Dʏɴᴀᴍɪᴛᴇ Kᴀᴘɪᴛᴀ́ɴʏ [B. Katsuki x Reader] /Fantasy, Pirate AU/ ✔BEFEJEZETT✔

꧁☾︎5.☽︎꧂

|'~(Y/N) szemszöge~'|

Ahogyan megfogtam a kezét finoman már maga után kezdett húzni. Mellé siettem, és ott mentem mellette, mint ahogyan a cselédek szoktak apám nyakában lógni, mert hát a királynak minden is kell.

- Lehet egy kérdésem és egy kérésem?- tettem fel egy kicsit érdeklődve a kérdést

- Igen hercegnő.

- A kérdésem az annyi lenne, hogy hogyan hívnak téged?

- Ezt, majd idővel később elfogom magának mondani hercegnő.- mosolyodott el egy kicsit

- Ne hívj– - mondtam volna tovább, de már megint kettő katona közbe szólt

Az egyikük elrantott tőle és megragadva a csuklómat maga után kezdett el ráncigálni. A másik egy kisebb parbajt kezdett el vele vívni, de nem értem, hogy mért.

- Hercegnő!

- Ne! Hagyjon! Engedjen el, maga faragatlan tuskó!- kezdtem el ütni a katona kezét

- Jöjjön hercegnő! A kalózok csak rossz hatással vannak magára.

- Nem! Ő nem olyan! Dynamite!- kiabáltam hátra nézve rá

A szemeit már nem takarta a kalapja, ami eddig a fején volt, vörös szemek, szőke haj. Az arcán egy vágás lett, ahogyan a jobb kezén is, és mindegyikből a vér folyt.

- Jöjjön hercegnő!- rántott egy nagyot a kezemen a katona

Sírva mentem utánnuk, közben azon járt az agyam, hogy most mit gondolhat rólam az a kalóz, és hogy eddig miket is mondtam magamnak.

~~~~

- Csalódtam benned lányom. De nagyon nagyot csalódtam benned. Hogy lehet annyi eszed, hogy elhagyod a koronádat, amit egy kalóz ad neked vissza, majd újra elhagyod és a katonák hozzák vissza?! Meg egy kalózzal sétáltál kézen fogva! Tudod, hogy a kalózok milyenek! Csak a baj van velük!- kiabált velem apám

- Dynamite nem olyan! Ő kedves, és segít az embereknek! Azért adta vissza egyszer a koronámat!- szóltam vissza apámnak

- Dynamite?! Szóval már neve is van annak a mocsok kalóznak?!

- A néptől kapta azt a nevet, mert kedves és más mint a többi kalóz! Ne akard nekem úgy meg magyarázni, ha nem is beszéltél még vele egy szót sem!- emeltem fel a hangomat

- Hogyan beszélsz te az apáddal kisasszony?! Még mindig én vagyoo a király, nem pedig te!

- Leszarom! Érted?! Leszarom! Neked az nem számít, hogy én éppen mit akarok vagy nekem éppen mi tetszik! Nem! Neked csak az a fontos, hogy neked tetszen, meg neked legyen jó! EZZEL NEM VAGY IGAZI, DE MÉG JÓ KIRÁLY SEM!- mondtam könnyes szemekkel az utolsó két mondatot és sírva a szobámba futottam

Becsaptam magam mögött az ajtót és annak neki dőlve csusztam le lassan egészen a padlóig.

Nem is ismeri, de már egyből így kell róla vélekedni. Ezt nem hiszem el. Legalább egyszer lenne az, hogy nem lesz ilyen az életemben. Mindig csak azzal lehetek, akit apám ismer. Pfft... akkor az egész faluval lehetek, csak a kisbabákkal nem vagy mi? Mert mondjuk őket apám nem ismeri.

Francnak kell így viselkedni, komolyan. Ezzel lejáratja a családot az egész falu előtt, és még engem is szar helyzetbe hoz és szarul tüntet fel.

Oh.. várj. Ezt őt nem is érdekli, csak az hogy ebből is neki elgyen jo, meg, hogy ő boldog legyen így. Akkor majd úgy is legyél boldog kedves apám, hogy egy idegen kalózzal fogok lenni.