Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

15.

  – [Név]! – kiabált nekem Fat Gum, mire azonnal pattantam és odasiettem hozzá.

  – Igen? – pillantottam az edzőre.

  – Kérlek legyél résen majd, ha elfogyik a víz ebben a nagy melegben. Illetve lenne még egy kérésem feléd. Beállnál kérlek bírónak?

  – Persze, de miért rám gondolt? – néztem rá kíváncsian, hiszen őszintén nem értettem.

  – Mutassuk meg ennek a vén edzőnek, hogy a mi menedzserünk nem szimpla menedzser – nézett rám kihívóan, miközben pacsira emelte a kezét – Több van benned, mint egy szimpla menedzserben, ezt te is tudod. És remélem azt is, hogy a csapat elengedhetetlen tagja vagy és az is maradsz.

  – Ez jól esett, Fat Gum. Nagyon jól – mosolyodtam el hálásan.

  – Azért vagyok, hogy segítsek nektek és vezesselek titeket előre.

  – Nem, nem csak ezért van – ráztam meg a fejemet, hiszen nem értettem vele egyet – Maga több, mint egy edző, aki vezet minket az utunkon. Számomra több, mint egy középiskolai tanár és baseball edző. Legalábbis a legtöbbünk így érez – néztem fel az arcára mosolyogva.

  – Ah, le se tagadhatnám, hogy imádlak titeket! – ölelt át a vállamnál pajkosan.

  – Khm! Ha befejezték az ide nem illő viselkedést, akkor talán el is kezdhetnénk az edzőmérkőzést. Nem mindenkinek van annyi ideje, mint a maguk fajtájának – szidott le minket a másik csapat edzője.

  – Bal lábbal kelt fel esetleg? – kérdezett vissza Fat Gum, miközben elengedett.

  – Én soha nem kelek fel bal lábbal! – kérte ki magának az idősebb férfi.

  – Hogyne, hogyne – motyogta Fat Gum – Srácok, mindenki ide! – kiabálta el magát – Bakugo, ereszd el Kaminarit!

Bakugo adott még egy barackot Kaminari fejére, majd végleg elengedte és hozzánk igyekezett. A többiek is idegyűltek és a kettő csapat kicsit távolabb is állt egymástól.

  – Hé, Bakugo–san! – kiabált a fiúnak a másik csapat egy tagja, mire Bakugo nem is reagált rá – Azért ennyire ne legyél elszállva magadtól, nagy pitcher létedre – fintorodott el.

  – Ne figyelj rá – suttogta oda neki Kirishima.

  – Mire? – nézett rá Bakugo és kiválóan és látványosan ignorálta a fiút, de nem volt biztos az, hogy legbelül is így tett.

  – Hagyd, aki beképzelt, az az is marad – sóhajtotta egy másik srác.

  – Uraim, elég! – szólt rájuk az edzőjük, majd a mi csapatunk felé fordult, pontosabban Bakugo felé – Ne hergeljétek fel az úriembert, még ha igazatok is van, mert lehet, hogy titeket is megüt és ti lesztek a következő áldozatai – mondta ki gúnyosan.

Ledermedve néztem az edzőre, majd azonnal Bakugora. Ő erősen az ajkába harapott és kicsit el is kezdett remegni.

  – Befejezné, hogy a játékosomat piszkálja? – szólalt fel Bakugo védelme érdekében Fat Gum.

  – A piszkálás jóval különbözik a tetteink szembesítésével – húzta fel az orrát az edző.

  – Bakugo, kérlek, próbáld meg kizárni őket – suttogtam oda a fiúnak, de nem igen láttam, hogy figyelne rám. Éppen ezért odanyúltam a kezéhez és megcirógattam a kézfejét – Kérlek.

Ő ekkor elhúzódott és meghátrálva elment a sor másik felébe, ami a legmesszebb volt a másik csapattól. Aggódva néztem utána, majd Izukura, aki szintén nem értette a helyzetet.