Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

2.

Az utolsó órai csengőt követően minden cuccomat összepakoltam a táskámba, majd felálltam az asztalomtól. Oldalra pillantottam, ahol Shouto éppen becipzározta a saját táskáját, majd az edzős cuccával együtt magához vette őket.

  – Meddig lesz edzésetek? – kérdeztem felé fordulva.

  – Hatig – pillantott felém – Az edző utána ismerkedő délutánt akar az elsősökkel és velünk.

  – Érezzétek jól magatokat akkor. És kitartást az edzéshez is – mosolyogtam kedvesen, majd közelebb léptem a fiúhoz és szorosan megöleltem őt.

  – Ti most mentek majd? – kérdezett rá a programunkra, miközben a derekamnál visszaölelt egy kézzel.

  – Igen – biccentettem, miközben elhúzódtam tőle – Kicsit izgatott vagyok.

  – Biztos jó lesz – szólt kedvesen – Ha van kedved, esetleg... – kezdte.

  – Megígértem Izukunak, hogy átmegyek hozzá tanulni – szóltam egyből – Bocsi.

  – Hétvégén szabad vagy? – kérdezett rá – Csinálhatnánk valamit.

  – Szabad, de most már van egy programom – néztem fel a szemébe mosolyogva – Jó edzést, Shouto – köszöntem el tőle.

  – Nektek pedig jó szórakozást – intett, majd Ochacoval együtt elmentek a foci edzésre.

Shouto a focicsapat kapitánya volt, míg Ochaco a menedzser. Shouto, Ochaco és Izuku a baráti társaságomat képezték, Izuku pedig egyben az unokatestvérem is volt. Habár egy baráti kört alkottunk, az érdeklődésünk teljesen más volt. Shoutot és Ochacot a foci jobban érdekelte, mint engem. Izuku és én is kiskorunk óta szeretjük a baseballt, apukámnak köszönhetően, aki mindig játszott velünk.

  – [Név]! – lépett oda hozzám Kaminari – Melyik kajáldába menjünk?

  – Ami az utca végén van az jó lesz, nem? – kérdeztem, miközben a kezembe vettem a táskám fogó részét.

  – Levagyok égve, menjünk busszal a másikhoz – legyintett Kaminari.

  – Akkor miért kérdezted meg? – mosolyodtam el hitetlenül.

  – Kedvesség, tudod – nevetett.

  – Kaminari, [Név], Midoriya, és Bakugo meg van – nézett körbe Kirishima – Átmegyek Tetsutetsuért, találkozunk a bejáratnál.

  – Jó – biccentettem rá, Kirishima pedig elsietett a teremből.

Bakugora vezettem a tekintetem, aki csak állt és várt, hogy valami történhessen.

  – Hova megyünk akkor? – kérdezett rá Izuku.

  – Abba, ami a vasút mellett van – válaszoltam – Szóval kell pár percet buszozni. Bakugo – szólítottam meg a fiút – Van bérleted buszra?

  – Ja – vágta rá.

Ahogy megegyeztünk Kirishimaval, kint vártuk őket a bejáratnál. Egy negyedóra elteltével Tetsutetsu és Kirishima is felénk tartottak, és hamar oda is értek hozzánk.

  – Bakugo, ő itt Tetsutetsu Tetsutetsu. Tetsutetsu, ő itt Bakugo Katsuki – mutatta be őket egymásnak Kirishima.

  – Hello–hello! – intett neki a szürke hajú fiú.

  – Hello – motyogta Bakugo – Miért nem oda megyünk, ami a szomszédban van? Láttam a közelben egy helyet.

  – Levagyok égve, és drága a hely. Mégis, hogy menjek oda? – siránkozott Kaminari.