Dʏɴᴀᴍɪᴛᴇ Kᴀᴘɪᴛᴀ́ɴʏ [B. Katsuki x Reader] /Fantasy, Pirate AU/ ✔BEFEJEZETT✔

꧁☾︎1.☽︎꧂

|~'(Y/N) szemszöge~'|

Mit mindig, most is a trónszékemben ültem, és csak néztem unott arccal, ahogyan a vár bohóca hogyan bohóckodik itt előttem.

Minden nap ezt nézem mert semmi érdekes nincsen. Unatkozom, de ez még jobban tud untatni, de ezt apám nem veszi észre, mert neki tetszik. És ha neki tetszik, akkor neked nincsen bele szólásod, hiába vagy a lánya, vagy a felesége.

Nem. Csak az van ebben a várban, amit ő akar.

- Ez olyan unalmas. Semmi kaland, semmi érdekes dolog a faluban. Minden olyan unalmas hercegnő ként.- gondoltam magamban és egyet sóhajtva hátra dőltem a székben

A nép minden embere, a gyerekektől elkezdve az idős emberekig mind boldogok. Csak a mosoly van az arcukon, mind vidámak, játszanak, beszélgetnek, és néhány estét át mulatnak ének, tánc és dal kíséretében.

Én meg csak nézek ki a fejemből, és nézem, ahogyan mindenkinek boldog élete van, én meg itt bunnyadok egyedül, semmi kalanddal vagy valami érdekes dologgal.

Nem panaszkodni akarok, vagy ilyesmi. De a hercegnő élet unalmas. Csak uralkodsz, döntéseket hozol, amiket apád mindig megcáfol. Egész nap unod magad, felkelsz,eszel, iszol, felveszed a ruhád, a hajad az egyik cseléd lány megcsinálja, aztán annyi.

Nézed ahogyan a nép milyen boldog, meg milyen mosollyal vannak. Te meg csak így ülsz és azon gondolkozol, hogy mégis mit tudnál tenni, ha egy olyan apád van mint nekem.

Aki: nem hagyja hogy dönts a saját dolgodról, minden döntésedet megcáfolja, nem hagyja hogy egyedül maradj, mindig szemmel tart, nem nézi hogy mennyire élvezed a bezártságot, nem veszi figyelembe, hogy el akarsz menni, ha az anyád hagyja dolgokat akkor ő egyből megtiltja, ha valami neki nem tetszik de nekem igen vagy anyámnak is tetszik, akkor akkor sem lehet úgy, meg ezt még lehetne évekig is sorolni.

Az a baj, hogy apám nagyon az a védelmező ember. Neki semmi sem jó, főleg az nem, ami nekem meg jó lenne. Nem értem apámat, hogy mért csinál ilyet. Egyáltalán nem is érdekli, hogy én mit akarok.

Oké.. ez most mellékes egy duma lenne, mert erről is lehetne évekig is beszélni. De.. most akkor térjünk vissza a témára. Vagyis: az unatkozásra.

Hercegnőként minden is unalmas, szóval aki erre a posztra vágyik. Tessék, itt van. Oda adom a trónt, meg a koronát is, csak legyen valami kaland az életemben. [Írói mg.: És ilyenkor jön az a szokásos filmes érzés. Tudjátok, amikor mondasz egy mondatot, amit a filmekben is szoktak mondani, aztán fogod a fejed, hogy honnan szedtél ilyen mondatokat össze ಥ‿ಥ]

- Nézzünk el egyet a kikötőbe. Arra mindig sokan vannak, és legalább lesz egy kis időm ki szellőztetni a fejemet. Nem bírom én ezt már tovább.- álltam fel a helyemről, és elindultam az ajtó felé

- Hova mész lányom?- kérdezte meg apám, és ő is felállt

- Megyek ki szellőztetem a fejemet.- válaszoltam unottan és mielőtt elkezdett volna kiabálni kiszaladtam a várból a koronámat fogva

Végre a szabad levegőn vagyok, és egy kicsit a néppel lehetek. Amúgy is régen voltam már velük, mert mindig a várban vagyok. Lassan már egy madárnak érzem magam, akit sosem engednek ki a kalitkájából.