Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

12.

A suli végeztével siettünk a többiekkel edzésre, ahol felvilágosítottam a csapat tagját, valamint az edzőt, hogy mi is történt tegnap, amikor elmentünk a másik csapathoz. Páran, akik újak voltak, egyáltalán nem értették, hogy miért nem tudtam volna belemenni, de akik harmadikosok voltak, azok megértették. Nagyjából tudták, hogy Bakugo honnan is jött és nem szívesen beszél a volt sulijáról és tiszteletben tartották, hogy nehéz lenne neki visszamenni. Az elsősök ezt nem igazán értették meg és meg is haragudtak rám, amiért nem akartam azt, hogy a híres Ketsubutsu Akadémia pályáján játszunk. Lehet, hogy igazuk van és hagynom kellett volna magamat, de nekem fontosabb volt az, hogy Bakugo jól lehessen, mint az edzőmeccs. Lehet, hogy tényleg nem cselekedtem helyesen, amiért a személyes érzéseimet helyeztem előtérbe a csapat helyett, de már nem tudtam mit csinálni. Megtörtént és nem lehetett visszafordítani. Mindenesetre hagytam, hogy lenyugodjanak és nem is szóltam hozzájuk, nehogy még jobban magamra haragítsam őket. Bakugo viszont kissé helyretette őket, hogy viselkedjenek és emiatt büntetésből kellett pár kört futnia. Jómagam a mai edzésen a másodikosoknak segítettem pár dologban, míg az összeállított csapatunk játszott párat.
  A mai nap kicsi kemény volt, ugyanis rettentően meleg volt és már érett is kicsit az eső. Nehéz volt ekkora hőségben edzeni és nem is igen tudtunk nagyon koncentrálni miatta. Folyamatan töltöttem újra a kulacsokat a fiúknak és törölközőket hoztam, valamint hűtöttem a vállukat és a testrészeiket, hogy ne legyen később bajuk a sok megerőltetés miatt. Még azt is bevállaltam, hogy összepakolok, így a többiek el is tudtak menni előbb öltözni. A végén, mikor mindent összepakoltam, akkor nekem kellett bezáródnom. Miután átöltöztem és magamhoz kaptam a cuccaimat, bezártam a saját kis öltözőmnek használt, régi irodást és a fiúk öltözőjét is.

  – Kész vagy? – hallottam meg egy ismerős hangot, ahogy kiléptem az öltözők épületéből.

  – Igen – válaszoltam egyből Bakugonak – Megvártál? – néztem rá pislogva.

  – Csak lassabban öltöztem és itt maradtam – morogta.

  – Persze, persze – sóhajtottam – Elmegyek leadni a tanáriban a kulcsot, addig megvársz a suli előtt?

  – Mondom, hogy nem téged vártalak! – mordult rám, majd megfordult és elindult a suli elé.

Mosolyogva megráztam a fejemet és igyekeztem minél előbb elérni a tanáriba, hogy együtt mehessünk haza. Nagyon izgatott vagyok már, hogy odaadhassam neki az ajándékát.

  – Itt is vagyok! – léptem ki az iskola ajtaján, majd Bakugohoz siettem – Akkor ráérsz kicsit?

  – Lehet – indult el.

  – Mi az, hogy lehet? Biztos választ szeretnék! – siettem utána és beálltam mellé.

  – Nem vagyok köteles válaszolni! – húzta fel az orrát.

  – Szeretnék veled lenni kicsit – mondtam el őszintén.

  – Ne mondj ilyeneket! – szólt rám erélyesen.

  – Naaa, Kacchan! – húztam a vérét azzal a becenévvel, amit Izuku aggatott rá.

  – Megverlek, ne mondd ezt rám! – fordult felém ideges tekintettel.

  – Gyere, aztán nehogy én nyerjek! – boxoltam kedvesen a vállába.

  – Esélyed se lenne – fintorgott.

  – Még nem próbáltuk, így nem tudhatod.

  – Nem verekszem lányokkal.

  – Baráti bunyó is lehet.