Csak egy szót [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

1

Bementem a terembe és a tanárral találtam szembe magamat. Szokásához híven köszönt nekem, de én csak egy apró meghajlással jeleztem neki, hogy jó reggelt. Már 5 éve hátul a sarokban ülök egyedül, padtárs nélkül. Sokan nem is vesznek észre, úgy kezelnek, mint egy szellemet, csak kint vesznek észre a folyosón. Hogy miért nem szólalok meg egy másodpercre se? Ez mind a múltban történt, amikor kicsiként énekes akartam lenni és sokat énekeltem. Visszhangzott az egész ház, remegett a tető, egész nap ricsaj volt miattam. A szüleim ennek ellenére is szerettek és támogatták a zenei jövőmet, de az osztálytársaim mind kinevettek és turmixgépnek hívtak. Bármikor, amikor megszólaltam, kinevettek. Ha egy betűt is kimondtam, akkor is egyből kinevettek. Nevetségesnek tartottam a hangomat, ezért mikor 5.osztályba kerültem, azóta egyszer sem mukkantam meg. Csak otthon szoktam, amikor egyedül voltam bent a szobám 4 fekete fala között. De akkor is mindig elsírtam magamat, mikor meghallottam a hangomat. Pocsék és szörnyű volt. Az egész gondolkodásomat az osztály törte meg zajongásaikkal. Utálom őket. Én csak ültem, és néztem őket.

- A Néma itt van? -Kérdezte Heeseung, majd nevetett-

- Gondolom igen. Néma, itt vagy? -Nevetett Jackson- Ja, hát nem is szólalsz meg, mert néma vagy! -Nevetett tovább, majd hozzám vágott egy kosárlabdát. Au. Pont az arcomat találta el. Bizsereg, fáj és csíp. Ekkora fájdalmat én se tapasztaltam még soha életemben. Jó, azért, mert kinevettek, az is fájt, de hogy kosárlabdával arcon basznak, az már fáj. Majdnem a sírás határán voltam, mikor valaki odajött hozzám és visszadobta a fiúknak a labdát-

- Jól vagy? -Kérdezte a fiú, majd leült a mellettem lévő székre. Ráemeltem a tekintetemet és bólintottam egy aprót- Biztos? Vörös az arcod jobb oldala. -Megfogtam az arcomat és elfordultam a fal felé- Min Yoongi vagyok. -Nyújtotta a kezét felém-

- Yoongi, ne is próbálkozz, amúgy se fog megszólalni egy rohadt árva betűt sem. -Nevetett ismét Jackson, majd még egyszer arca dobott egy kosárlabdával-

- Hagyd már szegényt. Ha nem szeret beszélni, akkor nem beszél. -Visszadobta a labdát Jacksonnak-

- Ha te mondod Yoongi. -Vonta meg a vállát- De vigyázz, lehet, hogy valójában egy gyilkos. -Nevetett, majd leült az első padba a barátnőjéhez-

- Akkor...akkor nem beszélsz, ugye? -Kérdezte és csak bólogattam- Ha nem baj, ide ülhetek? Csak hogy ne érezd magadat magányosnak. -Gyorsan rákaptam a fejemet, mire csak lerakta a táskáját a pad mellé. Kipakolta a cuccait és meging felém fordult. És most ő fog mellettem ülni? Ez most komoly? Ez az első napja a suliban és máris az egész iskola odáig van érte. Erre egy béndzsó senki mellett ül-

- Yoongiii tényleg ez mellett az izé mellett ülsz? Van hely mellettem, nyugodtan ülj csak mellém. -Szólalt meg a suli egyik ribanca, Hyemin-

- 1, ő nem izé, 2, én akartam ide ülni, 3, nekem tökéletes itt, úgyhogy maradok, de kösz az ajánlatot. -Felelte egyszerűen, mire Hyemin igazságtalan arccal visszament a helyére- Gondolom ezernyi kérdésed van velem kapcsolatban. -Bólogattam, mert tényleg több ezer kérdésem volt hozzá- Akkor nyugodtan tedd fel nekem. Nem harapok. -Majdnem szólásra nyitottam a számat, de egyből elhallgattam. Féltem, hogy az egyetlen kedves embert is elveszítem azzal, hogy meghallja a nevetséges hangomat- Mégsem akarsz megszólalni? -Megráztam a fejemet- De miért nem? -Nem reagáltam. Csak ültem és bámultam magam elé a padra, és a tankönyvekre- Akkor legalább írd le erre a lapra. -Nyújtott a kezembe egy üres lapot és egy tollat. El kezdtem írni rá, majd visszatoltam neki-

Ez volt a papíron:

"Mert nem akarom, hogy a nevetséges hangomat halld"

- Nevetséges? Miért lenne nevetséges a hangod? -Adta vissza a lapot és megint írtam valamit a papírra-

"Szörnyű hangom van. Kinevetnél"

- Dehogy is! Nem nevetnélek ki.

"Dehogynem. Ha már mindenki kinevet, akkor te is. Ocsmány és ronda, rekedt hangom van"

Halkan elsírtam magamat. Yoongi óvatosan megsimogatta a hátamat. Lassan felnéztem rá és a könnyes szememet törölgettem.

- Ne sírj, kérlek. -Simogatta a hátamat, majd felém nyújtott egy zsebkendőt- Nyugodtan sírj hangosabban. -Megráztam a fejemet, majd meleg kezét éreztem csuklómnál és húzott kifelé az osztályból. Egészen a mosdóig húzott, bent a fiúk is kimentek és a csapnál megálltunk. Yoongi megengedte a vizet és tenyerével megmosta az arcomat. Hideg volt, de legalább meg tudtam nyugodni. Szipogva felnéztem Yoongira, aki mosolygott és letörölte a szememet- Most már nyugodj meg. Egy ilyen aranyos embernek miért lenne szörnyű hangja? -Simogatta a hideg arcomat- Majd hozzám szólsz, amikor akarsz. -Halványan elmosolyodtam és elindultunk vissza az osztályba-

- Yoongi, jó hogy látlak, beszélni akartam veled. -Jött oda hozzánk Jennie, majd átkarolta Yoongi felkarját- Tudod, van mellettem hely, nem kell a sarokban ülnöd a Némával.

- Én akartam a sarokba ülni, nekem ott tökéletes.

- Ó ne már! Most komolyan azzal az agybeteg Jimin mellett akarsz ülni? Tudod mennyire rossz mellette? Mellettem jobb. Ott érintesz meg, ahol akarsz. -Vigyorgott és jobban Yoongihoz bújt-

- Nem, nekem tökéletes Jimin mellett. -Ment a sarokba és leült mellém. Elfordultam a fal felé- Jimin, ma délután átjössz hozzám tanulni? Utána tudunk egy kicsit beszélgetni, mit szólsz? -Felé fordultam és bólintottam- Szuper. Suli után várlak.