Csak egy szót [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

11

Az ijesztő bácsi megharapta a nyakamat. Ismétlem: MEG.HARAPTA.A.NYAKAMAT. Kellemetlen és fájdalmas volt. Sikítani akartam, de nem, nem fogok sikítani, bármennyire is fáj. Csak potyogtak a könnyeim megállás nélkül. A bácsi meg a nyakamat szívogatta. Ezt még gondolni is rossz, nemhogy elmondani, de bárcsak jönne valaki és segítene rajtam.

- Néma? -Állította meg Hyemin a 3 mögötte lévő gyereket- Te..mi...mi folyik...

- Ti kik vagytok? Heh? -Kérdezte a bácsi, mikor meghallotta Hyemin hangját-

- Öhm...ez szerintem rohadt kínos. Néma, ezt magyarázd meg. -Nevetett Hyemin, vele kórusban a többiek-

- Ismeritek a fiút?

- Igen, az egyik banyek osztálytársunk. Nevetségesen hülye gyerek.

- Hát pedig finom bőre van. Magunkra hagynátok?

- Hát persze, mindenképpen. -Szakadt a nevetéstől Hyemin, majd jobban sírni kezdtem-

- Jimin! -Jött oda hozzánk Yoongi is. Végre egy normális ember, aki itt jelenik végére meg- Maga mit képzel? Engedje el a fiút!

- Miért? Azt mondják ez a fiú egy nevetséges gyerek.

- Ez nem igaz. Engedje el most! -Üvöltött Yoongi, mire a bácsi nevetve még egyszer a nyakamba harapott. Sírtam a fájdalomtól. Hyemin, Heeseung, Jackson és Jennie nevetett, a bácsi pedig vigyorgott-

- Hagyd Yoongi. Inkább menjünk vissza a suliba. A Néma is vissza fog találni a suliba. -Yoongi ingerült és feszült volt. Ránéztem és eltátogtam neki egy "segíts"-et. Azonnal lerúgta a bácsit rólam és felsegített, majd hagyta, hogy eláztassam szép vörös blúzát- Yoongi mit csinálsz?

- Csönd! Nem értem miért hagyjátok szegényt magára! Emberek vagytok, vagy idióta semmirekellő érzéketlen szörnyek? Ha én nem hallom meg a hangos nevetésedet, talán ide se jövök. Nem értem hogy mersz a szemembe nézni.

- Add vissza a fiút! -Felállt a földről a bácsi is. Ijedtemben teljesen Yoongi mellkasába nyomtam a fejemet. Nem akartam őt pajzsként használni, de így teljesen biztonságba éreztem magamat. És nem volt nagyon ellenére-

- Maga pedofil állat, hagyja őt békén! -Jobban magához húzott, hogy tompuljon sírásom hangja. Hyemin próbálta Yoongit elhúzni, hogy magára hagyjon a bácsival, de nem hagyta magát-

- Te gyermek, neked iskolában a helyed! Húzzál el innen és a fiút add nekem! Vagy különben leütlek!

- Csak rajtam keresztül! Az ő testéhez maga nem fog nyúlni! -Lépett elénk Hyemin-

- Nem, rajtam keresztül! -Állt be mellé Jennie, majd egymást löködve veszekedtek-

- Heeseung, szerintem mi menjünk. -Indultak el vissza a fiúk a suliba. Klassz. A lányok veszekednek egy SIKÁTORBAN, én Yoongi karja között sírok, a bácsi vigyorog egy üveggel a kezében, Yoongi meg tehetlenül néz, és próbál biztonságban tartani. És most ilyenkor mit kéne tenni?-

- Na de jó...a lányok megint elvannak...

- Leütlek, ha nem adod át nekem a fiút 10 másodpercen belül! -Közeledett a bácsi az üveggel. Yoongi is hátrált velem együtt-

- Nem fogom. Azt felejtse is el! -Hátrált lassan és óvatosan. Én meg csendben léptem utána- Ne jöjjön közelebb! Nehogy!

- 10...

- Mondom maradjon ott és ne jöjjön közelebb!

- 9...

- Álljon már meg!

- 8...

- Álljon meg, különben hívom a rendőrséget!

- 7...

- Ez csak nem áll meg!

- 6...

- Ahj...mit kéne csinálnom?

- 5...

- Álljon meg, ahol van, vagy nem kegyelmezek magának!

- 4... -Yoongi már kifogyott a beszédekből. Készült arra, hogy támadjon- 3...2...1... -Felénk hajította az üveget. Yoongi megfordult és a vállát találta el az üveg, ami darabokra törött. A hangra Hyemin és Jennie is abbahagyta a veszekedést. A válla...rendesen megvágta a vállát az üvegszilánkok. Nem vérzett annyira, de a vörös blúzon keresztül azért lehetett látni, hogy vérzik- Na, oda adod?

- Soha! Meg ne próbáljon ártani neki, mert akkor kegyetlen leszek.

- Rendben. -Vonta meg a vállát, majd bemászott a nagy zöld kukába- A manóba! Nem hagytak banán csutkát.

- Gyere Jimin, menjünk mi is. -Mondta, majd bólogattam-

Elindultunk visszafelé a suliba. Már 8:37 lehetett szerintem, és mire visszaérünk, addigra már biztos kicsöngetnek.

- Nem fáj a vállad?

- Nem igazán. Megvagyok. És neked nem fáj semmid? A nyakad?

- Fáj. És nem akarok így bemenni a suliba, mert akkor piszkálni fognak...

- Van nálam sebtapasz, majd letapasztom a foltot, és kevésbé fog látszódni. -Mosolygott-

- Köszönöm, hogy megmentettél.

- Ezt nem kell megköszönnöd. Bármikor máskor megmentelek még.

- De..miért?

- Nem egyértelmű? Az egész iskola piszkál, én meg nem hagyom, örülsz neki, ugye?

- Igen, nagyon. Csak akkor is fura, hogy pont te barátkozol velem.

- Ez ne legyen túl fura! Természetes, hogy barátkozok veled. Csakis normális emberekkel barátkozok, szoktam mondani.

- De Hyemin szerint nem vagyok normális.

- De pedig az vagy. Hyemin csak túl sok figyelemre vágyik, ennyi az egész. De te tudom, hogy semmi másra nincs szükséged, csak arra, hogy legyen egy ember az életedben, aki mindig veled legyen. És az az ember én leszek!

- Nem tudom elégszer megköszönni.

- Mert nem is kell. Nem tartozol nekem köszönettel, mert a kedvesség ingyen van.

- Ez igaz. -Mosolyodtam el, majd pár perc séta után az iskola elé érkeztünk. Bent a mosdóba mentünk és ott beszélgettünk kicsöngetésig. Az első órát kihagytuk, de nem baj. Nem zavar-