Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

55.

Miután Katsuki itt maradt, kicsit féltem, hogy kapni fogunk amiatt, hogy itt aludt. Azonban végül semmi ilyen nem lett. Izuku visszajött az este folyamán (ezt reggel tudtuk meg) és miután Katsuki visszament, elmondtam az unokatestvéremnek, hogy mi is történt. annyira aranyos volt, hogy majdnem el is sírta magát, annyira aggódott és sajnált, amiért ezt álmodtam. Apunak nem mondtam el az álmomat, ugyanis nem szerettem volna, hogyha csak jobban aggasztja az, ami anyuval és vele történt.
  Szombaton a sok gyakorlás, nevetés és Seijinnel töltött idő mellett, próbáltam nem az álmomra gondolni, ebben pedig Katsuki és Izuku is segített. Folyamat velem voltak, vigyáztak rám és elárasztottak szeretettel. Nagyon jól esett, hogy ott voltak velem és próbálták elérni, hogy jobban érezhessem magamat. Szinte észre se vettük, de egy szempillantás alatt vége lett a szombati napban és este annyira fáradtak voltunk, hogy Izukuval zuhanyzás és vacsora után, bedőltünk az ágyba és szinte azonnal el is aludtunk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eltelik ez a kis edzőtábor, éppen emiatt volt kicsit nehéz elköszönni az ikrektől és a csapattól is. Tudom, hogy ez a búcsú nem szólt ö9rökre, viszont most hosszadalmasabb ideig nem fogunk velük edzeni. A találkozást illetően, megbeszéltük Ginékkel, hogy majd valamikor összefutunk egy fagyira, vagy sütire. Katsukival és Izukuval is nagyon jóba lettek és fel is néznek rájuk. Úgy lettek barátok, hogy nem is vették észre.
Vasárnap nem mentünk egyből haza, hanem elmentünk enni egyet a csapattal, egy kertvárosi kajáldába. habár mindenkinél volt pénz, apa és Fat Gum ragaszkodtak hozzá, hogy ők állhassák az ebédünket. Apán nem látszott már a korábbi feszültség, sőt. Úgy tűnt, hogy nagyon is jól van. A férfi, akiről Nakao–san beszélt, valóban itt volt és beszélt apuval. Azonban, hogy végül miben állapodtak meg, arról nem tudok. Nem mertem apát megkérdezni és úgy voltam vele, hogy majd először anyával megbeszéli, aztán velem. Viszont ahogy elnéztem és amilyen jó kedvében volt, biztos játszani fog a csapatában. nem mondta, viszont a hangulatából rá tudok jönni, hogy mi is állhat a háttérben.
  Hazafelé menet kitettük Kaminarit is, akit elhoztunk, valamint Katsukit is. Hárman mentünk haza, viszont én átmentem Izukuékhoz. Valóban vettünk sütit anyunak hazafelé menet, amiből kaptunk Izukuval mi is. Míg én Izukuéknál voltam, addig tudtam, hogy a szüleim megbeszélik majd a dolgaikat. Az unokatestvéremnél pihengettünk és néztünk sorozatot a tévében. Mivel jó idő volt, sőt, eléggé meleg, ezért az otthon talált dolgokból készítettünk jégkrémet is. Mivel bent volna szerettünk maradni mindenképpen, ezért kitaláltam, hogy fűzzünk karkötőt a másiknak. A gyöngyfüző készletem otthon volt, így azért átmentem, de már rögtön mentem is vissza Izukuékhoz, miután megvolt. Mikor átmentem hozzánk, akkor láttam, hogy anyuék ajtaja nyitva van. Kicsit megálltam és bepillantottam hozzájuk és láttam, hogy az ágyukban fekszenek és alszanak. Kicsit közelebb mentem az ajtóhoz és apró öröm futott át a szívemen, amikor azt láttam, hogy apu hátulról magához öleli anyut és úgy alszanak mélyen mind a ketten. Ezen a ponton értettem meg, hogy az álom, amit álmodtam, valóban soha nem fog megtörténni a való életben. Anyuék már nem egyszer átmentek pár nagyon rossz és nehéz időszakon és mégis itt vannak most egymás mellett. Mélyen és tiszta szívből szeretik egymást és a másikkal szeretnének lenni. Már középiskola óta együtt vannak és kitartanak a másik mellett. Őszintén szólva, én nagyon szeretném, hogyha Katsukival nekünk is hasonló lenne a kapcsolatunk. Mi különbözünk a szüleimtől, de ez így van rendjén.

Izukunál késő délutánig voltam és fűztünk mindenkinek egy–egy karkötőt a baráti társaságból. Izukunak zöldet, Shoutonak fehéret, Ochaconak rózsaszínt, Katsukinak pirosat és nekem kéket. Nem csináltam még ehhez hasonló „barátságkarkötőt", mindössze Izukuval volt egy már régóta. Miután eljöttem az unokatesómtól, anyuékkal voltam és együtt is vacsoráztunk. Minden ment tovább, ahogy mennie kellett. Nem volt érezhető már a pénteki fezsültség, aminek eléggé örültem. Végül pedig elmondta nekem apu, hogy elfogadta az ajánlatot. Jövő héten kell majd elmennie Yokohamába, ahol találkozik a csapattal. Kicsit izgulok, hogy milyen is lesz, de aput ismerve rendben lesz.