Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

25.

Shoutot kötelezően leváltották, így más ment be helyette a kapuba. Hiába volt a másodikos cserejátékos tehetséges, akkor, abban a percben ez mit sem számított. Mindenki stresszes volt, aggódott és nem tudott a meccsekre koncentrálni, mely a történések ellenére, ugyanúgy folytatódott. Monoma is feszült volt és emiatt majdnem lőtt egy öngólt, de szerencsére ez nem történt meg. Ám mindez semmit se számított. Monomaék nem tudtak fókuszálni a játékra emiatt pedig veszítettek. Bármennyire is voltak erősek, bármennyire is látszott rajtuk, hogy egyértelműen meg fogják nyerni a legtöbb meccset, mindez a homályba süllyedt Shouto sérülése miatt. Megverték őket és a másik csapat kapta a több pontot. E pedig azt jelentette, hogy Shoutoék elbúcsúzhattak a válogatótól és a nemzetiről is. Képtelen voltam felfogni ezt az egészet, de aki még nálam is jobban le volt sokkolva, az Shouto volt. Veszélyeztetve van a sportolói karrierje és ha nem tesz azért, hogy jobban lehessen, akkor elbúcsúzhat a focitól. Akaratom ellenére is az jutott eszembe, ami apával történt. Ő sem saját akaratából vonult vissza, hanem az egészsége rákényszerítette őt.
  Még vége se volt a meccsnek, de Ochaco elsírta magát a körülmények miatt, Present Mic pedig nem volt a szokásos, pörgős önmaga. A pályán a legtöbben feladták és csak a kispad felé néztek, hogy láthassák Shoutot, aki nem lehet ott velük. Monoma volt az egyetlen, aki próbálta a meccs utolsó perceit is kimaxolni és gólt szerezni. Azonban rajta is látszott a feszültség és hiába adott bele mindent, nem nyerhettek. Elveszítették a legelső meccset és a lehetőségüket, hogy a nemzetire mehessenek. pedig lett volna esélyük, nagyon sok is. Nagyon sokat fejlődtek és tavaly is mindössze egy csapaton múlt, hogy a nemzetire jussanak. idén biztosan összejöhetett volna nekik és éppen ez a legfájóbb az egészben. nem jöhet nekik össze és egy közös csapatként már soha nem mehetnek a nemzetire. A szívem szakadt meg értük és azt kívántam legbelül, hogy mindez csak egy rossz álom lehessen és végre felkeljek. Viszont ahogy teltek a percek, úgy csapott arcon a rémes valóság. A meccs végeztével azonnal elhagytam a nézői területet, miközben éreztem, hogy egyre homályosabban látok. Éreztem, hogy Katsuki még utánam nyúlt, de miután nem ért el engem, nem próbálkozott és hagyta, hogy mehessek. Nem éreztem úgy, hogy most kibírnám azt, ha a többiek megpróbálnának engem vigasztalni. nem engem kell most vigasztalni. Vannak sokkalta fontosabb emberek is jelenleg, akikre ez ráfér.
Ahogy mentem lefelé, Izuku szaladt el mellettem és azonnal rohant a kispadnál ülő barátnőjéhez. Még oda sem ért, de Ochaco azonnal felállt és zokogva esett neki Izuku mellkasának és kezdett el hangosan sírni. Az unokatestvérem azonnal megölelte őt és belefúrta az arcát a lány barna hajába. A csapat tagjai erőtlenül ültek, vagy álltak a pályán és képtelenek voltak megmozdulni. Present Mic a tenyerébe temette az arcát és nem mozdult. A hangulat hideg lett, hiába volt közel harmincöt fok jelenleg. Még a taps, mely a győztes csapatnak szólt, sem volt annyira vidám és ígéretes. Ez pedig azért volt, mert mindenki tisztában volt vele, hogy milyen áron nyertek. Ez a győzelem pedig nem tudott nekik örömet okozni, hiszen nem azért nyertek, mert ők voltak a legjobban, hanem azért, mert a másik csapatnak megsérült talán a legjobb játékosa, aki a legnagyobb védelmet biztosította nekik. Shouto az, aki mindig védi a hátukat és gondoskodik arról, hogy egyetlen egy labda se mehessen be a kapuba. Tudom, hogy legjobb barátom most borzalmasan érzi magát, amiért nem lehetett ott, hogy védeni tudja őket.
  Shouto a meccs vége előtt egy kis idővel ment el az orvossal az orvosiba. Éppen ezért a lábaim maguktól mozogtak és a falon lévő jelzéseknek köszönhetően azonnal meg is találtam azt a helyet, ahova menni akartam. Odaérve azonnal bekopogtam, de éreztem, hogy a kezeim jéghidegek és a gyomrom is görcsöl. A kopogásomat követően azonnal meghallottam egy mély hangot, mely valószínűleg az orvoshoz tartozott. remegő testtel nyomtam le a kilincset és léptem be az orvosi szobába. Belépve azonnal megcsapta az orromat a sok tisztító és orvosi illat, melytől csak jobban rám jött a félelem. Azonnal megpillantottam az orvost, aki az asztalánál ült, és Shoutot is, aki egy ágyon feküdt és valószínűleg éppen az orvossal kommunikált.