Csak egy szót [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

12

- Yoongi, mi történt? -Értünk be a terembe. Mindenki csodálkozva nézett minket- A vállad...és Jimin nyaka...ti hol voltatok?

- Hosszú sztori. De Namjoon, kérlek hozz 2 nedves zsepit.

- Rendben. -Elfutott a csaphoz és bevizezett kettő zsepit, amit talált. Engem Yoongi leültetett a székre és a táskájában kezdett el matatni-

- Tessék. A vizes zsepik. -Adta oda Namjoon a zsepiket- De tényleg, mi történt? És hogyhogy vérzik a vállad?

- Majd elmondom. -Kutatott tovább a táskájában- Megvan. -Elővett egy kis doboz sebtapaszt. Először a zsepivel megtörölgette a nyakamat és utána rátapasztott egy sebtapaszt-

- A vállad nagyon csúnyán megsérült. Ezt nem fogja megoldani egy szimpla sebtapasz! -Okoskodott Jaemin szokásához hűen- Gyere Yoongi, lekísérlek a suli orvoshoz.

- Hagyd Jaemin. Majd én lekísérem. -Mondta Hyemin és átkarolta a kezemet-

- Nem kell Hyemin, köszönöm. Majd lemegyek egyedül.

- Nem! Le kell, hogy kísérjelek! Nem engedlek el téged sehova se egyedül!

- Hyemin, nem kell. Majd Jimin lejön velem, vagy Namjoon, de nem kell lekísérned, köszönöm.

- Mi?? Miért pont Jimin? Én ugyanúgy le tudlak kísérni, mint ő.

- De most azt szeretném, ha ő kísérne le. Jimin, jössz vagy nem? -Ránéztem Yoongira, aki mosolyogva várta a válaszom. Hyeminre néztem, ő megsértett arccal nézett engem, az osztály többi tagja csak nézett engem- Nem muszáj, ha nem akarsz. -Gondolkoztam, majd bólogattam, hogy igen, megyek. Felálltam és Yoongi elindult. Én mentem utána az osztályt kikerülve. Mikor sikerült kiérnem az osztályból, Yoongi egyből megállt, hogy utolérjem- Megyünk?

- Aha. -Feleltem és elindultunk a rendelő felé. Valamiért olyan érzésem volt, hogy Hyemin követ minket. Furán nézett és még láttam, hogy lassan jön utánunk. Meg az erős parfüm illat. Olyan erős volt, hogy éreztem, hogy Hyemin jön utánunk. Nem lehet, ez biztos! Ezért inkább nem szólaltam meg, mikor Yoongi kérdezett tőlem valamit-

- Mi a baj? -Kérdezte, mikor a rendelő előtt várakoztunk- Olyan csendes vagy, szinte meg szóla... -Ekkor hirtelen befogtam a száját a bal kezemmel és azt suttogtam neki, hogy ne mondja ezt- De miért? -Kérdezte suttogva-

- Mert Hyemin követ minket.

- Honnét veszed?

- Mert érzem a parfümje illatát.

- Ja már értem. Most hogy mondod, én is. -Nézett körbe, majd egy köhintés után megszólalt- Ja tényleg! El is felejtettem, hogy nem szoktál beszélni. Bocsi Jimin, igyekszem megszokni.

- Yoongi! -Jött oda hozzánk Hyemin, majd leült Yoongi mellé egy székre- Már szerintem tudnod kéne, hogy a Néma nem beszél.

- Hyemin? Te kémkedtél utánunk?

- Mii? Nem, dehogy! Csak erre felé jöttem, mert féltem, hogy bajod esik.

- Most komolyan? Csak azért jöttél utánam, mert félsz, hogy bajom esik? És ha én azt mondom menj Jimin után, akkor elmész valahova máshova és Jimint magára hagyod? Ugye?

- Mi? Nem, dehogy! A te kedvedért elmennék utána, még ha annyira utálom is, de a te kedvedért megteszek bármit!

- Ha értem megtennél bármit, akkor megtennéd, hogy felmész az osztályba és nem jössz Tibbe utánam?

- ...hát persze! Megteszem. És most...megyek is fel! -Kiindult a rendelőből-

- Hyemin, tudom, hogy még itt vagy. Menj fel.

- Mi? De honnan tudtad, hogy itt vagyok még?

- Meg vannak rá a módjaim. Na menj már! -Intett is hátra neki, majd Hyemin feladta a próbálkozást szokásához hűen, és felment-

Utána halkan beszélgettünk és az orvos behívott minket. Én is bemehettem Yoongihoz és leültem egy székre, ahova leültettek. Vártam és vártam. Közben nagyon gyógyszer szag volt. De közben csak a kezemmel tudtam játszani, amíg Yoongi vállát vizsgálják. És most itt az ideje gondolkodni. Ez igazán uncsinak hangzik, de valójában gondolkodni tök jó dolog. Most van időm gondolkodni a Yoongi iránti érzelmeimen. Igen, őszintén elmondom, hogy mostanában kezdek fura érzelmeket táplálni Yoongi iránt, amiről eddig csak anya tud. Azt mondtam anyunak, hogy ez nem is én vagyok, meg hogy nem vagyok normális. Mert szerintem ez tényleg nem normális, hogy én...egy fiú iránt érzek szerelmet. Ha most megkérdeznék egy orvost, azt mondaná nekem, hogy ez hülyeség, és a pszichiátriára küldenének.

- Mi a baj? -Ült le mellém az orvosnak úgymond a segédje, a nővérke- Olyan szomorúnak nézel ki.

- Ő nem szeret beszélni, úgyhogy nem fog válaszolni. -Mondta Yoongi, hogy a nővérke ne is tudjon kérdezni-

- Oh értem. Akkor inkább nem is mondok semmit. -Felállt a székről és az orvos mellé állt segíteni-

Percek múlva már végzett is az orvos és elmehettünk. Nem figyeltem oda mit mondták, úgyhogy az osztály felé menet kérdőre vontam.

- Mit mondtak?