Csak egy szót [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

13

- Nem mondtak semmi érdekeset, csak annyit, hogy ne mozgassam annyira és hagyjam pihenni. És itt is van a felmentő papír is.

- Akkor nem kell tesizned?

- Azt mondták, hogy 2-3 hétig ne tesizzek. De majd ezutáni óra után lesz tesi, ugye?

- Igen. Utána az osztály egyik felének matek, másik felének technika.

- Nekünk szerencsére technika. A matekot nem igazán szeretem. -Felértünk az osztály elé- Végre felértünk. -Nyitott be az osztályba, majd mindenki eke sietett-

- Na mi történt? Ugye nem komoly? -Kérdezte Jennie, majd Yoongi vállához hajolt és megnézte- Nem néz ki valami szépnek. Ma én segítek haza vinni a táskádat, neked csak jönnöd kell csak.

- Nem, majd én! -Szólalt meg a nagy tömegben Hwasa is, aki elég ritkán szokott megszólalni, mikor Yoongi a téma- Én segítek majd neki, nem kell, hogy mindig Jennie és Hyemin legyen az, aki Yoonginak segít.

- Köszönöm lányok, hogy segítenétek, de ma Jimint kísérem haza és nem annyira sérült meg a vállam, úgyhogy bírom a táskát.

- Na de..

- Tényleg köszönöm, de nem kell. -Elment a helyére, én meg csöndben követtem őt-

Pár perc után a tanár is beért és elkezdte az órát. Mikor angol óra van, a tanár mindig korábban kezdi az órát. És most is egy rövid írásbelivel kezdtünk, szokásosan.

Time skip🦋

- Mehetünk? -Kérdezte Yoongi, mikor vállára kapta a táskáját- Vagy még várjunk?

- Mehetünk. -Mondtam halkan, majd együtt kiindultunk az épületből-

Út közben vészesen csendben haladtunk egymás mellett. Azon gondolkoztam, hogy ma, miután Yoongi hazakísért, elmondjam-e neki, hogy már nagyobb érzelmeket táplálok iránta vagy sem. Anya azt mondta, hogy minél előbb mondjam el, mert még a végén más lesz, aki el fogja foglalni. Ebben igaza van, csak az a baj, hogy félek. De Yoongi kedves, gondolom nem nevetne ki, mert szeretem. De most elmondjam neki, vagy sem?

- Jimin! Jimin! Hahó! -Lengette előttem a kezét, mire ránéztem- Mindjárt megérkezünk. Jól vagy? Nagyon el vagy bambulva. Mi a baj? Bánt, hogy Hyemin követett?

- Nem, az nem...csak...mindegy, hagyjuk a francba. -Sóhajtottam, majd lehajtott fejjel mentem tovább. Yoongi még vissza akart tartani, hogy megkérdezze mi a baj, de tudta jól, hogy ez nem a legalkalmasabb idő arra, hogy kérdezgessen. Mikor a házunk elé értünk, Yoongival szembe fordultam- Szia, majd holnap találkozunk. -Mentem volna be, de Yoongi megállított a vállamnál fogva- M..mi az?

- Tudom, hogy baj van. Nem szoktál így viselkedni. Na mondd mi a baj. Előttem nyugodtan beszélhetsz a bajaidról. Na mondd, mi a baj?

- Semmi...megyek, mert anya meg apa már vár rám. -Megfordultam, de újra megfordultam- És amúgy anya meg apa köszöni neked, hogy beszélek hozzájuk. -Megint megfordultam és indultam volna már be, de Yoongi nem igen hagyta-

- Addig nem mehetsz, amíg el nem mondod mi a baj. Én tudok várni egész délután.

- Ahj...

- Mondtam már, hogy előttem nyugodtan beszélj amiről csak akarsz. Nem kell magadba fojtanod.

- De...

- Addig nem mehetz, amíg el nem mondod mi a baj. Mondom, én akár itt is állhatok örökre, amíg el nem mondod.

- De Yoongi...nagyon makacs vagy...

- Tudom. De nem akarom, hogy valami rossz dolog miatt legyél szomorú.

- Magam miatt vagyok szomorú.

- Miért? Megint bántottak? -Kérdezte, majd lehajtottam a fejemet. Nem hiszem el, hogy még mindig próbálkozik ahelyett, hogy hazamenne tanulni. Bár nem is bánom, hogy itt áll a házunk előtt-

- Nem...csak...

- Csak?

- Csak...szerelmes lettem...valakibe...

- Oh...értem. És emiatt érzed rosszul magadat?

- Igen, mert borzalmas, hogy én pont belé szerettem bele. Miért pont belé? -Temettem az arcomat a tenyerembe-

- Rossz az az ember, akibe bele szerettél?

- Nem, pont, hogy nagyon jó ember, de kellemetlenül érzem magamat, mert én, mint egy nyápic, nem hinném, hogy viszont szeretne.

- Figyelj, bárki is legyen az a valaki, ha számodra egy jó ember, akkor biztos csakis jó lehet. És garantálom, hogy viszont szeret, csak higgy benne és próbáld meg minél hamarabb elmondani neki. Én szurkolni fogok neked, és téged, egy ilyen csodás embert, lehet szeretni, mert szerethető ember vagy, nem úgy, mint Hyemin vagy Jennie.

- De...ő...hát...ő...ő...nem hiszem, hogy szeret...

- Miből gondolod ezt?

- Mert...mert ő fiú...

- Ó! Most már értem. Fiú, akit szeretsz és félsz, hogy ő nem szeret viszont. -Lehajtott fejjel bólogattam-

- És...ki az a fiú, akit szeretsz? -Bassza meg...ezt is megkérdezi...-