Csak egy szót [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

17

Gyerekek ezre tört rám megint sikonyálva, mikor beléptem az ajtón. Mindenki nevetve ordítozott és kiabált. Nekem pedig megint rossz érzésem lett, hogy megint csak egy tárgy vagyok, amit utálnak és csúfolnak. És a rossz érzés megint magába fojtott. Szédülni kezdtem és már annyira az ájulás szélén voltam, hogy már lassabban jártam. A fülem is el kezdett zúgni, és egyre hangosabban hallottam a nevetést. Mindenki leszarta mennyire rosszul vagyok, nevettek tovább, közben gyengülő testemet bámulták. Elájultam...kis híján a földre estem volna, ha valaki nem fut oda hozzám, hogy elkapjon. Akkor nekem már tényleg annyi lenne.

- Miért csak nevettek ott egyhelyben? Ráadásul miattatok lett rosszul, úgyhogy ezt abba kéne hagynotok! -Szidta le Yoongi azokat, akik nevettek és csak bámultak engem- És most meg elájult. -Sóhajtott- Elviszem az iskolaorvoshoz. -Emelt fel a hátára a táskámat a folyosó közepén hagyva és eballagott velem az orvoshoz. Bent egyből fogadtak, úgyhogy bement és lerakott oda, ahova kérték-

[…]

- És semmi komoly?

- Nem, csak megszédült és ezért ájult el. Meg egy kicsit fájt a feje is, de igazából nem vészes. -Mosolygott az orvos- És a te válladdal mi van?

- Oh...már jobban van. Nem fáj annyira, de néha sajog.

- Rendben, akkor minden okés. -Yoongi odajött hozzám és leült egy előkészített székre-

- Tényleg semmi komoly?

- Igen. De azért vigyázni kell, hogy kerülje azokat a dolgokat, vagy tevékenységeket, amitől megszédül, mert megint csak el fog ájulni.

- Rendben. -Rám nézett, én pedig csak csukott szemmel ültem fejemet a térdemre hajtva. Mosolyogva megsimogatta a hajamat, majd ránéztem- Jobban vagy már? -Bólogattam- Akkor jó. Már percek óta tart az óra. Mennünk kéne. -Bólintottam egyet, majd Yoongi segítségével felálltam. Az orvos még mondott nekünk pár dolgot és adott egy papírt, hogy ne kapjunk semmit se a késésért. Utána indultunk fel az osztályba-

- Tényleg jobban vagy már? -Kérdezte Yoongi, mikor átkarolta a vállamat-

- Igen, jobban vagyok. Köszönöm, hogy elkaptál és hogy nem a földre estem.

- Mondtam már, hogy meg foglak védeni és hogy gondoskodok rólad. -Adott egy hosszúkás puszit, majd egy aprót nevetve én is megpusziltam-

Time skip🦋

- Yoongi! -Jött oda hozzánk órák után Hyemin- Yoongi lehet egy ké...

- Nem. Nem érdekel mit akarsz mondani. -Kapta fel a táskáját a hátára, majd engem is megvárt-

- Na de...

- Nem! Azt mondtam nem érdekel mit akarsz mondani! Már több milliószor elmondtam, hogy Jimint ne piszkáld! Erre mégis csak kineveted és hagyod elájulni. Ráadásul azt is elmondtam neked, hogy addig ne nézz rám, amíg végre abba nem hagyod Jimin piszkálását.

- De ez fontos kérdés!

- Nem érdekel hogy fontos, vagy nem fontos, te hozzám már ne szólj!

- De...ennyire utálsz?

- Ha te is utálod Jimint, én is utállak téged. Ezen még tudsz változtatni, hogy ne utáljalak, de szeretni már nem foglak tudni.

- De miért? Van már valakid?

- Az rám tartozik, hogy van-e vagy sem. Elég csak annyit tudnod, hogy szeretni már nem foglak. -Elindult, majd én is mentem utána-

Kiindultunk az iskolából. Még Yoongi párszor hátranézett, hiyg Hyemin, vagy esetleg bárki is követne-e minket. Amikor érezte, hogy minden oké, mosolyogva felém fordult.

- Ma nálad, vagy nálam aludjunk? -Kérdezte Yoongi, mikor rám nézett-

- Nálam aludjunk most. Apa meg anya amúgy se fog zavarni minket, úgyhogy ha neked is jó, akkor nálam.

- Persze, nekem jó. Ha este 6-ra ott leszek nálatok, az megfelel?

- Igen. A szüleim úgyis szívesen látnak téged, úgyhogy jöhetsz, amikor akarsz.

- Rendben. Akkor 6-kor ott leszek nálatok.

- Oksi. -A házunk elé érve szembe fordultam vele, majd mégcsókoltam. Viszonozta csókomat, majd utána bementem a házba. Yoongi is elindult a saját háza felé-