Csak egy szót [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

Prológus

Reggel megint álmosan keltem fel. Szokásosan. Felhúztam fekete papucsomat és leindultam a konyhába. A anyukám szokás szerint köszönt nekem, de én csak lehajtott fejjel billegtem az asztalhoz.

- Jó reggelt kisfiam. Jól aludtál? -Nyomott egy puszit a homlokomra anyukám. Válaszként csak bólogattam- Egyél csak szívem. -Letett egy tányért, amiben rizs volt. Egy halvány mosolyt villantottam, majd enni kezdtem. Tudtam jól, hogy anyukámnak mindig fontos voltam- Apukád már elment dolgozni. Az uzsonnádat elpakoltam neked, majd menj, öltözz és irány a suli, oké? -Megint csak bólogattam. Nem szerettem beszélni-

Reggeli után úgy tettem, ahogy anyukám kérte, és felmentem öltözni. Utána gyorsan fogat mostam és anyukám elvitt suliba. Mindig amikor a suliba értem, egy gombóc szorult a torkomon. Beléptem a magas épületbe, majd minden gyerek tekintete rajtam állt meg.

- Megjött a Néma! -Sikonyált egy fiú, mire a többi gyerek is kifutott a mosdóból egy-egy WC papírral a kezükben. Megszoktam már-

- Nemár, itt a Néma! -Üvöltöztek a lányok is. Sóhajtottam, majd lehajtott fejjel elindultam a folyosón. Mintha vörös szőnyegen járnék, mindenki utat hagyott nekem. Igen, ez vagyok én. Mindenki fura agybetegnek hív a suliban, mert nem beszélek. Már lassan 6-7 éve. Oké, akkor azt mondják, biztos tényleg néma lettem, de valójában otthon ritkán szoktam magamhoz beszélni. Sokkal nyugodtabb vagyok, mikor senki se hall engem-

- Jajj, vigyázzatok, itt a Néma! Utat neki! -Lökött félre pár lányt egy agyon sminkelt csaj- Nehogy még a végén ti is némák legyetek. -Na igen. Ezzel is szoktak viccelődni. Jobban lenéztem a földre, míg neki mentem valakinek. Ránéztem az illető személyre, de szerencsére egymagasak voltunk. A fiú egy hosszú fekete szvettert viselt fekete farmerrel és egy fekete baseball sapival-

- Ohh..bocsi. -Udvariasan meghajolt, majd előre engedett. Nem szólaltam, csak elhaladtam a fiú mellett. Furcsállta, hogy nem válaszolok, de tőlem ne is várjon semmit-

- Figyelj Yoongs. Ő az a fiú, akiről beszéltem. Tudod! A Néma! És az osztálytársunk.

- Ja, aha. Amúgy jó reggelt Namjoon. Megyünk órára?

- Persze, de előbb megyek a büfébe venni valamit. Várj majd az osztály előtt.

- Rendben, megvárlak.