Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

14.

Szombat délelőtt Izukuval és Ochacoval indultam el a sulihoz az edzőmeccs miatt. Ilyenkor lehettek nézőink is és Shouto és legjobb barátnőm úgy döntöttek, hogy eljönnek és megnéznek minket. A játék miatt nem aggódtam annyira, ugyanis csak edzőmeccs volt. Bakugoért viszont aggódtam. Féltem, hogy esetleg rossz emlékeket idéz fel benne ez a csapat, ugyanis sokat voltak az ő pályájukon, amikor még odajárt a Ketsubutsuba. Ezt megosztottam Ochacoékkal is, azonban mondták, hogy ennyire ne aggódjak és minden rendben lesz. Ezzel próbáltam magamat nyugtatni és nem elárasztani a saját elmémet a negatív érzésekkel. Nem volt rám jellemző, hogy ennyire aggódjak kicsi dolgok miatt, viszont egy olyan ember miatt volt ez, aki fontos volt számomra, így természetes volt, hogy aggódtam. Bakugo tényleg nagyon rövid idő alatt lopta be magát a szívembe és magam sem tudom, hogy miért. Fogalmam sincs, hogy miért szerettem bele és ha valaki megkérdezné, akkor összetett mondatokkal nem is tudnám elmagyarázni. Egyszerűen csak megtörtént. Szerintem, aki volt már szerelmes vagy tetszett neki valaki, az megértené az érzéseimet. Ochacoék megértik és nem is kérték egyszersem, hogy magyarázzam el, miért érzek így Bakugo iránt. Ők is szeretik egymást Izukuval, bár mivel Izukut születésemtől kezdve ismerem, megértem Ochacot, hogy miért is szeretett belé. Ő egy csodálatos és aranyszívű ember, akit nem lehet nem szeretni. Ochaco pedig egy tünemény. Persze velem máshogy viselkedik, mint a barátjával, de ennek ellenére én nagyon szeretem őt. Mindig a legjobbat próbálta kihozni magából és sose hátrált meg. Önzetlenül segít mindig mindenkinek és lehet rá számítani. Nagyon örülök, hogy pont ő a legjobb barátnőm. Habár a sportjaink miatt sokszor nincs szabadidőnk és el vagyunk foglalva, néha előfordul, hogy a társaságunk szétszakad a kettő sportos osztagra, de ennek ellenére mi egy baráti társaság vagyunk. Tudjuk jól, hogyha nem is tudunk a másikkal lenni a saját elfoglaltságaink miatt, csak egy telefonba kerül és segítünk a másiknak. Mi ilyen baráti tásaság vagyunk és szeretném, ha Bakugo őszintén tagja lenne a mi kis tarságunknak.

  – Jó reggelt! – köszönt nekünk nagy mosollyal Kirishima, amint odaértünk az iskola elé. Ő ott ült a táskájával a padnál.

  – Szióka – köszöntem én is, és Ochacoék is köszöntötték őt – A többiek?

  – Páran már jöttek és bent vannak az öltözőben. Én várom Minat.

  – Ő is jön? – mosolyodtam el kedvesen.

  – Aha. Mondtam, hogy nem kell, de ragaszkodott hozzá – nézett maga elé, egy halvány mosoly mellett. Látom rajta, hogy jól esik neki, hogy Mina eljön és örül is neki.

  – Biztos hangosan szurkol majd neked, szóval adj bele mindent – paskoltam gyermekien a vállába.

  – Bele is fogok – sóhajtott, miközben beletúrt a hajába – Bakugo Todorokival jött. Bementek az öltözőbe.

  – Shoutoval? – pislogtam.

  – Aha – nézett fel rám Kirishima – Midoriya, menj te is és öltözz át.

  – Jó–jó – válaszolt a zöld hajú, majd barátnője kezét fogva elindult az öltözők felé.

  – Minden okés? Kicsit sápadtnak tűnsz – néztem a fiú arcára pislogva.

  – Persze, rendben vagyok. Csak már nagyon régen nem volt itt egy meccsemen sem. Miattam halasztja a tanulást...

  – Kirishima, ne így fogd fel, kérlek. Fontos vagy neki és neki is kell pihennie néha–néha. Az pedig, hogy eljön megnézni, bizonyítja, hogy szeretne téged látni a meccsen és szurkolni akar. Itt akar lenni, nem másért, mint miattad – mosolyodtam el.

  – Miért hiányzik ennyire? – csuklott el hirtelen a hangja, miközben mind a két kezével beletúrt a hajába.

  – Mert szeretted. Illetve... – néztem továbbra is őt és kissé féltem kimondani azt, amit gondolok – Még mindig.