Csak egy szót [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

2

- Házi feladat lesz az órai feladatot befejezni. Több nem lesz. Mivel péntekre esett az első nap, így kellemes hétvégét és hétfőn találkozunk. -Fogta meg a könyveit a tanár és kitette a lábát az osztályból. Mindenki egyből eldobta a füzetét és ordibáltak. Szokásukhoz híven-

- Nem is olyan gorombák a tanárok, mint ahogy azt említették. -Mondta Yoongi, majd összepakolt a táskájába- Gyere Jimin, megvárlak. Rögtön észbe kaptam, hogy Yoongival megyek ma haza. Gyorsan összepakoltam, majd Yoongi után siettem-

Time skip

Yoongi háza elé értünk. Nem volt egy kocsi se a garázsban. Vagyis azt merem feltételezni, hogy nincsen, hiszen egy virágos kert szerűséget lehet látni a garázs ajtaján át. Gondolom Yoongi egyedül él. És mikor beléptünk, igazam is volt. Egy árva lélek se volt bent, csak Yoongi kabát gyűjteménye, meg rengeteg sok Nike meg Adidas cipő. A konyhában az asztal közepén egy tálka, amiben gyümölcsök voltak, meg volt még egy tálka, amiben szeletelt uborka volt. Felkísért az egyetlen hálószobába, ami belülről nagyon rendezett volt. Rendszeresen szellőztet és sokszor takarít idebent ezek szerint.

- Na, ülj csak le az ágyamra és érezd otthon magadat. -Rakta le az ágy mellé a táskáját, majd egy tüsszentés után leült az ágyra, én meg mellé- Ha éhes vagy szomjas vagy, a konyhában csinálok neked valami finomat. -Elővett egy A/4-es lapot és a kezembe nyomta. Először furcsálló arccal néztem rá, majd nevetve tollat is adott nekem- Erre írj azt, amit mondani szeretnél, és majd válaszolok neked. Ha nem akarsz beszélni, akkor nem muszáj beszélned. Elég csak írnod. -Elmosolyodtam és eltátogtam neki egy "köszönöm"-öt-

Házi írás és egy kis tanulás után elfeküdtünk Yoongi ágyán. Puha és jó illatú volt. Az én ágyam nem annyira kényelmes, fázok, mikor betakarózok, néhol poros, mert egy jó ideje nem látogattak be a szobámba a szüleim. Néha próbálnám magamat rávetni arra, hogy kicseréljem a lepedőt, de nem igazán jön össze. Mosolyogva néztem Yoongira

- Még mindig nem szeretnél megszólalni? -Kérdezte, de megint egy hang nélkül megráztám a fejemet- Pedig itt senki se hall téged.

"De nem szeretnék" -Tátogtam neki, majd felültünk az ágyon. Yoongi mesélt egész végig, én meg se mukkantam. Néha tényleg meg akarok szólalni, de nem merek. Hiába mondja azt Yoongi, akkor se merek-

Miután eltöltöttünk egymással 2 órát, hazaindultam. De nem távoztam üres kézzel. A fiú még a kezembe nyomott egy szendvicset és egy kis csokit. Csak utána mehettem el.

Hazafutottam. Otthon anyukám főzött, apukám még dolgozott, úgyhogy még nem ért haza. Felszaladtam a szobámba és leültem az ágyra. Kipakoltam a táskám tartalmát és megettem a szendvicset is. A csokit meg akartam hagyni hétfőre, hogy megoszthassam Yoongival. Boldog voltam, hogy legalább valaki megvédett engem, nem úgy, mint a többiek.

Órákat feküdtem az ágyon, amíg el nem nyomott az álom. Álmos voltam, és végre hétvége lesz. Úgyhogy addig alszok, amíg akarok.

[…]

Reggel, 07:38

Felültem az ágyon és körül néztem. Anya gondolom lent van és szerintem apa is. Szerencsére nem dolgozik szombaton.

- R...reggel? -Szólaltam meg, és azonnal a számra fogtam. Uram isten. Már vagy 3 hete meg se szólaltam és ez most olyan fura- B...beszélek?! -Azonnal sírni kezdtem. Olyan furcsa. Megint beszélek. De az a lényeg, hogy nem lettem végleg néma. Mert évente legalább 12-szer szólalok meg, többször nem- Maradj csöndben Jimin, és menj le enni. -Mondtam magamnak és lementem anyuékhoz-

- Jó reggelt fiam! -Köszönt apa, mikor felnézett az újságból- Ülj le enni. -Felállt, majd megölelt és megveregette a hátamat-

- Figyelj Jimin. -Mondta anya, majd ráemeltem a fejemet- Apával megbeszéltük, hogy mától keresünk neked valakit, aki majd megpróbál beszélni veled. -Kijelentésére kikerekedtek a szemeim és lehajtottam a fejemet-

- Tudjuk, hogy nem szeretsz senkivel se beszélni, de legalább beszélj valakihez, hogy ne legyél néma.

"De nem akarok" -Tátogtam apukámnak, aki sóhajtva magához ölelt-

- Tudom, hogy nem akarsz. De nem tartalak fel, nyugodtan egyél csak. -Kihúzta nekem a széket és leültem, mire csöngettek- Oh..már meg is jött. -Mi? Kicsoda jött meg?-