Csak egy szót [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

15

- Minek örülsz ennyire? -Jött oda anya, majd apa is- Rég láttalak még ilyen boldognak, csak nem történt valami?

- Nagyon boldog vagyok! -Ugrándoztam tovább és annyira de annyira boldog voltam, hogy nem bírtam megállni rendesen- Nagyon, de nagyon, de nagyon, de nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon boldog vagyok!

- Drágám...Jimin végre boldog. Vajon mi történhetett? -Néztek össze anyáék-

- Nem tudom. De végre boldog. Végre valahára újra láthatjuk ilyennek is.

- Fiam, mi történt, hogy ennyire boldog vagy?

- Ő is szeret. Ő is szeret! -Anya már vette a célzást, de apa csak nézett értetlenül-

- Lemaradtam valamiről?

- Csak annyi, hogy Jimin már napok óta szerelmes. És gondolom ma mondta el neki, hogy szereti és az a valaki viszont szerette és most boldog.

- Kitalálom...Yoongi az?

- Igen. Ő az. De honnét gondoltad?

- Jimin csak vele hajlandó beszélni és csak az ő társaságát élvezi. Ezekből honnét nem gondolhattam volna, hogy ő az. Egyébként meg...te honnan tudsz róla?

- Jimin már elmondta nekem, mikor bent beszéltem vele a szobájában.

- Áh értem. Akkor most már azt is tudjuk, hogy Yoongi szereti Jimint, ahogy Jimin is Yoongit. Akkor mostantól Yoongit is szívesen fogjuk látni.

- Igen, ez igaz. Gyere Jimin, csináltam valamit enni, mert gondolom nem ebédeltél a suliban. -Abbahagytam az ugrándozást és mentem apáék után a konyhába. De akkor is csak mosolyogni tudtam, egyszerűen olyan jó érzés volt, hogy Yoongi már a kezdetektől fogva szeretett-

- Látom tényleg boldog vagy. Mert mióta itthon vagy, csak mosolyogsz.

- Tudom apa, de...ahj olyan jó érzés!

- Örülök neki. De nehogy abbahagyd a mosolygást! Már rég voltál ilyen boldog, úgyhogy jó újra életvidámnak látni.

- Apának igaza van. Mosolyogj még ameddig kedved van. Legalább boldog vagy, ennek örülünk. És ha lehet, akkor minél előbb találkozni akarunk Yoongival. Amikor csak lehet. Muszáj vele beszélnünk.

- Ha ma jó, akkor este áthívom.

- Tökéletes. Drágám, készülődj, mert ma este Yoongi átjön. Gondold át mit szeretnél neki mondani, és akkor elbeszélgetünk 3-an.

- Akkor én fent legyek a szobámban?

- Igen, kérlek. De majd utána Yoongi felmehet hozzád beszélgetni, ha szeretnéd.

- Rendben. -Mosolyogtam-

- Tessék. Egyél csak. Sertés, ahogy szereted. -Rakott le elém egy tányért anya, majd izgatottan várta, hogy megkóstoljam- Finom?

- Igen. Mint mindig. -Mosolyodtam el, majd közösen, 3-an ettünk-

Time skip🦋

- Szia Yoongi! Ráérsz ma? -Kérdeztem bele vékony hangon a telefonba-

- Szia! Persze, ráérek. Miért?

- A szüleim beszélni akarnak veled.

- Rendben. Akkor ott leszek majd. Amúgy olyan jó viszont hallani a hangodat. Nyugtató és kellemes.

- K..köszönöm. -Pirultam el bókjától- Akkor...úgy fél óra múlva tudsz jönni?

- Igen. Akkor úgy fel óra múlva találkozunk.

- Rendben. Várunk téged.

- Oksi. Na megyek készülődni. Szeretlek, szia!

- Sz...szia. -Tettem le a telefont és majd megbolondultam, tényleg azt mondta Szeretlek. Te jóságos ég!!!-

- Na mit mondott? -Tette fel a kérdést anya, mikor leértem a lépcsőn-

- Azt mondta fél óra múlva jön.

- Huu, akkor oké. Akkor...akkor készítek elő neki teát, vagy egyáltalán mit iszik?

- Jó lesz a tea. A gyümölcsöset szereti csak, a többit nem.

- Rendben. Keresek erdei gyümölcsöset. -Ment be anya a konyhába, majd a polcokat kutatva izgult. Apa leült a kanapéra és várt-

30 perc múlva ahogy Yoongi ígérte, eljött. Én felmentem a szobámba, anya előkészítette a teát, apa meg ajtót nyitott neki.

- Üdv, Yoongi.

- Jó estét kívánok! -Hajolt meg udvariasan, majd bement. Levette a cipőjét-

- Foglalj helyet, ahol neked kényelmes. -Mondta apa, majd leült valahova. Yoongi meg leült egy piszkosfehér fotelra-

- Jimin mondta, hogy beszélni akarnak velem. Szóval...miről van szó?

- Először is, ne ijedj meg. Nem lesz semmi komolyról szó. Vagyis hát...na. Mindegy. De ne ijedj meg.

- Rendben.

- Először is, nagyon nagyon nagyon hálásak vagyunk azért, mert Jimin végre beszél és hogy boldoggá tetted. Tényleg nem bírjuk elhinni, hogy a kisfiunk végre boldog és végre mosolyog, meg beszél...és...ezt mind neked köszönhetjük. -Sírta el magát anya-

- Ezt nem kell megköszönniük. Jimin azért nem beszélt, mert sokan kinevették régen a hangja miatt. De igyekeztem minél jobban elmondani neki, hogy csodálatos hangja van. Ez részben sikerült, mert csak hozzám és magukhoz beszél. De másokhoz nem, amiatt meg bocsánat.

- Semmi baj, ne kérj bocsánatot ezért. Nyilván nem te tehetsz erről. Nekünk ez bőven elég. Majd a többiekhez is beszél, ha akar. Kérsz egy kis teát? -Kínálta Yoongit apa-

- Gyümölcsös?

- Igen, ez gyümölcsös.

- Akkor kérek, köszönöm. -Elvett egy csészét a tálcáról-

- És mi bármikor szívesen látunk, ha át szeretnél jönni. Jimin örülne a társaságodnak.

- Persze, jönni fogok, ha Jimin kéri. Nem szeretném soha cserben hagyni és nem is szeretném elhagyni. Szeretnék az a személy lenni az életében, akire mindig számíthat, akire rátámaszkodhat a nehéz időkben, akit szeret, akivel jól érzi magát.

- Ez igazán kedves. Mióta Jimin hazajött, levakarhatatlan a mosolya. Nagyon boldog.

- Ennek örülök. -Mosolygott-

- Beszélgessünk még egy picit, kérlek. Szeretnénk jobban megismerni. De utána felmehetsz Jiminhez beszélgetni, ha szeretnéd.

- Persze, nyugodtan beszélhetünk. Utána meg benézek Jiminhez.

- Rendben. Na akkor, mesélj egy kicsit magadról. -Kérte anya, majd elbeszélgettek egy ideig-

Írói megjegyzés:

Konkrétan rendesen bőgtem ennek a résznek az írásával. Engem is meghatott, hogy Jimin boldog.🥺 Valamiért nagyon meghatott. Remélem nem csak én fogok sírni rajta. De addig is szép estét/napot!🥰