Csak egy szót [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

26

- Hyemin, Jennie, Heeseung, Jackson és Wooyoung. Hogy hogy ekkora baromságra is képesek vagytok? -Ordított torka szakadtából Yoongi, aprókat szipogva, mikor az orvos megjött, hogy megvizsgáljon- Volt akkora eszetek ilyet csinálni...miért? Csakhogy megszabaduljatok Jimintől, akinek szüksége van rám és a támogatásra? Most komolyan ilyen hülyék vagytok, hogy ilyet csináljatok? Huh? -Kezdett el megint sírni-

- Nézd Yoongi...nem hittük volna, hogy ez így fog végződni...csak... -Hyemin nem tudta befejezni, csak szipogva lehajtotta a fejét- Csak egyszerűen irigyek voltunk rá, hogy semmi erőlködés nélkül megszeretett.

- Ha bárkit hibáztatni akarsz, akkor engem hibáztass. Az én ötletem volt, a többiek azok csak segítettek nekem. Őket ne szidd, mindennek én vagyok a háttere. -Mondta halkan Jennie, majd ő is sírni kezdett-

- Mind hibásak vagytok, mert együtt követtétek el. De Jimint még meg lehet menteni, vagyis csak remélem, de nem haragszom. Csak kérlek, soha többé ne csináljatok ilyet senkivel se.

- Ígérjük, hogy nem csinálunk többé ilyet! -Mondta Jennie, majd letörölte a könnyeit- Szerintem menjünk haza. Majd holnap tali á suliban.

- Holnap találkozunk. -Köszönt el Yoongi, majd mindannyian hazamentek. Yoongi meg visszament hozzánk- Komoly a helyzet?

- Nem, nem komoly. Csak beütötte a fejét. Még nem ébredt fel, de talán 1-2 óra múlva igen. Addig vigyázzanak rá.

- Rendben doktor úr. Köszönjük. -Köszönte meg anya, majd egy pár perc beszélgetés után Yoongi karja között vitt haza-

Time skip 🦋

Nagy nehezen kinyitottam a szememet, és óvatosan felültem. A saját szobámban voltam 2 takaróban. Körbe néztem és Yoongi mosolygó arcát láttam meg. Amint megláttam, az ölébe másztam.

- Yoongi...mi történt? -Öleltem meg jó szorosan-

- Hát...hosszú történet. Nem fázol?

- Nem annyira. Jenniék le akartak dobni egy tóba. -Ültem vissza a 2 takaró közé-

- Tudom édesem. Én ugrottam utánad, hogy kihozzalak a partra. -Mosolyogva közelebb másztam hozzá- Szóljak a szüleidnek, hogy felébredtél?

- Igen. Szeretném őket is látni. -Biccentettem oldalra a fejemet és Yoongi kiment a szobából, hogy szóljon anyunak meg apunak-

- Jimin! -Ölelt meg szorosan anya- Jól vagy kisfiam?

- Igen anya. Jól vagyok.

- Kérsz valamit enni vagy inni? Nem fázol vagy nem érzed magadat rosszul?

- Nem szeretnék enni, meg jól érzem magamat, de szeretnék inni egy kicsit.

- Jól van. Akkor hozok fel neked vizet. Te nyugodtan pihenj csak. -Fektetett vissza az ágyba anya, majd lement a konyhába vízért. Yoongi leült az ágyam szélére és mosolyogva igazgatta a tincseimet-

- Hajolj ide édesem. -Kérte drága szerelmem és óvatosan odahajoltam hozzá. Egyből nyakamra fogott és megcsókolt. Mosolyogva viszonoztam csókját, és pont akkor lépett be anya is a pohárral a kezében. Nem akart megzavarni minket, úgyhogy lerakta a kisasztalra a poharat és mosolyogva kiment a szobából-

Time skip🦋

Reggel van, 06:34. Yoongi nálunk aludt, mert nem akart magamra hagyni, amit nagyon nagyra értékelek. Reggelizni volt bőven időnk, mert még csak 6 óra volt. Reggeli után összepakoltam a táskámat és elindultunk Yoongi háza felé, hogy ő is összeszedje magát. Miután mind ketten suliba készek voltunk, együtt elindultunk suliba. Bent Yoongi még köszönt Namjoonnak, meg még beszéltek is egy keveset, de utána mentünk is be a terembe. Amint beértünk, megint meglepődtem.