Dʏɴᴀᴍɪᴛᴇ Kᴀᴘɪᴛᴀ́ɴʏ [B. Katsuki x Reader] /Fantasy, Pirate AU/ ✔BEFEJEZETT✔

꧁☾︎35.☽︎꧂

Csak álltunk ott, és néztük a tengert. Egyikünk sem tudta, hogy most menekülni kéne, vagy azt mondani amit a szívünk diktál és inkább a jót cselekedni. De mi lenne az a bizonyos jó? Feladni magadat, és az egyikőtök a várbörtönben, a másikótok pedig a szobájában lesz élete végéig és újra nem látjátok majd egymást? Egyik sem lenne jó, de valamit akkor is cselekedni kell. Mi lenne akkor a jó megoldás?

Nem tudja senki, és ezel pont ez a baj. Mert ha valaki tudná, akor most nem csak állnánk itt, mint szamár  a hegyen, hanem vagy mennénk innen, vagy már rég fel adtk volna magunkat. De még azt sem lehet, mert akkor tudjuk, hogy mi lesz majd velünk, és, hogy mi vár majd ránk.

Csak egy olyan életet akartam magamnak, amit minden mesében meglap a főszereplő. Boldog élet, kedves társaság, kalandok, érdekes napok, érdekes múlt, kedves szülő, s barátok. Olyan ház, ami nem is túl kicsi, de nem is túl nagy. Egy olyan világ, ahol semmi baj nincsen és, minden rendben van a főszereplő életében. 

De ahogyan minden ember mondja, azbélet nem mese, vagy film, hogy az legyen benne, amit mi akarunk. Vagy úgy lesz, de ahhoz is egy nagy csoda kell, vagy végig éled úgy az életed hátra levő részét, hogy nem úgy lesz minden ahogyan te azt elképzelted.

Ha lehetne egy kívánságom akkor az biztos ez lenne. Csak egy olyan élétre vágyom, amit mindig is akartam magamnak, amit állmodtam, hogy az legyen, és, hogy teljes mértékben olyan legyen, amilyennek én akarom, hogy legyen..

Nem érdekel, hogy ki mit mond, vagy hogy ki milyen hülyének néz engem. Az Én életemről lnne szó, nem máséról. Az sem érdekelne, ha valakinek ez nem tetszik. Nem te fogod élni az Én életem, hanem én a sajátomat. Ha nem tetszik majd, akkor ne vegyél részt, vagy ne akarj részt venni az életemben. Egyedül csak Katsuki adhat panaszt majd, mert ha minden össze jön, akkor vele fogok tovább élni, mindenkit elfelejtve.. (Írói mg.: TwT.. Ennek nem volt értelme)

Rá néztem Katsuki-ra, majd a tengerre. Vagy most, vagy soha. Vagy elszökünk, és abból fog majd állni az egész életünk, vagy feladjuk magunkat, de akkor többet megint nem takálkozunk. Nem tudom, hogy mi legyen, vagy hogy mire gondoljak, csak Katsuki-val akarok lenni, és azzal nem is foglalkozni, hogy éppen mi is van körülöttünk.

- Csak egy békés életre vágyok, amit nyugodtan letudok élni Katsuki-val.- gondoltam magamban és egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon

- Hé, kislány.- szólalt meg kedves hangon a szőke, mire rá kaptam a tekintetem     - Minden rendben van.- mosolygott rám kedvesen, és szorosan magához ölelt

- Nem akarok megint távol kerülni tőled, Katsuki kapitány.- öleltem vissza, és a nyakhajlatába temettem az arcomat

- Emlékszel rám..?- hallatszódótt a hangján, hogy teljesen megvan lepődve, mert eddig sikerült úgy feltűntetnem, hogy nem is emlékszem rá. Ügyes vagyok.

- Rád mindig is emlékezni fogok Katsuki.- néztem rá, majd egy mosolyt eresztettem felé