Csak egy szót [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

3

- Jó reggelt Mr.Park! -Köszönt...YOONGI?! Ő mit keres itt korán reggel 8 óra előtt?- Min Yoongi vagyok, Jimin osztálytársa.

- Jó reggelt Yoongi. Kerülj beljebb! -Állt félre apa az ajtóban, majd Yoongi is bejött. Gyorsan elkaptam róla a fejemet és a reggelire koncentráltam- Jimin, gondolom ismered Yoongit.

- Igen, ismer engem. Padtársak vagyunk. -Mosolygott, mire én is halványan elmosolyodtam-

- Ülj csak le! Gondolom nem ettél még. Ö...drágám! Készíts egy kis reggelit Yoonginak!

- Ugyan, kérem ne fáradjanak vele. Direkt keltem fel reggel korán, hogy reggelizzek. De nagyon szépen köszönöm.

- Vizet szeretnél? -Tette fel a kérdést anya és előszett 2 poharat-

- Ha lehetne, akkor kérnék egy poharat. -Leült mellém egy székre-

- Milyen udvarias egy gyermek. Szüleid büszkék rád az biztos. -Töltött vizet nekem, meg Yoonginak. Rápillantottam, és mosolygó tekintetét láttam magamon. Lazán nézett, nem pedig feszülten, mint aki félne attól, hogy történik valami rossz. Ráadásul könnyed kisugárzása volt. Tele volt önbizalommal. És én mellette csak egy nulla vagyok, aki még megszólalni is fél. Bárcsak én is olyan lehetnék, mint ő-

- Köszönöm szépen. -Fogadta el a poharat, amit anyukám nyújtott neki-

- Szívesen. -Mosolyodott el anya- Kérlek, érd el valahogy, hogy Jimin megszólaljon. Nem akarom, hogy néma legyen. Nekünk az is megfelel, ha csak neked beszél, de most a lényeg az, hogy beszéljen.

- Persze, mindent meg fogok tenni azért, hogy Jimin megszólaljon. -Elmosolyodott a fiú is, majd üresre megitta az üveg tartalmát-

- Felmehettek Jimin szobájába. Már jó pár éve nem néztünk be oda, úgyhogy sajnáljuk a kupit odabent.

- Nem kell aggódni amiatt. Majd kitakarítok, ha kell.

- Jaj, nem kell! Igazán kedves vagy, de most csak Jimin a lényeg. A szobát majd én kitakarítom.

- Rendben. Ahogy akarják. -Mondta, és egyből húzott is fel a szobámba-

Bent lerakta a szvetterét, majd leült egy székre. Én is leültem az ágyamra és csak Yoongit bámultam. Pár perc után ő is rám, nézett, és egyből elfordultam.

- Nyugodtan bámulj, nem harapok. -Nevetett, majd leült mellém az ágyra- Nos...nem szeretnél egy kicsit beszélni? -Megráztam a fejemet- Akkor...mit szeretnél? -Felnéztem rá, majd egyből le a padlóra- Nem szeretnél semmit se csinálni? -Megint megráztam a fejemet. Komolyan, ő ezek után is csak próbálkozik?- Hmm...ha nem szeretnél semmit se csinálni, akkor majd mesélek neked. Mit szólsz? -Csak a padlót néztem, majd pár perc múlva felnéztem rá és egy "oké"-t eltátogtam neki- Okés.

Belekezdett a mesélésbe. Perceket mesélt nekem mindenről, ami eddig történt vele. Néhol már én is halkan elnevettem magamat, mert vicces dolgok is történtek már vele. Aztán hamar a jelenbe kezdett.

- És végül így kerültem át hozzátok a suliba. -Rám nézett, én pedig csillogó szemekkel bámultam és hallgattam Yoongit- Látom érdekel mi történt velem régen. -Bólogattam- És tudni akarod mit találtam még? -Bólogattam, majd közelebb ültem hozzá- Biztos tudni akarod? -Bólogattam most már hevesebben- Téged. -Elmosolyodott, én meg lehajtott fejjel sírni kezdtem- M..mondtam valami rosszat? -Ijedt meg, majd felemelte a fejemet-

- N..nem. -Feleltem vékony, magas hangon, mire Yoonginak kikeredtek a szemei- Szörnyű hangom van, igaz? -Sírtam tovább-

- Nem, dehogyis! Aranyos hangod van, nem értem miért nevetnek ki téged. -Simogatta a hátamat- De örülök, hogy legalább mondtál valamit. -Körül nézett a szobában- Nem bánod, ha körül nézek a szobádban? -Megráztam a fejemet és felállt körül nézni. El se hiszem, hogy pont Yoongi előtt szólaltam meg-