Rosszfiú a szerelmem (Bakugou x reader) BEFEJEZETT

Untitled Part 1

¤ Bakugou szemszög ¤

Az utcákat jártam gazdag gyökerek és megtömött pénztárcák után kutatva. 2 és fél, 3 óra elteltével már sikeresen megkerestem a napi adagomat, így indulhattam törzshelyem felé, ami a 4-es utca felöli bár volt. Besétáltam, majd lecsaptam a pénzt a pultra miközben helyet foglaltam az egyik széken s hátra kiáltottam.

-EGY WHISKYT DE KURVA GYORSAN! - kiáltottam hátra mire az ajtón kilépve megállt a pult mögött egy (hajad színe) hajú, (szemed színe) szemű lány. Már mikor előszőr megláttam, egyből levettem hogy rohadt jó alakja van, ráadásul nem is alacsony. Fogadok hogy megvan vagy 172 cm magas. 

-Milyen whiskyvel szolgálhatok Mr. Goromba uraság? - szólalt meg, miközben kinyitotta a mögötte álló italmenyországot. Bár a lélegzetem elakadt a látvány miatt, de mégsem hagyhattam magam olyan könnyen...

-Oi, Liba! Mégis hogy képzeled hogy a törzsvendégek egyikét így szólítod?!

-Elnézést kérek az udvariatlanságért de tudod, itt nem így kel viselkedni. - mondta, miközben lenézett a pulton lévő pénzre majd egy pillanat múlva vissza rám. - Az egy Black Label ára. - tette meg kijelentését majd mire válaszolhattam volna már rakta is le elém az italt. 

Ma úgy jöttem be ebbe a bárba hogy direkt nem a szokásosat fogom kérni, és ha elrontják a kiszolgálók akkor lesz esélyem jogosan vitatkozni és ordibálni velük. Esetleg kapok valami italt kiengesztelésűl és a mai napot mindenhogy nézve jól zárjuk. De nem. Ez a nő más. Mintha a fejembe látna, és ez zavar. Kibaszottul zavar. 

-Én nem ezt kértem. - mondtam majd visszatoltam annak a Libának a poharat.

-Akkor mégis mit kérsz? - kérdezte s válaszomat meg sem várva lehúszta a pohár tartalmát. - Hmm...ez izgalmas lesz. - gondoltam magamba majd közelebb hajolva a pulthoz, kicsit megemelve a hangomat rászóltam:

-Azt hittem félre nyeled. - vetettem oda bunkón. 

-Nincs az az Isten hogy ennyi piába belehaljak. - mondta, majd betette a mosogatóba a poharat s a vizeseket egy rongy segítségével elkezdte törölgetni. 

-Ó igen? És mit szólnál még egy kicsihez? - vettem el a szomszéd széken ülő ittas gyökértől az italt s oda nyújtottam neki mire azt is legurította. 

-Sima ügy. - jelentette ki, majd ezt a poharat is az előbbi mellé tette.

Már csak a tervemen kellet kicsit fényezni amikor is megszólalt, lágy mégis erős hangján.

-Ha valakit le akarsz itatni, akkor ezt ügyesebben kell csinálnod. - rakta fel a polcra a poharat. És megint ezt csinálja, nem hiszem el. A fejemben olvas.

¤ (Név) szemszög ¤

Ha valakit le akarsz itatni, akkor ezt ügyesebben kell csinálnod. - mondtam neki amire csak egy kissebb felmordulást tett. Nem foglalkozva vele dolgoztam tovább hogy elégedettek legyenek velem a főnököm és kollégáim. Egy pár pillanat múlva ismét rá emeltem tekintetem hogy megyőződjek róla, ott van-e még.

-Tudod mit? - tette fel a kérdést mire én lassan..NAGYON lassan megfordultam és kezemet a mellkasom előtt összefonva tartottam és neki dőltem a szekrénynek, úgy hallgattam tovább. - Rendezzünk ivóversenyt. - mondta mire már csak arra lettem figyelmes hogy az összes ember akik eddig az asztaloknál röhögtek, most hirtelen csöndbe maradtak. Nem volt több több ital, több széknyikorgás és koccintás. Csak az az idegfeszítő pár másodperc. Majd betoppant egy újabb vendég.

-Hello - köszönt illedelmesen mire oda rohantam és karjánál fogva oda húztam magunk elé.

-Ő lesz a bíró! - mondtam mire újra vidámság töltötte meg a kis bárt és újra a jól megszokott hangok, és illatok áradtak szét az egész épületben.

- Tch, a felemás barom? - kérdezte hangjában nem kicsi megvetéssel de hamar leállítottam.

-Ez a "felemás barom" az én legjobb barátom akár tetszik akár nem. - látszólag nem tetszett ez neki de nem mutatta ki olyan látványosan. - De mindegy is. Mi lesz a jutalmam ha nyerek? 

-Egy csodálatos éjszakát tölthetsz el velem. - húzta mosolyra a száját mire én csak nem hagyhattam magam. 

-És ebben mi is a jutalom? - kérdeztem én is közelebb hajolva mire a pultoknál elkezdtek hangosan röhögni.

-Dögöljetek meg! Mind! Te is meg te is! - kiabálta majd ránézett Shotora - Te meg aztán rohadtul dögölj meg! - hisztizett mint egy kis óvodás.

-Oké, rendben - tettem fel védekezően a kezem - akkor most beszéljünk a te jutalmadról. Nekem az is elég ha egy hétig nem jössz ide vissza.

-1 nap

-5

-2

-3

-oké, legyen 3 nap, te kis kurva . Aztán nehogy itt sírjál nekem hogy hiányzom.

-Ez lessz az utolsó amit fogok csinálni ha nem talállak itt.

-Elég a pofázásból mert ez úgysem fog megtörténni. Ilyen kis csitri ellen nem veszítek. 

-Ó igen?

-Ó igen. És az lesz a jutalmam hogy 2 teljes napot tölthetsz el velem.

-Oké. Úgy is kapok most egy hoszabb szabit.. - gondolkodtam el egy kicsit - megeggyeztünk. - csaptam a tenyerébe és el is kezdtük legurítani az első pohárral.

Teltek a percek és már egyre jobban éreztük a hatását, de persze semelyikünk sem merte ezt bevállalni. Így történt az hogy a nem is tudom hanyadik pohárnál mert 13 nál tovább nem bírtam már számolni, elkezdett kihívófelem nagyon nagyon dülöngélni.

- Ezazz, mindjárt megvan! - bátorodtam fel gondolatomra és elkezdtem fenékig húzni még egy pár poharat. Szegény "barátom" is nyúlt volna a pohárért de elvesztette az egyensúlyát és leesett a székről, úgy hogy az asztal szélébe még a fejét is sikerült bevernie.

-(név) győzött. - mondta a kínos csend után szokásos fejével Shoto, majd mindenki örömújjongásba tört ki. 

Nem annak örültek hogy győztem, hanem annak inkább hogy mit. A robbanósüni szinte minden áldott nap bejött ide valamiért, másnem azért hogy valakinek kiverje a fogát, vagy éppen lakberendezési tehetségét mutatta meg néhány fal kiverésével és szék valamint asztal dobálással. Összefoglalva: nem bírták a képét de ezt nem merték felvállalni mert féltek tőle. Meghát ugye néha-néha őket is meghívta egy-egy körre amit annyira azé nem is bántak. De hogy most legyőztem, tudták hogy 3 napig itt biztonságba lesznek.

-De vajon most mit csináljak ezzel a szerencsétlennel? - gondolkoztam el, majd egy pillanat múlva egy remek ötletem támadt!