Rosszfiú a szerelmem (Bakugou x reader) BEFEJEZETT

*Untitled Part 19*

Bakugou vissza vitte a korházba (név)-t, majd hazament letusolni és enni. Már eléggé későre járt de gondolta nem futamodik vissza, így a bejárati ajtón kilépve bezárta azt és elindult a lány lakása felé. Felért, majd a portáról lehozott kulccsal kinyitotta az ajtót és bement. Összerakott mindent olyat egy táskába amire szerinte szüksége lesz (név)-nak/nek. 

Mielőtt kilépett volna az ajtón, egy képet pilantott meg a szekrényen. Mikor legutoljára itt járt, akkor is észre vette de nem volt ideje alaposabban megnézni. Most viszont ha akarná se tudná megállítani magát hisz a kíváncsisága fékezhetetlen. Így hát közelebb lépett a polchoz és megnézte azt. Egy régi családi fotó, egy családdal ami viszonylag boldog. Ám a lány szeme nem erről árulkodik...

-Mi az isten?!...- szorította ökölbe a kezét amint meglátta a képen azt amire a legkevésbé számított. 

Azonnal elrakta a képet és egyből a korház felé sietett. Este 11 volt mikor oda ért. Előszőr be sem akarták engedni de mivel a beteg is panaszkodott arra hogy látni akarja és csomagok is voltak nála végül beadták az orvosok is a derekukat. 

A szőkének sem kelett több, egyből bement a lány szobájába mire az egyből felült. 

-Katsuki..Mit csinálsz te itt ilyen későn? - kérdezte (név) meglepődve.

-Tudod, csak gondoltam jó lenne egy kis társaság. - vakarta meg a tarkóját zavarában a süni. - O, és igen, hoztam pár cuccot hátha kelleni fog. - emelte meg kezével a táskát. 

-ohhm, köszönöm... - mondta.

(név) szemszöge: 

Az a tény hogy a lakásomban volt nemigen tetszik, viszont ahogy ismerem bármennyire morgós és agresszív, kötelességtudó és gondoskodó is, nem legutolsó sorban pedig lelkiismeretes. Ez egy jó pont...

-(név)...nekem lassan mennem kell, az ápolónők már így is csúnyán néztek rám...

-Rendben. - hajtottam le a fejem. 

Ő felállt a helyéről majd odalépett az ágyamhoz és egyik kezével lassan felemelte a fejem hogy a szemébe tudjak nézni. 

-Ígérem hogy próbálok mihamarabb jönni. - mondta és adott a homlokomra egy puszit. 

Nem, Katsuki. Én nem egy puszit akarok...Nekem egy igazi csók kell...-gondoltam és mintha az agyam egy pillanatra kihagyott volna, kezeim már nyúltak az éppen vissza húzódó fiú felé majd pulcsijánál fogva oda rántottam ajkaimhoz. Ő egy pillanatig sem tétovázott és azonnal szinte átvette a vezető szerepét. Szinte teljesen ő dominált. 

Pár másodperc múlva elhajoltunk egymásra majd Katsuki egy gyors csókkal búcsúzott és vissza sem nézve kilépett a szobából. 

Hawks szemszöge:

- Ezt nem úszod meg Bakugou, abban biztos lehetsz. - gondolta Hawks vérbosszúsan. - Mi a terv, srácok? - fordult a csapat többi tagja felé. 

Shigaraki rákönyökölt az asztalra, majd kinézett az arcát takaró kéz mögül és össze szűkűlt, szinte már félelmetes nézésével együtt, ennyit mondott: - Megöljük.