Dʏɴᴀᴍɪᴛᴇ Kᴀᴘɪᴛᴀ́ɴʏ [B. Katsuki x Reader] /Fantasy, Pirate AU/ ✔BEFEJEZETT✔

꧁☾︎9.☽︎꧂

|'~(Y/N) szemszöge~'|

Mind a ketten felnevettek, amit én nem értettem, mert semmi olyan nincsen rajtam, meg semmi olyat nem mondtam, ami ilyan vicces lett volna.

- Mi annyira vicces?- cikázott a tekintetem a két fiún

- Deku tényleg herceg. Csak elszökött otthonról, mert a szülei nem hagyták, hogy az álmait kövesse és kalóz legyen belőle.- válaszolt nevetve Katsuki

- Tényleg?- néztem a zöldikére, aki csak bólintott egyet

- Hosszú történet, de elmondhatom, ha szeretnéd.

- Igen! Persze csak azután, hogy a szöszi sebeit lefertőtlenítettem, és bekötöttem.- tettem hozzá, és Katsuki nevetése annyiban maradt

- Ne már (Y/N).

- De már! Mondtam, hogy lefogom kezelni a sebeidet, mert ez így nem maradhat. És engem mindenki úgy ismer, hogy betartom a szavam. Már amikor.- tettem hozzá halkan, mire megint mind a ketten elnevették magukat

Felváltva rájuk néztem, aztán engem is elkapott a nevetés. Jó érzés volt megint úgy nevetni, hogy volt kikkel, és azon amit én mondtam. Utoljára azt hiszem, hogy 2 éve nevettem ilyen jól a semmin konkrétan.

- Na! Akkor Katsuki, hagy magad, mert úgy is megfogja tenni a her- akarom mondani (Y/N).- javította gyorsan ki magát, mert amint kiakarta mondani, hogy hercegnő egy kisebb gyilkos pillantással néztem rá

- Azért ám.- bólogattam helyeselve és vissza mentem Katsuki-hoz, Izuku pedig jött utánam

Katsuki csendben elállt a kormánytól, majd mellém lépett. Addig Izuku át vette a hajó irányítását, és egy halkabb sóhaj hagyta el a száját. Rá néztem, és egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy most ez az a sóhaj volt, amitől megkönnyebbül, vagy az a sóhaj, amit minden történet meséllés előtt az ember száját elhagyja.

- Ha nem akarod, akkor nem kell elmondani azt a történetet Izuku.- mondtam kedvesen, és egy halvány mosolyot küldtem felé

- Nem az. Csak.. megvan az az érzés amikor azt hiszed, mintha nem lettél volna fontos a szüleidnek, de mindent megszabtak neked, aztán egyik napról a másikra csak így eltűnsz, aztán agyba-főbe keresnek téged, mert aggónak miattad?- tette fel a kérdését, miközben Katsuki-val leültem a hajó padlójára és az arcához hajoltam

- Tudom milyen. Vagyis, csak azt a részt belőle, hogy az apád mindenbe bele szól, mert ő a király. Az anyád meg mindent hagyna neked, de mivel az ő szava ,,semmit sem ér" ezért csak az apád szava számít, meg az hogy ő mit akar és mit mond.- mondtam, miközben fertőtlenítettem Katsuki arcán található sebet és egy kisebb kötszert oda ragasztottam neki

- Pontosan.

- Akkor ezzel nem vagy egyedül Izuku.- néztem hátra a fiúra egy kisebb mosollyal az arcomon

Halványan vissza mosolygott rám és tovább figyelte a tengert.

- Egyébként. Tömören annyi az egész történet, hogy: Apám egy olyan király, aki szereti a kalandot és nagyon sok kaland van volt már része, de nem hagyja hogy én is olyan legyek mint amilyen ő volt gyerekként. Minden érdekli, csak az nem hogy én mit akarok.

- Mintha magamat hallanám, annyi különbséggel hogy nekem az anyám szereti annyira a kalandot, az apám meg tiszta ugyan ez.- mosolyodtam el megint halványan, miközben végig mondtam a mondatomat és bekötöttem Katsuki kezét

- Kösz (Y/N).- mosolygott rám Katsuki, amitől egy kisebb pír szökött az arcomra