Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

32.

A turiban rögtön külön is váltunk. Izukuval kettesben rohamoztuk meg a pulcsis részt. Szerencsére itt szelektálva voltak a ruhadarabok, így könnyebben meg lehetett találni a nekünk kedvező ruhákat. Katsuki a cipőkhöz ment, így mind a hárman elvoltunk már a boltba lépést követően is.

  – Nézd! – mutatott Izuku felém egy darabot, miután arrébb túrt pár ruhát – Ez lehet, hogy jó is rám! – mosolygott.

  – Azt a! Ez egész jól néz ki – vettem át tőle, majd a teste elé tartottam, hogy ekképp nézzem meg, hogy jó–e rá – Felpróbálod?

Ő bólintott egyet, majd letette a kezeiből a cuccait, visszavette tőlem a pulcsit és felhúzta. Ritka pillanatok egyike, amikor pont jó az emberre az éppen talált dolog. Izukura pedig volt.

  – Jó rám! – mosolyodott el vidáman – Szeretném – nézett a szemembe és láttam zöld íriszeiben az apró örömöt, amit a most talált, világoskék pulcsi okozott neki.

  – Jó, elvisszük! – bólintottam, majd miután levette a pulcsit, betettem a kosarunkba – Nem nagyon látok nőit amúgy – kezdtem el jobban feltúrni a ruhákat – Bár nekem fiú pulcsi is tökéletes – motyogtam el a végét.

  – Keresünk neked is valamit – túrt bele unokatestvérem a ruhák közé és nekem kezdett el keresgélni.

Jó pár percig keresgéltünk, amikor lépteket hallottam meg magunk mögül. Kicsit hátra fordultam és barátomat vettem észre, ahogy felénk tart. Katsuki arcáról hamar a kezére esett a tekintetem, ahol az álomcipőm volt.

  – A női cipők között találtam – mondta el, ahogy odaért hozzánk a fekete–fehér kockás cipővel – 39–es.

  – Mindjárt összeesek! – vettem el tőle rögtön – 38–as a lábam, de csak nem olyan nagy.

Rögtön letettem minden a kezemből és levettem a bal cipőmet, majd elkezdtem felhúzni a kockás cipő bal párját. Már amikor felfelé húztam, úgy éreztem, hogy jó lesz rám. Mikor végérvényesen is felvettem, a másikat is a lábamra húztam. Ezzel hamar meg is voltam, majd lenéztem a lábaimra.

  – Kényelmes! – vigyorodtam el.

  – Elég olcsó az ára is. 700 jen – mondta el a szőke.

  – Csak?! – kerekedett el a szemem – Jó, ő hazajön velem. Évek óta keresek egy ilyen cipőt, de milliókért nem akartam venni. Köszönöm, hogy találtál nekem – néztem Katsukira hálásan.

  – Te is megtaláltad volna, ha elnézel a cipőkhöz – motyogta, miközben oldalra nézett – Az kié? – pillantott a kosárban lévő pulcsira, majd kiemelte – Ez de geci jól néz ki.

  – Na – néztem rá meglepve.

  – Melyikötőké? – kezdett el felváltva vizslatni minket, mire Izuku kicsit felemelte a kezét. Katsuki végig mérte őt, majd visszatette a kosárba a pulcsit – Engedjetek – férkőzött oda közénk, majd elkezdte (kissé túl erőszakosan is) feltúrni a ruhákat.

  – Nem hiszem, hogy találsz ugyanolyant... – kezdett bele Izuku zavartan.

  – Ne becsüld le a képességeimet! – szólt rá a szőke.

Csak pislogva néztem a barátomat, ahogy elkezdi vadul kotorgatni a ruhákat, hogy egy ugyanolyant tudjon találni, mint az unokatestvérem.

  – Katsuki, nem látok rá sok esélyt, hogy találsz egy ugyanolyant. Lehet, hogy hasonló van csak. Van sok szép pulcsi, segítek választani – kezdtem bele a mondanivalómba és közben közelebb léptem hozzá.