Csak egy szót [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

21

- Hyemin! Hyemin!! Te is láttad ezt??? -Rángatta Jennie a tátott szájú barátnőjét-

- Ez..ezek tényleg...jól láttam?! Vagy hallucinálok?!

- Lefotóztad őket?

- Még szép, egész úton azt vártam, hogy lefotózzam őket! Nézd! -Mutatta Jennienek a telefonját, a rólunk készült képpel- És most mit csináljunk?

- Yoongi szereti Jimint...de minket nem!

- Akkor most mit kéne csinálnunk, hogy Yoongi minket szeressen inkább?

- Mi? De hát Yoongi Jimint szereti te nagyon okos!

- De én nem mondok le róla! Te le akarsz róla mondani?

- Mi? Dehogyis! Csak...inkább mondd mit kéne csinálnunk.

- Ha Jimint eltűntetjük, akkor Yoongi szabaddá válik. És akkor lesz esélyem nála.

- Vagy nálam.

- Vagy nálad...igen. Na de lényeg a lényeg, ha még ezek után is szeretni fogja Jimint, teszünk róla, hogy elcsábítsuk. Elvégre sok fiúnak tetszünk, Yoongit is könnyű lesz ebbe a csoportba belökni.

- Hát persze, jól mondod! -Nevettek mind ketten, majd elindultak vissza-

Time skip🦋

- Végeztem. -Mondtam, miután végeztem a vacsorával- Finom volt.

- Nyugodtan menj fel, majd elmosogatok.

- Nem, majd én. Te mindig dolgozol itthon, én meg alig csinálok valamit. Ma én szeretnék mosogatni.

- Rendben, köszönöm Jimin. -Mondta anyukám mosolyogva, majd beraktam a piszkos tányémat a csapba a többi piszkos tányér közé. Anya is meg apa is végzett és ők is berakták a tányért a többi közé-

Nem voltam olyan jó mosogatás terén, de igyekeztem. 20 perces mosogatás után nyújtóztam egyet és felmentem pihenni. Az ágyra dőlve bekapcsoltam a telefonomat és Yoongival kezdtem el beszélgetni.

[...]

- Ideje aludni! -Lépett be a szobába most apa- Késő van, aludnod kéne, ráadásul holnap péntek, szóval még suliba kell menned.

- Rendben. Jó éjszakát apa! -Takaróztam be, majd apa is lekapcsolta a lámpát-

- Jó éjszakát fiam. -Mondta ő is elment-

*Másnap reggel*

- Mi a baj Jimin? Ma egy kicsit szomorkás vagy. Bántott valaki?

- Nem, anya. Csak tegnap mikor Yoongi hazakísért, akkor fura érzésem volt, hogy valaki követ. És...mikor ide értünk, nem láttunk senkit, úgyhogy még utoljára megcsókolt, amit nem bántam, csak félek, hogy ha valaki követett, akkor...akkor...

- Jól van szívem, nyugodj meg. Senki se követett, úgyhogy kérlek nyugodj meg. -Simogatta a fejemet anya-

- Rendben. Ha te mondod, akkor biztos. -Ettem tovább a reggelit, ami már biztos kihűlt valamennyire. Nem bírtam másra gondolni, csak arra, hogy valaki követett. De nem! Ha nem láttunk senkit, gondolom biztos nem követtek- Végeztem. Megyek fel át öltözni. -Álltam fel az asztaltól és mentem fel a szobámba-

Gyorsan készülődtem és indultam is el a suliba. Siettem, mert ma később keltem, mint általában. Az iskola elé érve vettem egy nagy levegőt és félve bementem. 1 fiú és 2 lány egyből elém állt az ajtónak támasztva.

- Te! Nem hogy néma vagy, hanem egy buzi is, mi? -Pofozott meg Jungwoon- Hogy lehetsz ekkora szamár?!

- Én a helyedben el se jöttem volna! Mit gondolsz, ki vagy te, hogy megcsókolod Yoongit? -Rúgott hasba Wheein. Iszonyat kellemetlen volt-

- Igen, én se jöttem volna a helyedben! -Heejin is hasba rúgott. Ezek szerint valaki tényleg jött utánunk-

- Szólalj meg! -Utasított Jungwoon elég hangosan, mire sírni kezdtem- Mivan? Most miért bőgsz? Férfi vagy, nem? A fiúk nem bőgnek! Hagyd már abba, ezt rossz nézni!

- Jungwoon! Hagyd már! -Lökte el rólam Jungwoont- Mit csinálsz? Miért bántod?

- De ő meg hogy lehet ekkora seggfej? -Kérdezte már nagyon idegesen Heejin, bele se gondolva Yoongi most mennyire ideges-

- Miért, mit ártott nektek?

- Tegnap mikor kísérted haza, megcsókolt! Rémes egy ember!

- Várj...ti honnét tudtok róla? Ki mondta el nektek?

- Hyemin és Jennie sírva jött be ma reggel az osztályba, hogy "Jaj istenem! Az a Néma megtámadta a mi Yoonginkat" Aztán Hyemin mutatott egy képet, amin csókolóztok. És konkrétan az eszem eldobom, hogy ez a szörny lekapott! Normális ilyenkor? Meg most ő bőg, hogy nem csinált semmit! -Yoongi sóhajtott egyet- És most magyarázatot várunk tőle.

- Hagyjátok, majd én elmondom.

- A Néma válaszát várjuk! Amúgyis itt az ideje, hogy végre talpra álljon és megszólaljon.