Rosszfiú a szerelmem (Bakugou x reader) BEFEJEZETT

Untitled Part 4

Miután elmosogattam, letekintettem az egyik székre, és megláttam Bakugou személyigazolványát amit még reggel, a távozása előtt vettem ki a kabátja zsebéből.

-Ajjaj, ebből baj lesz.. - mondtam és azonnal berohantam a fürdőbe. Fogat mostam, felkötöttem (hajad színe) színű hajamat, és felvettem egy fekete nadrágot. Még gyorsan rákaptam kabátomat és indultam lefele a lépcsőházban. Közben nézegettem a címet ahova el kel vinnem a kártyát amikor félre léptem egy lépcsőfokot és majdnem leestem. De csak majdnem, egy szoros kéz megtartott. 

-Oh, Drága, Jól vagy? - kérdezte kuncogva. Mikor felnéztem rá, láttam ahogy sebhelyek és pircingek borítják de mégis...olyan helyes volt istenem. Igézően kék szemei és fekete haja volt. 

-Haho, minden oké? - kérdezte újra mély hangján.

-P-Persze. Minden oké. Köszönöm, és elnézést kérek... - mondtam és megláttam hogy nincs a kezembe a kártya. - Az igazolvány! - kezdtem el keresni pánikolva. 

-Mit keresel?  - kérdezte furcsán méregetve engem az előbbi srác. 

-Az egyik vendégem nálam hagyta az előbb a személyiét és próbáltam utána vinni, de most elejtettem valahova. - hadartam el neki. 

-Vendéged? Miért, mivel foglalkozol? - kérdezte és egyik kezét csípőmre tette. Ezt azonnal le is csaptam magamról.

-Semmi olyannal. - mondtam és kerestem tovább a kis kártyát.

Dabi szemszöge:

Nem tudom miért váltam most hirtelen ilyen jó fiúvá de elkezdtem én is keresni azt a szart. Pár perc után meg is találtam. 

-Hé, kislány, itt van! - mondtam s egy gyors pillantást vetettem a kártya tulajdonosára. Bakugou Katsuki?! ... állt meg bennem az ütő. Hát még élsz te féreg. - gondolkodtam el de hamar visszarázódtam a normális életbe hála a lány hangjának.

-WOW! Életmentő vagy! Köszi! - hálákodott amint elvette azt tőlem. 

-Nincs mit. Te ismered Katsukit? - tettem fel a kérdést.

-Igen, ismerem. - mondta kicsi határozatlanul.

-És neki viszed ugye? - bólintott - Ha akarod elviszlek oda - ajánlottam fel. Perc perc kocsikázás után már meg is érkeztünk a címre. Tehát egész végig itt bújkáltál-mérgelődtem magamba.

-Köszönök szépen mindent. Hogyan viszonozhatnám... - várta a nevemet.

(reader/név) szemszöge:

-Hogyan viszonozhatnám... 

-Dabi. Hívj csak Dabinak. - mondta - És csak annyival hogy eljössz velem meginni egy kávét. - tette fel az ajánlatot.

-Kimiko - ráztam, vele kezet - Tehát egy randi. -sóhajtottam

-És még okos is vagy drága Kimiko. - kacsintott mire mind a ketten elnevettünk magunkat.

-Itt a telefonszámom, hívj fel ha szabad vagy és akkor megbeszéljük. - mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára és kiszáltam a kocsiból, mire az el is hajtott.

-Szóval itt laksz Bakugou Katsuki. - néztem rá a kártyára majd vissza a házra. 

Közelebb mentem a házhoz és éppen kopogtatni akartam amikor nagy hangoskodást halottam bentről és kinyitódott az ajtó. Bentről pedig kilépett Ő...