Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

16.

A szombati edző meccs után történt egy pár dolog és hamar el is szaladt az idő. Másnap a fiúk valóban elmentek közösen játékterembe és együtt töltötték a napot. Nagyon örültem annak, hogy együtt lehettek kicsit és jól is telt a napjuk. Annak pedig végképp örültem (és nagyon meg is lepett), hogy a nap végén Shoutoéknál kötöttek ki és mint kiderül egy filmezés következtében az összes fiú bealudt. Reggel, Shouto nővére keltette a fiúkat és Bakugo, illetve Izuku rohantak haza, hogy még időben beérjenek a suliba. Szerencsére ez sikerült is nekik és biztos vagyok benne, hogy garantáltan emlékezni fognak erre később is, mint egy szórakoztató emlék. Mi Ochacoval is teljesen elvoltunk kettesben. Lányos dolgokat csináltunk, sütit sütöttünk és jól éreztük magunkat. Reggel tőle mentem a megbeszélt módon iskolába is. A hétfői naptól kezdve kicsit kevesebb időt töltött mindenki klubtevékenységgel és az iskolai fesztiválra kezdtünk el készülődni. Valóban nagyobb munka volt azzal, amit kitaláltunk, de minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy minél előbb végezhessünk. Ez azért volt, mert a sportosok nem akartak túl sok időt elfecsérelni, főleg, hogy lassan itt voltak az iskolai válogatók. Felosztottuk a feladatokat, hogy ki mit intézzen pontosan, ugyanis úgy gondoltuk, hogy ez a legmegfelelőbb módja annak, hogy minél előbb végezhessünk, ne fussunk ki az időből és az edzésekről se maradjunk el sokat. A barátaimmal vállaltuk, hogy a szertárt kipakoljuk és felállítunk benne egy megfelelő helyet, ahol bárki beszélhet majd Kirishimaval vagy Kaminarival. A két fiú vállalta, hogy beszélgetnek bárkivel, aki hozzájuk fordul. Anonim és szemtől szembeni módon is. Így ki kellett találnunk, hogy miképp oldjuk meg ezt a kettő lehetőséget, de végül Shouto vetett fel egy jó ötletet és meg is tudtuk valósítani. Először összeszedtük a kellékeket, amiket majd az utolsó napon felállítunk a szertárban. Számunkra minden meg volt, így besegítettünk a többieknek. Mivel Bakugoról megtudtam egy ideje, hogy jól tud főzni és sütni, ezért rávettem, hogy csináljon ő is valamit, amit majd elhozhat a fesztivál napjára. Habár kettő napig kellett kérnem, de végül belement, hogy ő is készít valamit. Az osztály teljesen összetartott és minden egyes iskolai programmal közelebb kerültünk a másikhoz. Bakugo is sokkalta többet volt a többiekkel és másokkal is kommunikált. Örültem annak, hogy kezdett egyre jobban az osztály része lenni és másokkal is egyre jobban ment neki a kommunikáció.
  A szombati napon, amikor Shouto megütötte Kotarot, már akkor tudtuk, hogy valószínűleg következménye lesz ennek. És lett is. A srác behívta a szüleit és az ő edzőjük társaságában hívatták be az igazgatóiba Shoutot, hogy elbeszélgessenek vele. Minket nem engedtek be, mert diákok voltunk, hiába akartunk ott lenni mellette és elmondani, hogy miért is történt ez az egész. Emiatt is folyamodtunk ahhoz, hogy szóltunk Fat Gumnak, aki tanár létére bemehetett. Ő felvázolta, hogy mi is történt, de természetesen Kotaro és az edző mindent tagadtak, a szülők pedig nyilván a fiúknak hittek. Kisebb veszekedés alakult ki és mivel az igazgató ismerte Shoutot, ezért ő is bizonygatta, hogy ok nélkül nem tenne ilyet. Végül amiatt bukott le Kotaro mert kettő teljesen más dolgot mondott, ami gyanús lett és saját magát buktatta le. Shouto csak egy szóbeli figyelmeztetést kapott, hogy máskor ne csináljon ilyet és szerencsére ennyivel megúszta. Hatalmas kő esett le mindannyiunk szívéről, amiért nem kapott komolyabb büntetést. Nekem bűntudatom is volt eléggé, hiszen miattam csinálta ezt. Miattam került bajba azt pedig nem tudtam volna elviselni, ha miattam kap komolyabb büntetést. Erről beszéltem is vele és kissé helyre is tette a lelkemet, hogy ne emésszem magamat.
  A napok teltek, az iskolai fesztiválra egyre jobban készültünk, az edzésekre is jártunk párszor és Bakugoval is közelebb kerültünk a másikhoz. Sőt. Úgy éreztem, hogy már teljes tagja a társaságnak. Egyszer még ő is felvetette, hogy tud egy jó tésztázót. Igaz én kérdeztem meg, hogy elmenjünk–e közösen a többiekkel, de tudtam, hogy azért vetette fel, mert elszeretne velünk menni oda. Több helyen is voltunk közösen, így öten és rettentően boldog voltam, amiért képes volt tényleg beilleszkedni. Jól kijön a fiúkkal, azt leszámítva, hogy Izukuval néha olyan, amilyen, de bízom benne, hogy vele is egyre jobban kijön majd. Illetve, kijönnek, csak Bakugo heves természete miatt szereti őt szívatni. Kettesben is sokat voltam vele és volt fent nálunk is még párszor, ahol találkozott ismételten apával. Anyával nem tudott sajnos, mert ő tényleg sokat dolgozik. Apuval viszont eléggé megkedvelték a másikat, és egyszer még le is mentünk közösen a parkba játszani. Tényleg nagyon boldogan éreztem magamat, amiért Bakugo az életem szerves része lett. Habár velem is néha olyan, mint a többiekkel, mégis érzem rajta, hogy vannak dolgok, amiket egyedül velem tesz meg és én is csak vele. Sokat beszélünk és még többet lógunk együtt. Emiatt is történik az napról napra, hogy egyre jobban beleszeretek. Most már biztosan kijelenthetem, hogy tényleg szerelmes vagyok belé. Magam sem tudom, hogy pontosan mikor történt ez, hogy beleszerettem, de a lelkem legmélyén bízom abban, hogy ő sem barátként tekint rám. Mármint, legtöbbször másokkal nem viselkedik úgy, mint velem és bizonyos dolgokat is velem beszél csak meg, így tényleg hiszek abban, hogy többet érez irántam, mint sima barátság. Aztán lehet, hogy tévedek és tényleg csak közeli barátként tekint rám, aki fontos lett neki. Mindenesetre egyre jobban érzem azt, hogy tényleg szeretnék vele lenni, még jobban és sokszor elgondolkodtam már azon, hogy elmondom neki, mit is érzek. Viszont egyetlen egy dologtól félek. Mégpedig attól, hogy nem így érez és akkor nem leszünk többé jóban. Ezt pedig nem akarom, ugyanis én nem szeretném őt elveszíteni.