Csak egy szót [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

5

- Köszönöm, hogy itt lehettem. Megyek haza, mert mindjárt 6 óra. -Vette fel fekete szvetterét és a cipőjét, majd indult volna kifele-

- Örülünk, hogy itt voltál. -Köszönt el apa, meg anya is-

- Majd talán hétfőn még beszélünk Jimin. -Mondta, mire búcsúzásképpen odaszaladtam hozzá és megöleltem-

- Viszlát Yoongi. -Suttogtam el neki alig hallhatóan- Majd hétfőn találkozunk.

- Majd hétfőn. -Suttogta ő is és elengedtem- Na akkor, viszontlátásra! -Intett egyet és elment. Még ki tudtam szúrni, hogy hátranézett és integetett nekem. Mosolyogva bámultam eltűnő lényét-

- Jimin, sokkal jobban érzed magadat, mikor vele vagy? -Kérdezte anya, mikor Yoongi teljesen eltűnt az utcáról. Anyára néztem és bólogattam- És beszélsz is vele? -Ismét bólogattam- Legalább beszélsz, az a lényeg.  -Megöleltem anyát, utána, elmentem fürödni-

Time skip🦋

- Jimin. -Jött be a szobámba anya, majd az ágyamra ült- Kelj fel, reggel van, és irány a suli! -Kinyitottam a szememet és felültem az ágyon- Jó reggelt kisfiam. -Ölelt magához anya, mire mosolyogva jobban az ölébe másztam- Olyan rég volt, mikor ennyire az ölembe másztál. De gyere le enni, utána öltözni, mert 30 perc múlva indulunk. -Ment ki a szobából, majd én is-

Lementem, majd leültem. Anya elém rakott egy tányér rizset meg egy pohár tejet. Tudta jól, hogy szeretek rizst enni meg tejet inni reggelire. Azt is jól tudta, hogy csakis a fekete, kék és fehér pöttyös bögrében szeretem inni a tejet, amit nekem készítettek szülinapomra. Meg persze azt is, hogy a rizshez csakis sertés húst fogadok el. És azt is csak rántottan. Meg hogy csak uborkát eszek a rizshez, mást nem.

- Itt van az uzsonnád. -Rakta elém az alufóliába csomagolt szendvicseket- Sajtos szendvics, ahogy szereted. -Leült mellém egy bögre kávéval-

- Köszönöm. -Suttogtam, mire anya szemei kitágultak. Láttam rajta, vagyis csak a szemem sarkából, hogy meglepődött rendesen-

- Jimin...te...beszélsz...

- Igen.

- El se hiszem! -Szorosan megölelt- El se hiszem, hogy ennyi év után végre hozzám szóltál. Annyira féltem, hogy nem fogsz megszólalni! -Visszaöleltem anyukámat-

- Most...ennyi év után fura, hogy veled beszélek. De az se biztos, hogy mindig fogok beszélni.

- Semmi baj! Lényeg a lényeg, hogy beszélsz és nem lettél néma. Ahj kisfiam...

- Szeretlek anyu.

- Én is téged. -Kicsit könnyes szemmel simogatta a hátamat, majd pár perc után felmentem öltözni-

Time skip🦋

Az iskola elé értem és féltem. Nem mertem bemenni, mert tudtam jól, hogy megint kezdik, hogy itt a néma. De hát mást nem lehet tenni. Beléptem az iskolába és mindenki arrébb állt

- Ijja gyerekek! Megjött a Néma! -Sikoltozott egy fiú, majd mindenki rám nézett- Köszönni se tudsz, Néma? Legalább egy jó reggeltet vagy sziát mondhatnál már. -Nevetett, de én csak lehajtott fejjel mentem a folyosón- Jackson, hallod! Itt van a Néma.

- Látom. -Odajött hozzám és megállított- Te fogyatékos! Tudom, hogy nem is vagy néma. Mondj valamit, vagy felpofozlak. -Felnéztem rá- Mondj valamit! -Megráztam a fejemet és megpofozott. Mindenki csak nézett minket, ahogy Jackson felpofozott- Mondtam én neked. Beszélj, vagy kapsz még egyet!

- Beszélj Néma! -Jött oda Heeseung, majd a lábamra lépett- Jackson felpofoz, ha nem mukkansz meg! -Nem szólaltam, csak álltam. Akkor se fogok megszólalni, bármennyire is fog fájni, amit kapok érte. Így hát Jackson, ahogy mondta, felpofozott mégegyszer-

- Akarsz még? -Csak könnyes szemmel bámultam a padlót és megráztam a fejemet- Akkor beszélj te idióta! Mukkanj már meg a rohadt életbe! -Mégegyszer felpofozott- Hogy ennyit fel se bírsz fogni! Idióta. -Még egy pofont kaptam tőle, mire már elsírtam magamat-

- Jackson! -Hallottam Yoongi hangját Jackson mögött. Mindenki rá szegezte a tekintetét- Mit képzelsz, mit csinálsz már?

- A Némát próbálom szóra bírni! De ez a fogyatékos nem bír megszólalni. -Yoongi arrébb lökte Jacksont és hozzám jött, majd keze közé vette az arcomat-

- Takarodjatok! Most! -Ordított mindenkire, mire lassan hátráltak- Süketek vagytok? TAKARODJATOK! -Ordított ismét, csak hangosabban. Mindenki elfutott. Csak az én szipogásomat lehetett hallani- Jól vagy Jimin? -Kérdezte, de csak megráztam a fejemet. Sóhajtva leültetett a földre. Felhúztam a lábamat és csak sírtam- Jimin, nézz rám. -Felnéztem rá. Keserű arcot vágott, én pedig csak bőgtem, mint egy csecsemő-

- Jacksonnak igaza van. Egy fogyatékos idióta vagyok...

- Nem vagy az. Nem vagy fogyatékos idióta. Csak Jackson ennyire beképzelt, de ne is törődj vele. Aranyos vagy, ezt bárki elmondhatja rólad.

- Nem is igaz.

- De igaz. Ha én mondom, akkor igen. És ha lehet, akkor teszek valamit, hogy mindenki kedveljen téged. Én meg tudom oldani, csak bízz bennem. -Simogatta a hátamat, majd mosolyogva megöleltem Yoongit. Úgy látszik ez egy nagy szokásom lesz-