Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

7.

Miután Shouto vett nekünk innivalót, szépen lassan elkezdtünk kifelé haladni a stadionnak a belső folyosójáról. Közben én legjobb barátnőmmel beszélgettem, míg a fiúk egymással csacsogtak. Meglepő módon Bakugo válaszolt a fiúknak és szóba tudott enyeledni velük.
  Kiérve a stadion elé, kicsit megálltam, hogy meg tudjuk beszélni, most hova tovább. Izuku majd elmegy Ochacoval, ugyanis nála alszik, de addig is szerettünk volna közösen csinálni valamit. Éppenséggel csak azt kellett kitalálni, hogy mit.

  – Merre tovább? – kérdezett rá Shouto.

  – Van a közelben egy cukrászda, ahol isteni sütiket árulnak – néztem mosolyogva a többiekre.

  – [Név]! – hallottam meg a nevemet, majd a hang irányába fordultam. Azonnal felismertem a hangot, így egy nagy mosoly mellett fordultam oldalra, ahol észrevettem az apukámat – Oh, mind itt vagytok! – közeledett felénk nagy mosollyal.

  – T...Tadashi Kazuya! – nyögte ki hirtelen Bakugo apukám nevét, miközben ledermedt.

  – Sziasztok! – köszönt apa, ahogy odaért hozzánk. A többiek mind visszaköszöntek, kivéve Bakugot, aki teljesen ledermedt. Apa emiatt felé nézett pislogva – Fiam, minden rendben? Kissé sápadtnak tűnsz. Ittál eleget?

  – Igen, uram! – szólt hirtelen a szőke hajú.

  – Uram? – nézett rá apa meglepetten – Te lennél Bakugo, akiről [Név] mesélt? – érdeklődte meg apa, mire Bakugo hatalmasat bólintott – Örülök, hogy megismerhetlek. Tadashi Kazuya vagyok, [Név] apukája! – tartotta apa mosolyogva felé a kezét.

  – Játszunk egy meccset egymás ellen! – szólalt fel hirtelen Bakugo, miközben kihívó tekintettel illette az apukámat.

  – Tessék? – nevette el magát apa hirtelen – Nagyon hevesnek tűnsz. Sajnálom, de szerintem ez nem fog menni – mosolygott zavartan – Merre tartotok most? – pillantott el rám végül.

  – Lehet elmegyünk egy közeli cukrászdába – magyaráztam meg.

  – Jó, menjünk – karolt át apa – Meghívlak titeket egy sütire.

  – Köszönjük! – vigyorodott el Izuku.

  – Uraraka, de rég láttalak! Te nőttél? – lepődött meg apa mosolyogva, majd engem elengedett és odament barátnőmhöz, hogy beszélgessen vele.

Apa közben Izukut is becserkészte, majd elindultak elől hárman a cukrászda felé. Shoutoval és Bakgoval hármasban mentünk mögöttük. Közben Shouto a telefonján nézett valami elég mélyen.

  – Hé, a végén még nekimész valaminek vagy valakinek! – fogtam meg a karját és magam mellé húztam, ugyanis majdnem nekiment egy biciklinek.

  – Mi? – nézett felém meglepetten, miközben elvette az arca elől a telefonját.

  – Minden rendben? – kérdeztem rá, ugyanis úgy láttam, hogy valami nagyon elterelte a figyelmét.

  – Csak írt a nővérem, hogy együnk együtt ma mindannyian otthon – szólt halkabban.

Kicsit az ajkamba haraptam és kedvesen megsimogattam a karját. Tudom, hogy ez nehéz téma a számára és legszívesebben haza se menne emiatt, de csakis a nővére miatt megteszi.

  – Hazakísérjelek majd?

  – Nem szükséges.

  – Biztos?

  – Nem tudom – vallotta be végül és utána meredt maga elé semleges arccal, végül felém nézett – Megleszek, de azért köszönöm – mosolygott halványan.