A következő napon (kedden), Izukuval mentem reggel az iskolába. Az iskolába menet, bementünk az iskola melletti boltba és vettünk tetkós rágókat. Miután megvettük őket, egyet–egyet kibontottunk és miközben beléptünk a suli épületébe, próbáltuk a kezünkre felragasztani a tetkót. Nagy nehezen sikerült is és mint a kisgyerekek, úgy örültünk ennek az apró boldogságnak.
– [Név]! Midoriya! – hallottuk meg a nevünket, emiatt pedig azonnal megálltunk.
A hang irányába fordultam, ahol a szőke hajú edzőnk jött velünk szemben. Mint mindig, most is sportruházatban volt. Ahogy elénk ért, leengedte maga mellé a kezét, amiben volt a mappája és arcunkra pillantott.
– Jó reggelt – köszönt azonnal Izuku.
– Tetkós rágót? – nyúltam a zsebembe, majd felé tartottam egy kis csomag rágót.
– Kösz–kösz – vett el egyet Fat Gum, majd a zsebébe tette – Találkoztam reggel Kirishimaval és elmesélte, hogy mi történt tegnap. Bevallom, szégyellem magam, mert én is azt hittem, hogy olyan, mint a többi csapattársa – vakarta meg zavartan a tarkóját – Szerettem volna beszélni Bakugoval is, de kikerült és ott hagyott.
– Kicsit nehéz eset, de szerintem csak hozzá kell szoknia az itteni helyzethez és légkörhöz – magyaráztam meg.
– Én is így gondolom. Edzés előtt elkapom és beszélek vele. Kettőkor akkor ne felejtsétek el, hogy felmérés lesz az újoncoknak. Öltözzetek át majd ti is.
– Rendben – bólintott az unokatestvérem.
– Oh, jut eszembe! – szólaltam fel hirtelen, ahogy eszembe jutott az a bizonyos dolog – Láttam a neten egy pályázatot, ahol lehet nyerni sportfelszereléseket. Átküldöm majd magának a linket, és átnézi? Ha megnyerjük, akkor kaphatunk új felszerelést.
– Persze, megnézem majd – bólintott rá azonnal – Én sose találok ilyeneket. Mégis, hogy csinálod? – nevette el magát kedvesen.
– Apa mutatott egy weboldalt, ahol sok hirdetés van és ott találtam.
– Apád mit sem változott akkor. Mindig tudta, hogy hogyan kell jó támogatást szerezni. Hogy van amúgy? – kérdezett rá mosolyogva.
– Éli boldogan a világát – nevettem el magamat – Majd összefuthatnának – javasoltam.
– Ha lesz ideje és nekem is. Lassan kezdődik az iskolák közötti versenyeknek a válogatottja. Most ez sok időt el fog venni az időmből és nektek is. [Név], a hétre össze kellene írni egy edzésmenetet. A felét már megírtam, de a többit, ha kérhetlek, akkor megírnád?
– Megírjuk közösen! – válaszolt Izuku azonnal, mire kérdően pillantottam rá – Segítek neked és akkor előbb végzel.
– Köszönöm szépen! – néztem rá hálásan.
– Na, de menjetek, mert hamarosan becsengetnek – intett Fat Gum, majd magunkra hagyott minket.
Izukuval sietős léptekkel mentünk fel az emeletre, majd ott a termünkbe siettünk. Belépve azonnal köszöntünk mindenkinek és a baráti társaságunkhoz mentünk.
– Jó reggelt! – köszöntem nekik mosolyogva.
– Sziasztok! – ölelt meg Ochaco, majd ezt követően Izukut is üdvözölte, aki történetesen a barátja volt.
– Csáó–csáó! – öleltem meg szorosan Shoutot, aki óvatosan viszonozta az ölelésemet – Fáradt vagy? – kérdeztem rá, ugyanis úgy láttam, hogy eléggé el van kámpicsorodva.
YOU ARE READING
Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|
FanfictionKét lélek, kiknek egymásra találásának története, egy átiratkozással, egy baseball csapattal, egy baráti társasággal, és egy délutánnal kezdődött. 2022.05.23. - 2023.05.01.