Dʏɴᴀᴍɪᴛᴇ Kᴀᴘɪᴛᴀ́ɴʏ [B. Katsuki x Reader] /Fantasy, Pirate AU/ ✔BEFEJEZETT✔

꧁☾︎4.☽︎꧂

|'~(Y/N) szemszöge~'|

- Hercegnő!- ért oda hozzám a két katona

- Minden rendben magával hercegnő?- kérdezte meg a jobb oldalamon lévő katona

- Természetesen! Semmi gond! Nyugdotan vissza mehetnek a várhoz uraim.- mondtam a tengert nézve mosolyogva

- Az apja küldött maga után minket hercegnő.

- Tudom. De én most vissza küldöm magukat, egy üzenettel amit az apámnak küldök. Egyedül is megvagyok, köszönöm szépen. Nem kell nekem őrség, ha a faluba megyek sétálni egy kicsit.

- Át adjuk neki hercegnő.- hajoltak meg egyszerre

- Vissza mehettek. És elnézést, hogy feleslegesen jöttek utánam.- fordultam a két katona felé és meghajolva előttük tovább mentem

Tudja azt jól az apám, hogy nem vagyok már kicsi. Ha kell, vissza szólok neki, és elszököm. Anyám lánya vagyok, aki egy férfi vadászhoz ment hozzá, aki nagyképű volt kamasz korában. Hiába az apám a király.

- A magam ura vagyok, és ha ez nem tetszik neki, akkor azzal nem tudok most mit kezdeni. Király, kit érdekel? Én fogok örökölni, ha tetszik neki, ha nem.- gondoltam magamban és megint levettem a fejemről a koronát

Séta közben egy ládára tettem a koronát, és direkt ott hagytam. Nem az tesz engem hercegnővé, és ha nincsen ezer, akkor egy sincsen a kincstárban a sok arany pénz, nyaklánc és fülbevaló között.

~~~~~

- Csak lenne egyszer az, hogy egy kedves kalóz magával visz, és csak akkor hoz vissza, amikor apám rá jön, hogy én valójában mit is akarok.- gondolkodtam el hangosan és egy sóhaj keretében leültem egy sziklára

Eljöttem egészen a kikötő végére, ahol nyugodtan lehetek egyedül. Senki sem zavar, hallhatom a sirályokat, láthatom az egész tengert hullámozni, ahogyan a halakat fogják ki a csónakokból az emberek. Érezhetem újra azt a friss tavaszi-nyári illatot amit minden évben annyira szeretek.

A szél lágyan fújt, pár madár nyugodtan csicsergést felettem, és a környéken minden féle.

- Ez egy álom, hogy nyugalom van és nem hallom az apám hangját.- mondtam ki megint hangosan a gondolatomat

- Üdv hercegnő.- ült le mellém egy ismerős hang

Rá néztem, és akkor vettem eszre, hogy ez pont az a kaloz, aki reggel vissza tette a fejemre a koronát.

- Nem vagyok hercegnő.- néztem vissza a tenger felé

- Ezt, hogy érti?- kérdezett vissza

- Egy jelentéktelen tárgy van a fejemen egész nap, és mindenki azt mondja, hogy hercegnő, hercegnő, hercegnő. Nem attól a koronától leszek én egy igazi hercegnő, hogy az a fejemen van. Hanem attól, hohy hogyan vezetem a várat, a népet, mit mondok, és mit engedek meg. A korona csak egy olyan tárgy, ami folyton a fejeden van, és lassan megfájdítja a fejed. Nekem ez nem kell.

- Akkor mi kell önnek?

- Nyugalom, szórakozás és egy kis kaland.

- Kiváncsi egy kalandra?- kérdezett tovább

Vissza kaptam rá a tekintetem és egyet bólintottam, hogy természetesen. Nincs most olyan, hogy nem, csak igen.

- Akkor jöjjön velem.

- Hova?

- Azt mondta, hogy kíváncsi egy kis kalandra. Az elég kaland magának, hogy velem jön egy kalóz útra és akkor jön vissza amikor maga szeretne?- állt fel, miközben fel tette a kérdést

- Mi az hogy! Persze!- pattantam fel mosolyogva

- Akkor jöjjön hölgyem.- nyujtotta felem a kezét, amit mosolyogva megfogtam