Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

43.

Katsuki hátát simogattam, miközben ő egyre jobban megnyugodott. Halk szuszogása zengte be a fülemet és adott megnyugvást számomra. Meleg lehelete csiklandozta a bőrömet, de nem szóltam miatta neki. Közel tudhattam magamhoz és nekem csak ez számított. Az ő lelkibékessége és biztonsága fontosabb volt nekem saját magamnál is.

  – Babe – szólított meg Katsuki egy idő után, mire lassan elhajoltam tőle és az arcára néztem. Kicsi ránc futott végig a homlokán – Jól érzed magad mellettem?

  – Katsuki, mi ez a kérdés? Hm? – simogattam meg puha, fehér arcát, mire ő nekidöntötte a fejét a tenyeremnek.

  – Félek, hogy nem adok neked elég szeretetet – dünnyögte kínosan.

  – Nem kell ezekről az érzéseidről beszélned, ha nem megy. Ne erőltess semmit – szóltam aggódva.

  – Akarok – mondta a szemembe az igazat – Muszáj beszélnem erről, mert tudni akarom, hogy rendben vagy–e mellettem. Nem érzed azt, hogy nem kapsz tőlem elég szeretetet és törődést?

  – Nem – ráztam meg kicsit a fejemet egy kedves mosoly mellett – Soha nem éreztem ezt. A megfelelő módon ki tudod fejezni az érzéseid és sok szeretetet kapok tőled. Kérlek, ezt te is lásd meg – simogattam az arcát.

Ő elhúzta kicsit a fejét, majd a saját kezét az arcomhoz tartotta és cirógatni kezdte az arcbőrömet a hüvelykujjával. A szememet lehunytam, majd egy kis idő múlva fel is nyitottam. Ő közelebb hajolt és adott egy puszit a homlokomra, majd kicsit ott tartotta az ajkát és úgy folytatta a mondanivalóját.

  – Sok szeretetet akarok neked adni – szólalt meg mélyebb és ércesebb hangon, melytől kirázott a hideg – Éreztetni akarom, hogy mennyit is érsz számomra, és hogy szeretlek téged. Senki se volt még rám ilyesfajta hatással, remélem ezt tudod – adott egy nagyon apró csókot a homlokomra, majd lejjebb hajolt és belenézett mélyen a szemembe – Bármire szükséged van, szólj. Neked teljesítem. Mire vágysz?

  – Csak egy ölelést szeretnék a barátomtól, akit nagyon szeretek – mosolyodtam el kislányos zavar mellett.

Katsuki egy tiszta és békés mosolyt húzott az ajkára, közelebb hajolt, átvezette a karjaim alatt a sajátjait, majd szorosan magához ölelt, miközben az ölébe húzott. Az ölébe kerültem, ő pedig körém fonta a karjait, magához ölelt és adott egy puszit a nyakamba. Fejemet ráhajtottam a vállára és visszaöleltem őt. Katsuki elkezdte a hátamat cirógatni az ujjbegyével és közben párszor puszit adott a nyakamba. Muszáj volt elmosolyodnom, ugyanis nagyon boldognak éreztem magamat a szőke hajú fiú miatt. A melegség tombolt a mellkasomban és az egész testemben is.

  – Alszol ma nálunk? – kérdezte meg, ahogy a nyakamba suttogott.

  – Szeretnék – bújtam hozzá.

  – És benne vagy valamiben? – kérdezte, ahogy közelebb ért a fülemhez az ajka.

  – Miben? – suttogtam és közben lehunytam a szememet.

Az ablakon beáramlott a meleg, május végi levegő és szél. Éreztem a melegséget az időjárásnak köszönhetően és annak is, hogy itt voltam Katsukival. Kintről beszűrődött az emberek hangja és zsivaja, ahogy elhagyják a pályát, vagy különféle tevékenységet végeznek. Katsuki teste, valamint kisugárzása meleg volt és biztonságot adó. A szívem mélyéről éreztem a szerelmet iránta és azt is, hogy ő is ugyanígy szeret engem. Csodálatos érzés volt ennek a részese lenni és azt akartam, hogy mindig együtt lehessünk Katsukival. Még ha el is múlik a rózsaszín köd, én tudom, hogy azt átváltja a mélyről jövő szeretet, amit a fiú iránt érzek.