Dʏɴᴀᴍɪᴛᴇ Kᴀᴘɪᴛᴀ́ɴʏ [B. Katsuki x Reader] /Fantasy, Pirate AU/ ✔BEFEJEZETT✔

꧁☾︎27.☽︎꧂

|'~(Y/N) szemszöge~'|

Válaszul csak egy bólintás és egy homlok puszit kaptam, majd csendbe tovább mentünk.

Most azon vagyunk, hogy nekem találjunk valami rendbes kalóz vagy falusi ruhát. Már elegem van ebből a rohadt földig erő szoknyából, és ebből a hülye fűzőből, mert lassan már megfújt ez a szar.

- És amúgy, milyen ruhára is gondoltál (Y/N)?- tette fel a kérdést a zöldike

- Ennél kényelmesebb ruhára. Nadrág az biztos, mert már elegem van a szoknyából, és a fűző is megy. Valami lányoknak való kalóz ruha, vagy olyasmi, amin azon a Kendo lányon is volt.- mondtam egy kicsit elgondolkodva és a zöld hajúra néztem

- Értem.- bólintott egyet Izuku, és semmi kérdés vagy kérés nélkül a a szőke is szóra nyitotta a száját

- Összegezzük.- kezdett bele a mondandójába Katsuki   - Egy olyan kalóz ruhát akarsz magadnak, ami Kendo-n volt, mi igazából egy pincér ruha, és mivel az nagyon hasonlít a kalóz ruhára, amit a lányok hordanak. Így te egy olyan ruhát akarsz, ami egy pincér ruha. Jól értem?- nézett rám, miután el hadarta az egész mondatait

Vissza néztem rá, egy nem tetsző pillantással, és finoman bokán rúgtam.

- Egy, téged senki sem kérdezett. Kettő, ne húzd az agyam az ilyennel. Három, ne keverj itt nekem, mert megint bokán foglak rúgni.- mosolyogtam rá kedvesen, mire csak szemet forgatott

- Csak mondtam, nyugi van kislány.

- Nyugod vagyok.- csaptam le a derekamról a kezét, majd megindultam egy másik irányba

Hírtelen elkapott az a szokásos érzés, ami mindig előjön, mikor otthon vagyok a várban. Apám folyton azt mondja, hogy nyugodjak már le, vagy nem tudom, hogy mi lesz velem, meg minden. Én csak csendben hallgatom, és folyton kapom a semmi miatt azokat a hülye lebaszásokat.

Elegem van már ebből, csak egy kicsit akartam nyugalmat, és azt, hogy már távol legyek ettől az egész hülyeségtől. De mi van? Nem, nem lehet ez, mert már Katsuki-val is vitatkozni kell, és ugyan olyan érzés lesz, mintha az apámmal lenne ez az egész vita.

Nekem ez nagyon nem kell, nem ezért jöttem, nem ezért szöktem el otthonról, hogy itt is ugyan ezt halljam, és tapasztaljam.

Utáljon meg ezután Katsuki, nem érdekel. Csak nem ezért jöttem vele, és nem ezért akartam egy kicsit kalandokat látni vagy egy másik ponton meglátni a világot. Elég lesz nekem ebből, most egyedül kell lennem.. Egy kicsit a gondolataimmal, és azokkal az érzésékkel, amiket most érzek.

- Csak egy kicsit akarok egyedül lenni, távol néhány embertől, és csak a saját gondolataimmal lenni. Meg azokkal a hülye érzésékkel amiket most vagy ki akarok magamból valahogyan adbi, vagy meg akarom valakinek mutatni, hogy ez milyen lehet.- gondoltam magamban, miközben már távol jártam a két fiútól, és teljesen az lebegett a szemem előtt, hogy én most teljesen egyedül akarok lenni, és nem csak úgy, hogy tudom, úgyis utánam jönnek. Hanem úgyis, hogy bárki, bármikor elő bukkanhat, aztán vele kezdek egy kicsit beszélgetni

- Ne légy hülye.. csak néhány perc, és vissza mész hozzájuk. Úgyis megvárnak, és majd meghallgatnak. Ugye, biztosan megvárnak.. ugye... Vagy lehet nem...?- mondtam magamnak halkan és egy kicsit bekönnyeztem a gondolat miatt