Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

52.

Több, mint másfél órámba telt, hogy átszínezzem és megszerkesszem a képeket, de minden pénzt megért, ugyanis nagyon élveztem csinálni.

Reader apukáját mindvégig így képzeltem el, az anyukáját pedig hasonlóan, mint aki találtam hozzá anyukát. Igen tudom, hogy ők teljesen más animéből vannak (A férfi az Ao Ashiból az edző, Fukuda Tatsuya, míg a hölgyemény Langa anyukája a Sk8 the Infinityből), viszont általában el szoktam képzelni, hogy miképp is néznek ki azok a karakterek, akiket én találok ki.

Mivel a mostani részben nagy szerepet játszanak a szülők, ezért úgy érzem, kellett ez a kettő kis karaktertábla. :-)

⚾🧢⚾

Az ígéretünkhöz hűek maradtunk és egy héten keresztül hanyagoltuk a baseballt. Picit nehéz volt türtőztetni magunkat, azonban annyira el volt terelődve végül a figyelmünk, hogy nem is gondoltunk rá annyit.
  Kedden, mivel a fiúk kettesben mentek haza és Ochaconak nem volt semmi dolga, megkérdezte, hogy nem aludnék–e náluk. én azonnal igent mondtam, de azért utána gyorsan megkérdeztem anyut, hogy szabad–e. Ő beleegyezett, így legjobb barátnőmmel mentem haza és Shoutoval. Ő útközben leszakadt tőlünk, de előtte még beszélt velem kicsit. Igazából jól tudtam, hogy miről beszéltek Katsukival, és nem is várttam el, hogy ezt elmondja nekem, azonban annyit elmondott, hogy örül annak, hogy boldogok vagyunk egymással. Ezen a ponton annyira, de annyira szerettem volna, hogyha Shouto is megtalálja a saját boldogságát egy lány mellett. Ő egy nagyszerű fiú, aki sokkalta jobban törődik az emberekkel, mint az mások hinnék. Erős és kitartó, valamint annyi terhet cipel a vállán, mely mást már rég agyonnyomott volna. Büszke vagyok rá és örülök annak, hogy az életem részese.
Ochacoval egyből hozzám mentünk, miután elszakadtunk Shoutotól. Nálam összeszedtük a cuccom, és ami másnapra is kellett, majd elmentünk hozzá. Igazából nem csináltunk nagy dolgokat, csak együtt voltunk és nekem ez már bőven elég volt. Igazából az a hetem nem szólt másról, csak arról, hogy a barátaimmal voltam. Izukuval és Katsukival mentem haza suli után, és Shoutoval is megbeszéltem, hogy aludjon nálunk péntek este. Először úgy volt, hogy nála leszünk, azonban otthon volt némi feszültség, így megkért, hogy inkább nálam legyünk. Emiatt kicsit lelkiztünk is nálam, de szerencsére hamar jobb kedvre derült legjobb barátom. Mindezek után csináltam neki hamit és mivel tudtam jól, hogy nagyon szereti a meséket, ezért meséket néztünk egészen estig. Igazából nem mondaná meg az ember, de nagyon szereti a Disney hercegnős meséket, annak köszönhetően, hogy Fuyumival sokat nézett, amikor pici volt. Én pedig örömmel néztem vele ilyeneket, ugyanis én is nagyon szerettem őket. Kellemes és megnyugtató volt, hogy vele tudtam ezeket nézni. Shouto tényleg olyan volt nekem, mintha csak a lelkitársam lenne. olyasfajta legjobb barát volt, akivel úgy éreztem, mintha kicsi korunk óta ismernénk egymást, holott ez nem volt igaz. Nagyon sokat jelentett nekem és szerettem volna, hogyha az életem részese marad sokáig. Nagyon sokáig és talán még azután is...
  Hétvégén a szüleimmel voltam és elmentünk kirándulni egyet. Szerencsére mind a ketten ráértek, így tudtunk egy kis családi kikapcsolódást csinálni. A kirándulás végén egy ebédet is beiktattunk, majd fagyiztunk. Őszintén szólva hiányzott már nekem, hogy velük lehessek. Mindannyiunknak összejöttek a programok és anyu még kirándulni is volt az egyik hétvégén az egyik osztállyal, akiket tanít. Apunak pedig az egyetemi csapattal kellett foglalkozni, nekem meg ott volt a sok edzés a srácokkal. Viszont számomra véget ért ez az időszak, ugyanis az Iskolák Közöttire nem kell akkora nagy erőfeszítést tennünk. Az nem annyira komoly verseny, mint a nemzeti válogatott. Természetesen arra is készülünk majd, hiszen fontos számunkra, hogy milyen eredményeket is érünk el, viszont annál nem kell annyira vért izzadnunk. Aztán az egy hét elteltével, újra játszhattunk. bevallom, nagyon kellemes volt végre visszamenni a baseball pályára és magamba szippantani azt a tipikus illatot, amit csak ott éreztem. Ez volt az a hely, ami pici korom óta már szabadságot és szórakozást nyújtott számomra. Az edzések kellemesen teltek és a fiúk végre ki tudták magukból adni azt a nagy kihagyást és teljes erővel készültek, ugyanis a következő hétvégén mentünk az edzőtáborba. Pontosabban június 9.–én. Ez pedig ma volt.