Rosszfiú a szerelmem (Bakugou x reader) BEFEJEZETT

Untitled Part 5

Miután anyám meghalt apám egy másik nőt talált magának. Ő pedig teljesen megváltoztatta az életem. Ezért is döntöttem el azt hogy 17 évesen egyedül akarok lakni, távol tőlük. A szükséges lépéseket megtettem, és miután a lakásomat berendeztem, az előszobába egy képet tettem ki, amin én, anya és a barátnői vannak egy csajos bulin. Ez a nő, anyám melett állt a képen!

-Mi..Mitsuki? - kérdeztem meg.

-Tessék, mi az? - nézett szemembe - Ismerjük egymást kedveském?

-Ismerte őt? - mutattam a pénztárcámba lévő képre amin anyum volt. 

-Sakura! - ismerte föl majd rámnézet. - Szóval akkor te a lánya vagy! Mekkorát nőttél (vezeték neved)! Olyan rég találkoztunk! - örvendet - gyere csak beljebb - vezetett de én megálltam a küszöbnél.

-Jaj, nem akarok zavarni, csak ezt találtam - hazudtam - és elhoztam. 

-Ha zavarnál, akkor a banya sem hívott volna be. - mondta egy reszelős hang a nappaliból. Beléptem hogy megtekintsem az ismerős fiút,, névszerint Bakugout.

-Hello Bakugou - köszöntem neki a nappali bejáratából. - Látom egész szépen kijózanodtál - vetettem oda neki. 

-Én is mondanék valami szépet, de semmi nem illik rád. Ugyan olyan idióta és ronda vagy mint eddig. - bár háttal nekem üllt, tudtam hogy mosolyog. Éreztem. 

-Te sem panaszkohatsz. - próbáltam visszavágni. 

-Ti ismeritek egymást? - halottam meg egy hangot a konyha felől.

-Izuku! - rohantam oda a zöld hajú fiúhoz és megöleltem. - Mit csinálsz te itt? 

-Szia, (kereszt neved) - köszöntött kedvesen, mire Bakugou azonnal felkapta a fejét. - csak segítettem Mitsuki-sannak összepakolni. Sok dolga van, nekem meg nem.

-Ez aranyos tőleg. - mondtam majd hátra néztem. 

-Ti is ismeritek egymást? - nézett rám Bakugou elképedve.

-Jajh, ezek a fiatalok.. - ringatta meg a fejét Mitsuki. - Erre inni kell!  - mondta, és ellenvetést nem tűrve kiöntötte az adagokat. Én, bírtam a piát. Látszólag Bakugou is, viszont Mitsuki és Izuku szemmel láthatólag nem. 

Jó pár kör lement, és lassan az idő is eltelt. Mikor már este felé közeledtünk ránéztem a két alvó egyéniségre és Bakugou-ra.

-Bakugou... - szólaltam meg, de a fiú már tudta mit akarok. 

-Oké, rendben. Te viszed Dekut, én az anyámat. 2. emelet, jobbra az 1. ajtó.

-Köszi - mondtam és felráncigáltam a fiút. Csodálkozom hogy nem ébredt fel, mert úgy nyúztam szegény gyereket hogy az már nekem fájt. 

Mikor felértünk bevittem a szobába, majd behajtottam résnyire az ajtót. Izukut ráfektettem az ágyra, de úgy hogy megint alá kerültem, mint a másik részeg srácnál.

-Na nem! MÉG.EGYSZER.NEM! - mondtam és arrébb löktem hogy fel bírjak kászálódni. Mikor felültem ránéztem az alvó fiúra. Teljesen elvesztem zöld hajában, az arcvonásaiban, ahogy szuszog..minden emlékem elő jött. 

-Tch, látom fel bírtad hozni. - dőlt az ajtófélfának a szőke. 

-ja, sikerült. - mondtam mosolyogva. Alig hogy kimondtam, Izuku felült majd rámnézett. 

-(kereszt neved). Melegem van. - mondta és levette a pólóját ami alatt láthattam kidolgozott, mégis még mindig gyerekes testét. Szinte teljesen tátva maradt a szám. Bambultam, egészen addig amíg meg nem éreztem egy kezet a pólóm aljánál. - Te is vedd le (kereszt neved). Nehogy tűlhevülj. - mondta és kezdte volna feljebb húzni rajtam a szgélyét, amikor két erős kéz akadályozta ebben meg. - Dehát Kacchan. Én csak jót akarok! - nézett rá a másik fiúra, de az a fejénél fogva beleb˙szta az ágyba. Amint elvette a kezét, Izuku addigra már aludt.

-WOW, ezt hogy csináltad? - kérdeztem tőle csillogó szemekkel. 

-Ez egy régi technika. Még egy kocsmában láttam 9 évesen. 

Kocsmába...9 évesen....nemsemmi háttérsztorid lehet neked se barátom. - gondoltam , majd lenéztem a derekamra amit Bakugou még mindig fogott az egyik kezével. Mikor észrevette, egyből elhúzta az onnan, és megköszörülte a torkát. 

-Megköszönni luxus vagy mi a p˙csa?! - förmedt rám azonnal. 

-Bocsánat, csak lesokkolt hogy megfogtad a derekam! 

-Fogta a görcs. - mondta majd az ajtóhoz sétált. - Gyere már. - szólt vissza válla fölött. 

-Miért? - mosolyogtam rá.

-Mert ne foglak egyedül hagyni ezzel a nyomi Dekuval újra. - mormogta.

-Miért is?

-Mert ha megint letapiz akkor megfojtom. - mosolygott ennél a mondatánál így inkább jobbnak láttam ha vele együtt elhagyom a szobát. Kiültünk a teraszra egy-egy sörrel beszélgetni. 

-Minek a sör? - kérdeztem. 

-Csak hogy le ne essen a vér-alkohol szintünk. - röhögte el magát majd a kezembe nyomta az italt. Mind a ketten bele kortyltunk majd csak ülltünk egymás melett percekig az eget bámulva. -És mi történt anyáddal? - törte meg a csendet.