Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

31.

A meccsen Katsuki lőtt hazafutást, amiért nagyon büszke voltam rá. Kicsit furcsának éreztem ezt az egészet, ugyanis mind a kettő meccset úgy nyertük meg, hogy nem igen voltak közben gondok. Attól mos tekintsünk el, hogy Kirishimaval mi történt...Viszont ennek ellenére akadálytalanul tudtunk játszani. Kicsit gyanús volt nekem ez a nagy könnyedelem, viszont tudtam, hogy a valódi neheze az most fog majd jönni. Kiszelektálták azokat, akik nem valók ide és csak azok maradtak, illetve maradnak bent, akik tényleg komolyan is gondolják azt, hogy kijussanak a nemzetire. Innentől nem lesz olyan, hogy könnyen nyerünk. Főleg nem akkor, ha összekerülünk a Ketsubutsuval. De addig is még egy meccsünk lesz és ha azt megnyerjük, akkor esélyes, hogy Katsuki volt iskolája ellen játszunk. Összesen öt meccsünk van, és ebből már kettőt megnyertünk. Ahogy egyre jobban közeledünk az ötödik felé, úgy lesznek nehezebb ellenfeleink. A következő suli, akikkel játszunk, egy alapítványi gimnázium, amiről még soha nem hallottunk. Mások lehet, hogy ennek örülnek, ugyanis a nem ismert játékosok nem biztos, hogy jók. Viszont ez azt is jelentette, hogy nem tudtunk róluk semmit és így nem is lehetett ellenül felállítani egy taktikát. Rögtön a nyertes meccsünk utána elkezdtünk utánuk nézni, de az interneten semmi se volt róluk megtalálható. Ez kicsit megingatott minket, viszont Kaminari elmondása szerint, az egyik volt iskolatársa abba a suliba jár jelenleg és meg tudja tőle tudakolni, hogy miképp teljesít a baseball csapat. Mindannyian nagyon megköszöntük előre is neki, hogy utána kérdez nekünk. Nehéz úgy kiállni valakik ellen, hogy az ember semmit se tud róluk. A meccsünk pénteken lesz és hogyha sikerül és győzelmet aratunk, akkor másnap játszhatunk a Ketsubutsu ellen. Már ha ők is továbbjutnak. Miket beszélek? Ők mindig eljutnak legalább a negyeddöntőig, így biztosa velük fogunk játszani, ha nekünk is sikerül továbbjutnunk. Viszont jelenleg előbb a mostani meccset kell megnyerni, de ehhez információra van szükségünk. nem állhatunk ki úgy ellenük, hogy semmit se tudunk róluk. Főleg nem úgy, hogy a mi csapatunkról megtalálhatók információk az interneten. Sőt, még rólam, menedzserről is.
  A meccs végeztével Fat Gum szabad teret adott nekünk, így elmehettünk. Ochacoék a suli miatt nem tudtak itt lenni, de írtak nekünk, hogy nagyon szurkolnak és majd holnap találkozunk. Mi örömmel közöltük velük az örömhírt és az edző elengedése után, hármasban indultunk el gyalog a kertvárosból. Izukuval arról beszéltünk, hogy kéne egyik nap kettőnknek gyakorolni kicsit. Én dobnék és habár nem vagyok olyan erőben, mint a barátom, Izuku mindig hálás, ha segítek neki. Közben Katsuki mellettünk sétált és telefonozott kicsit. Nem nagyon beszélt, csak a telefonját bújta. Mi ezt nem szóltuk meg neki, ugyanis kellett az egyedüllét, miután kifárasztotta magát a meccsen. Noha, nem mintha annyira fáradt lett volna. Izukuval mi eléggé bepörögtünk, ugyanis szerettünk volna rendesen felkészülni a következő meccsünkre. Habár én nem játszottam, bármikor szívesen edzettem velük, vagy segítettem nekik. Én nem léptem soha a pályára, amikor meccs volt, de Fat Gum szerint én is ugyanolyan fontos tagja voltam a csapatnak, mint azok, akik pályára álltak. Ez mindig is jól esett nekem és kicsit hajtott is előre, ugyanis szerettem volna a többiek hasznára lenni és előrébb segíteni a csapatomat.

  – Hé – állt meg hirtelen Katsuki, mire mi is megálltunk és hátranéztünk rá.

  – Mi az? – kérdezte Izuku érdeklődve.

Katsuki ekkor felém nézett és miközben a szemembe nézett, közelebb lépett hozzám.

  – Emlékszel arra, amikor megtetszett a turis cipőm és azt mondtad, hogy egyszer nézzünk be? – kérdezte hirtelen.

  – Igen – bólintottam pislogva.

  – Innen van – biccentett oldalra, ahol egy turi volt – Hétfő van és ilyenkor töltenek újra. Nem nézünk be?

  – Én nem húztam pénzt – húzta el a száját Izuku.

  – Ki mondta, hogy te is gyere? – fintorgott Katsuki.