbe kell vágnom magam. Nehéz lesz de össze hozom. A délelõtöm nagyon unalmas volt, mert szinte nem tudtam semmit csinálni a gondolataimtól, egyszerūen el nyomtak. Reménykedek abba hogy Peti egy kicsit le hoz a földre és el tereli a figyelmem. Bár nem is tudom miért hívott el, kicsit furcsa volt nekem.

Háromnegyed négy van. A tükör elõtt állok és próbálom a karikáimat eltüntetni a szemem alól. Reménykedem hogy a szemüvegem el veszi a figyelmet a karikákról. Egy barna farmert és egy zöld kötött pulcsit vettem fel.
Öt perc múlva négy, így úgy döntök le megyek a ház elé. Pár perccel késöbb amint le érek már Peti fékez kocsiával elöttem.

-Szevasz Zsoma, pattanj be!-paskolja meg az anyós ülést. Egy halvány mosolyt eröltettve be ülök barátom mellé.
-Na miújság, jobban vagy már?-fordul felém fél úton. Kérdésére meg ijjedek, majd eszembe is jut mit is mondod tegnap este Giorgio a konyhába.
-Persze, már jobban, csak tudod másnaposság.-villantok egy kamu mosolyt.

Egy közeli kávézót választottunk ahol le is adtuk a rendelésünket. Péter jó asztalt választott, nem el dugodt de magánszférád is van.
-Mi van veled Zsoma? Ok nélkül nem szoktad ennyire szétcsapni magad!-löki meg a vállam.
-Ahj ne csak rólam legyen már szó! Miújság van veled? Olyan rég beszélgedtünk egy jót, azt se tudjuk már hogy mi van a másikkal!-terelem magamról a témát.
-Hát igazából nem tudom mondhatom e, bár neked miért ne mondhatnám hisz legjobb barátom vagy. Szóval van valakim...- csap bele a lecsóba elpirulva barátom.
-Na mesélj! Milyen az a valaki?- ébred fel bennem a kiváncsiság.
-Hát, barna a haja, vékony, zenél, magas és kibaszott helyes...-pirul már el teljesen.
Az utolsó szó hallatán majdnem félre nyeltem a beszélgetésünk alatt ki hozott kávét.
-Most ez az amire gondolok?- nyelek egyett-vagy inkább az akire gondolok?-bújik elõ az õszinte mosolyom.
-Igen.-jelenti ki büszkén.
-Tesó! Gratulálok!-jönnek ki belõllem e õszinte szavak.
-De még is hogy? Ráadásul a hátunk mögött?-kérdezgetem barátom.
-Hát a Barnabással egyre több idõt töltöttünk el együtt és egyre közelebb kerültünk egymáshoz és egyszer mikor megölelt az a gondolat jött fel bennem hogy „Bro, ez több mint barátság" és miután rá jöttem hogy õ is ezt érzi.-mosolyodik el,viszont én le dermedek. Hogy mi? Ezért érzem Giorgionál ezt? Furcsa volt az ölelése igen, de ezért?

-Öhh, Zsombor itt vagy?-kalimpál az arcom elõtt Peti.
-Persze, persze, hát ez írtó cuki, gratula tényleg!-essek vissza a valóságba.

A történtek után nem nagyon tudtam Petire figyelni. Csak folyton Giorgio járt az eszembe, most komolyan szerelmes lennék belé? haggyuk már, biztos hogy nem. Csak egy nagyon jó barátom. Nagyon.

Egy negyed órával késõbb meg indultunk.
-Hagyjad, én állom.-veszi elõ pénztárcáját péter. Ezután el hagytuk a helyet majd Péter fel ajánlotta hogy  ha már ide hozott akkor haza is visz. Túlzott gondolkodásom miatt olyan gyorsan teltek a percek hogy már otthon is voltam. Nem tudok mit kezdeni magammal. Ezt meg kéne Giorgioval beszélnem? Vagy inkább nyomjam el magamba? Egyenlõre úgy döntök el nyomom magamba, azután lesz, ami lesz. Holnap próba lesz, így muszály leszek ténylegesen össze szedni magam szellemileg is és fizikailag is. Gondolataim el terelése képp elõvettem az akusztikus gitáromat és próbáltam valamit játszani. Próbáltam az egyik dalunk alapját gyakarolni, de egy dallam mindig a fejemet gyötörte, így papírra vetettem a hangokat. Nem vagyok egy nagy dal író típus ezért elkezdtem félni hogy már ennyire kezdek be csavarodni hogy dalokat írok. De eszembe jutott Barnabás aki szintén dalokat ír és nem õrült, (attól függ milyen szempontból nézzük) ezért meg nyugodtam.  Anyával reggel egy gyors telefon hívást is beiktatunk amibe meg beszéltük hogy mikor legyen a nõvérem temetése. Nehéz volt beszélni róla, ráadásul úgy hogy édesanyám hangját hallottam közbe, aki valószínūleg könnyeitõl küzködött a vonal másik végén.

A telefonom ébresztett egy üzenettel, mivel sikeresen el sikerült aludnom ülve a kezembe a gitárral. Mikor meg nyitottam az üzenetett, hirtelen gyorsan kezdett dobogni a szívem.
Giorgio az.

Szép estét minden kedves olvasónak!
Igaz elég lassan de megíródott a második rész! Nagyon nem volt ötletem hogy hogyan is folytassam de persze az már ki van tervelve hogy 10 rész után mi fog történni 😂 de most valahogy úgy jött ki a lépés hogy nem jött sok ötlet(:.
Remélem élveztétek! Ha tetszett jelezzétek kommentbe vagy nyomjatok egy vote-t ! Amint tudok jövök az új résszel! <3