Rosszfiú a szerelmem (Bakugou x reader) BEFEJEZETT

¤Untitled Part 31¤

Bakugou szemszög:

Az apámmal! - hangoztak a fejemben szavai. Az apjával...

(Név) házában míg ő korházban volt, én jártam a házában. A képet amit láttam, beszélni akartam róla de nem tudtam. A felépülése volt az első számomra, s mire vissza jött a képet is a helyére tettem. De most, eddig bírtam...

-Akkor Ő volt az a férfi a képen?! Miért mosolyogtál egyáltalán?! Mi a francért nem kértél segítséget?! Hisz ott voltam neked! Nem emlékszel?... - halkítottam akaratom ellenére is a hangomon - anyám és én is mindig arra a játszótérre mentünk ki amire te. Még mikor ott laktatok mindig megkérdeztem hogy mi történt.. - rohamoztak meg az emlékek - és most, mikor már tudom az igazságot - szórítottam az idegességtől újra ökölbe a kezem - nem tudom megálni... HOGY NE ÖLJEM MEG! 

(Név) szemszög:

-Katsuki! Kérlek! Ő túl erős! Se te se más nem tud ellene győzni! - ragadtam meg a karját de ő csak ellökött én így a földre esve.  Nem tudom mi lett volna ha a többiek nem találnak ide. 

Írói szemszög:

-Hé, haver! Állj meg! - állt be elé a vörös - Az a lényeg hogy most senki sem sérült meg...még (Név sem). - halkított magán majd a szőkével mindketten a lány felé néztek. - Elhiszem hogy mekkora erő és düh van most benned, de legalább most ne előtte. Neki sem tenne jót egy ennél is nagyobb trauma jelenleg. - nézett mélyen a szemébe mire Bakugou lenyugodott. 

Vissza (Név) szemszög:

Már a kocsiban ülünk és megyünk hazafele. Katsuki nem nagyon akar hozzám szólni, sőt le sem üllt mellém. Sajnálom őt, biztos valami férfi dolog a becsületével meg ilyenek de nem hagyhatom hogy megölesse magát, ezt meg kell értenie. Mikor a házam elé értünk kiszálltam a kocsiból. Katsuki egy pár másodpecre rá még gyors lepacsizott a fiúkkal, majd felkísért. 

A házba érve egyből elmentem tusolni, utánam pedig (miután végeztem!) a szőke tette ugyanezt. Gondoltam hogy amíg ő tusol, megpróbálkozhatnék valamivel. Talán sajtos tészta, az megteszi.

Neki is álltam, megkerestem a hozzávalókat, elkezdtem a tésztát főzni. Kb 10 perc után konstatáltam hogy bizony sikeresen újra elbasztam benne valamit...És ekkor a lehető legroszabb pillanatba kijött a robbanósüni is egy szál melegítőnadrágban.

-Mit csinálsz Liba? - kérdezte unottan. 

-Káoszt. - válaszoltam neki a leghatározottabban, de éreztem hogy testem fel akarja adni a szolgálatot. 

-Tch, mielőtt véglegesen idegösszeomlást kapnál ettől a kurva tésztától, legalább a gázt elzárhatnád nehogy az egész tömb leégjen. - majd ránézett a tésztára - Hamár a tésztát már nem sikerült megmentened. - mondta s az egészet egy határozott mozdulattal kidobta a kukába. Megsemmisülve hajtottam fejemet a konyhapultra majd néztem ahogy a szőke újra elkezdi - Gyere, nem akarom hogy ennyire életképtelen maradj örökre - nézett rám s oldalamnál fogva oda is rántott maga elé. Megfogta a sajtreszelőt s azt a kezembe nyomta. A másikba a sajtot tette bele és ráarkolt kézfejemre. 

-Ennyi, sajtreszelés, az első feladatod. Aztán megmutatom a tészta NORMÁLIS kifőzését. - mondta odébb állt. Közben elővette a szükséges dolgokat, majd leüllt elém. 

-Úgy, csak egy kicsit jobban nyomd rá azt a sajtot. KÉpzeld el hogy egy perverz görény aki meg akart erőszakolni és most éppen az arcával törlöd fel a betont. - mondta mire akaratlanul is de nevetni kezdtem - de persze csak azután hogy kivertem belőle a szuszt is hogy az én csajomra mert nézni - mondta diadalittas mosollyal.

Az étel elkészült s letelepedtünk a kanapéra megenni miközben épp a kedvenc sorozatunk ment. 

-Katsuki, köszönök mindent. 

-Szívesen. Csodálkozom is hogy eddig hogy nem döglöttél éhen. - válaszolt a tévéről le sem véve a szemét. 

-Ahj, tudod mire gondolok. - hajoltam közelebb hozzá. 

-Tudom. - mondta s mikor elakartam volna húzni a fejem ő azt gyors visszarántotta s megcsókolt. 

(sajtos tésztás csók.....hmmmmmm guszta XD)