Csak egy szót [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

25

- Jennie!

- Mivan Hyemin? -Reszelte a körmét Jennie- Fontos?

- Igen. Azt mondtad, hogy ma fogjuk megcsinálni! Tudod! Azt!

- Ja, igen. Heeseung, szólnál a többieknek?

- Miért én? Te is tudsz szólni! -Jennie sóhajtott és felállt a székről-

- Akkor majd szólok én. Te menj Hyeminnel és hozzátok a Némát a hídhoz. Majd én is megyek a fiúkkal együtt, de előtte fel kell tartanunk Yoongit. Hívjatok, ha baj van.

- Rendben. Akkor gyere Hyemin, megkeressük a Némát.

Heeseung és Hyemin az egész folyosót végig néztem, hogy megtaláljanak. Én még pakolásztam a teremben, hogy Yoongival hazainduljunk. Jennie, Jackson meg Wooyoung bejött a terembe és megkérték Yoongit, hogy segítsen nekik valamiben. Ő nem akart magamra hagyni, de azt mondták fontos. Úgyhogy Jenniékkel ment, én meg egyedül maradtam.

- Jól van Hyemin. Fogd a kötelet, és amikor mondom, hogy kukoricás pizza, akkor kötözd meg a kezét!

- De miért kukoricás pizza?

- Mert Jennie azt akarta, hogy legyen ez. De én megyek előre, te addig készül fel. -Hyemin bólogatott és várt, Heeseung meg odament hozzám- Szia! -Felnézten rá és utána egyből lehajtottam a fejemet- Ráérsz egy picit? -Megráztam a fejemet és elfordultam a fal felé- Most nincsen semmilyen játszma! Csak velem tudnál jönni valahova? Gondolom te már jártál ott, de én félek egyedül elmenni. -Megráztam a fejemet. Heeseung sóhajtott- Kukoricás pizza. -Mondta unottan és Hyemin egyből lekötözött. A számat is leragasztották, nehogy véletlenül is megszólaljak-

Heeseung és Hyemin hallották, hogy Yoongi jön az osztályba, úgyhogy az ablakon kidobtak. Elsírtam magamat, mert azt hittem nem élem túl, de Jennie, Wooyoung és Jackson elkapott. Hyemin meg Heeseung pedig a fal mentén kúsztak, hogy Yoongi ne lássa meg őket. Mikor bent nem talált engem, megijedt. Kiszaladt az osztályból, Hyemin és Heeseung pedig siettek Jenniék után.

- Yoongi biztos a Néma szüleihez futott. Akkor nem jön utánunk. -Mondta Jennie, majd Hyeminék is utolsó érték-

- Itt vagyunk. Yoongi a Némáék felé futott, úgyhogy minden oké. -Mondta lihegve Hyemin-

- Mindjárt odaérünk. -Mutatott egy hídra Jackson, majd mindenki arra sietett. Mivan???-

Én csak sírtam és tehetetlen voltam. Hiába próbáltam volna ellenkezni, nem tudtam. Egyszerűen csak sírni tudtam. Mikor felértek a hídra, feltettek engem a kapaszkodó micsodába, és akkor valaki ordított egyet.

- ÁLLJ! -Yoongi volt az, mögötte a szüleimmel. Hyemin sikoltott egyet ijedtében, mire a többiek is megijedtek és elejtettek. A fejemet bevertem egy vas szerű cuccba, amitől elájultam és zuhantam tovább a tó iszapos vizébe- Ti normálisak vagytok?! Mi a francot képzeltek?!

- Y...Yoongi...

- Elég volt! -Ugrott fel a hídra és egyből beugrott a vízbe utánam. Hyemin és Jennie még utána akart nyúlni, hogy visszarántsák, de már ugrott is értem a vízbe-

- Te jó istenem gyerekek...miért csináljátok ezt? -Rogyott le a földre anya sírva, apa pedig leguggolt mellé- Édes jó istenem...

- Jennie...talán túl messzire mentünk...-Mondta Hyemin halkan-

- Igen, tudom. És ez az én hibám. -Hajtotta le a fejét-

- Nem csak a tiéd. Az enyém is. Kár volt ennyire megszállottnak lennünk. -Ölelte át barátnőjét Hyemin sírva-

- Lányok, ez a mi hibánk is. Mi is része voltunk ennek. -Sírt Wooyoung is a fiúkkal együtt-

Yoongi ahogy utánam ugrott, egyből elkapta a kötelet, amivel megkötözött Hyemin. Yoongi kikötözött és kiúszott velem a partra. Anya is meg apa is egyből odafutottak hozzám. Sírtak mindketten.

- Megvan. -Mondta Yoongi, mikor kirakott a partra. Levette a számról a ragasztót is és óvatosan simogatta a vizes hajamat-

- Drágám, hívd az orvost. -Sírt anya, majd apa arrébb állt, hogy telefonáljon- Istenem...köszönjük Yoongi, hogy megmentetted. -Ölelte át anyukám sírva Yoongit-

- Ez igazán semmiség. -Ölelte vissza anyukámat, majd ő is sírni kezdett-

Írói megjegyzés:

Kérlek, nyugtassatok meg azzal, hogy nem csak én bőgök mint egy 5 éves kisgyerek.🤧