Rosszfiú a szerelmem (Bakugou x reader) BEFEJEZETT

*Untitled Part 30*

-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤

Egy kis beszámoló...

Huh, srácok már a 30. részt adom ki, ezúttal is köszönöm minden olyan olvasómnak aki ezidáig követte és eljutott velem idáig. Külön köszönöm Kats-chan -nak aki a legelső kommentelőm és vote-olóm volt és soha nem felejtem el azt az örömöt amikor megláttam azt az üzenetet hogy "egy új komment érkezet" . Annyira jól esett minden ilyesmi hogy az valami hihetetlen és bár még csak kb 1.3K van a könyvemen, ez számomra akkor is nagy dolog.

A mély depressziómban már az öngyilkossági gondolatokig mentem el és akkor még bele sem gondoltam hogy mit veszíthetek. Viszont ezen Ti segítettetek. 

Na szóval, nem húzom az időt, jó olvasást mindenkinek! 

-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤

A kis csapat megindult a hajó bejárata felé. Mikorra oda értek az ajtó már be volt csukva. 

-Kirishima.. - nézett rá a kis zöld. 

-Tudom, lépjetek hátrébb. - mondta s összetette két ökölbe szorított kezét majd befeszítete izmait. Erős ütésekkel kezdte el támadni a bejáratot de az nem akart kinyílni. 

Bakugou szemszög:

Erősen össze vannak kötve kezeim s lábaim. Egy váróterem szerű helységben ülök. Nincs most elég erőm szabadulni, köszönhetően annak is hogy a számat egy maszkszerűség fedi el ami hatására a vér-oxigén szintem is alacsonyabb. Egyszer egy magas emberke sétál ki az egyik szobából majd magához hív engem s két tetőrömet. 

-Gyere, ha mázlid van szerencsés helyre kerülsz. - mondta de fáradtabb voltam a kelleténél így hangja el sem jutott tudatomig. 

Egy kisebb előadóterembe vezettek be ahol a szoba közepén megláttam őt. 

~Magasabb mint amire számítottam~

-Szóval te vagy a híres Bakugou Katsuki. - kezdett bele mondandójába, de alig hogy kimondta ezt a mondatot hangos, durrogásszerű hangok szakították félbe. - Vajon ki az aki ilyenkor zavarni mer?! Shigaraki! Nézd meg ki az! - mondta s a kezes csávó már el is tűnt. Egy másodperc múlva léptek zajai közeledtek, majd az ajtó kivágódott. 

(Név) szemszöge:

Kirishima nem tudta betörni az ajtót, de nem hagyhatom ennyiben. Miért csak itt állunk?! Segítsünk neki! - gondoltam magamba s szó nélkül elkezdtem én is egyszerre püfölni vele az ajtót. 

A többiek értetlenül figyelték egy másodpercig a jelenetet de Midoria megtörte a jeget majd utána minDenki csatlakozott. Pár másodperc múlva a bejárati rész kivágódott. Amint a por elült egy emberalakolt véltem a távolban felfedezni.

-Shigaraki. - láttam meg az arcát. 

-No lám, idióták hada. Tünés innen, épp roszkor jöttetek. 

-Egy másodperc, csak van itt valami ami a miénk. Fogjuk, azt már itt sem vagyunk. - kezdtem el megindulni de észrevettem hogy nem egy vendégszerető típus...azonnal nekem támadt de kirishima sikeresen vette az akadályt, majd Deku is megtámadta őt. 

-Menj (Név), mi addig elintézzük őt! - mondta a kis zöldi majd egy pillanatot sem várva megindultam a legközelebbi folyosó felé. Már vagy 20 másodperc eltelt mikor egy ajtót pillantottam meg ahonnan fény szűrődött ki. Azonnal ki is vágtam de egy nem várt személlyel találtam szembe magam. 

Bakugou szemszög: 

-(Név)... - suttogtam alig hallhatóan majd hirtelen magamhoz tértem és minden világossá vált. - (Név), menj innen! Fuss! 

-(Név)... - kelt föl a pasas is a székről. Honnan ismeri ez (Név)-t?! Újra minden sötét... - Mit keresel te itt? - indult meg a lány felé s egyik kezével végigsimította az arcát.  (Név)-nak/nek a könnyei utat törtek. Ez nem félelem volt, biztosan nem. Ő nem ilyen, de akkor mi történhetett? Miért sír? Talán, fáj neki amit az a gyökér csinál?! Bántja csak én nem látom hogy hogy?! 

(Név) lecsapta magáról All For One kezét s meginult felém. Kikötözött s karomat megfogva indult el az ajtó felé. 

-(Név)! Ha most itt hagysz, soha többé nem látsz! - kiabálta utánunk az a gyökér. 

-Épp ez a célom hogy csesszelek nyakon, hülye vénember. - szólt neki vissza. Aucs, ez még nekem is erős volt. Kiértünk a nagy térre. Shigaraki a bárpultnál feküdt, fejéhez egy törött üveg volt állítva a többiek pedig rohantak felénk. 

-Bakugou! Mindenhol téged kerestünk! Hé, halljátok!? Mi történt? - kiabálták mostmár a hátunk mögül ők is de a lány aki a kezemet fogta hajthatatlan volt. Még legalább 10 percig sétáltunk a kikötő mentén mikor már igazán kezdett felbaszni a viselkedése így kezemet kirántottam nem túl erős szorításából és vállaira emeltem két kezem. 

-(Név), mond el, mi a baj!? Mi történt?! -kérdeztem de ő válasz helyett csak megcsókolt. A szeme kisírt volt, könnyei pedig felpuhították eddig is mézes száját. Csak a sós cseppek voltak utamba, amik nem engedték hogy teljesen átadjam magamnak az élvezetet. 

-Sajnálom.. - szólalt meg szívfacsaró hangján. - Sajnálom, hülye volta. Meg kelett volna védenem téged, el kelett volna mondanom neked, el akartam mondani de nem akartam hogy így találkozzál vele. - mondta még mindig vörös szemekkel s remegő ajkakkal. 

-Kivel?! Miről beszélsz bazdmeg?! Egy kurva szót sem értek!! - szakadt el nálam a cérna - Kivel ne találkozzak így??!?!

-Az apámmal!