Rosszfiú a szerelmem (Bakugou x reader) BEFEJEZETT

Untitled Part 15

Hawks?!

Szóval ebből szerzi azt a mocskos pénzét. Modellvezetői létére nem keresne annyit hogy  elég legyen neki?! Ez is kell?!

(név) szemszöge:

-Katsuki! - kiáltottam a fiúnak mikor feltépte az ajtót, s ekkor elhagytuk a göröngyös utat s a sima aszfaltra tévedtünk. 

Katsukinak ízzot a tekintete ahogy felkapta Hawks ruhájának nyakát és a földre kényszerítette egy határozott ütéssel. Ekkor elindult volna felém kiszabadítani de a földön fekvő elkapta a lábát és kirántotta a fiú alól aki ekkor egy hatalmasat zuhant. Hawks egyből feltápászkodott és maga alá teperte a tüsit, majd ököllel el kezdte verni. Szerecsére Katsukiban is volt spiritusz így az elején bár csak védekezett, a végén már jó pár 5 pontos ütést is betett neki, ami a másikat egy pillanatra megtántorította így könnyen fordítva a helyzetükön. Legalábbis akkor azt hittem, de ami ez után jött az felülmúlta minden képzelőerőmet...

A robbanósüni megfogta Hawksot a kabátjánál fogva, majd előre dobta, azt kiáltva: "Repülj szárnyas!",  és a műszerfalnak neki dobta. Mint kiderült, pont olyan helyre hogy a kocsi elromlott (vagy hogy mondjam), és teljesen irányíthatatlanná vált, 30km/h val továbbhaladva. Semmit sem tudtunk tenni ellene. Egy pillanatra egy ismerős kocsit pillantottunk meg melynek fényszórói vészesen közeledtek a mi járművünkéhez, vagyis amiben voltunk, majd egy nagy csattanás és a mi autónk eleje teljesen megrongálódott, mintegy teljesen alá temette őt a másik. Egy perc sokk volt, majd Kirishima hangját halottuk meg. 

-Srácok! Valami füstől! - szólalt meg ijedten. 

Erre a szőke azonnal elkapta csuklómat és rántott maga után. Nem sokáig tudott húzni, fél méter után meg is kellet állnia...a láncok...a kocsihoz fognak.

-Katsuki... - néztem már rá könnyes szemekkel.

-Kurva életbe! - jött azonnal vissza hozzám - nem lessz semmi baj. Mindjárt...kiszabadítalak.. - próbált beszélni miközben a láncokat próbálta kihúzni a kocsi oldalából, sikertelenül. - Francba! -próbálkozott a másik kezemen lévőn de nem jutott azzal se sokra. - Nyugi, itt vagyok, mindjárt kitalálok valamit. - puszilta meg homlokomat. 

Ebbe a kis gyors pusziba minden benne volt, éreztem. Szeretett, félelem, aggódás, hűség, remény...ezeket fejezte ki csupán egy ilyen gesztussal. 

-Nem is kételkedek benned. - mondtam neki mosolyogva, miközben arcomon egy két könycsepp is legördült. 

-Srácok! Valaki! - kiáltott ki, de akorra már az egész rakterületet elöntötte a füst. Éreztem ahogy egyre jobban nehezedek el. Nem! Bírnom kell! Katsuki és a többiek számítanak rám! 

-Deku! Kirishima! Gyertek! (név) oda van láncolva a kocsihoz! Nem bírom kiszabadítani!  - ordította ki és a fiúk már jöttek is segíteni. Katsuki és Midorya a láncot húzta, míg Kirishima a láncot próbálta leverni a falról. 

-Srácok! Gyertek ki! Folyik a benzin, a kocsi fel fog robbanni! - ordította be Uraraka, de ügyet sem vettünk rá. Nincs sok idő, ezt én is tudom.

-Katsuki, menj! - ordítottam neki.

-Nehogy azt hidd Liba hogy itt hagylak! Ne légy hülye! Szeretlek, és ha fel is robban, akkor is itt leszek meletted! Most és mindörökre. Nem érdekel senki, veled akarok lenni, fogd már fel végre. Olyan hülye vagy! - mosolygott

-Te is - ordítottam vissza mosolyogva, de könnyeim mégis csípték szemeimet.

És meghalottuk a lánc szakadását. Majd a másikat. A fiúk egyből kifutottak, míg Katsuki a hátára vett és kirohant velem a kocsiból. Sajnos lejárt az időnk.- halottam meg a fülsiketítő robbanást. Túl gyorsan történt..csak éget. Forró. Fáj. A pilláim már túl nehezek, szemhéjam lecsukódik...