Dʏɴᴀᴍɪᴛᴇ Kᴀᴘɪᴛᴀ́ɴʏ [B. Katsuki x Reader] /Fantasy, Pirate AU/ ✔BEFEJEZETT✔

꧁☾︎28.☽︎꧂

|'~(Y/N) szemszöge~'|

(Teljes Név) a legjobb dráma királynő az egész világon, mert minden miatt tudna egy jó kis drámát csapni. Hjah.. akár egy rohadt szóból is tudnék vitát nyitni bárkivel, csak legyen egy olyan szó, hogy jah, és én már el is kezdek rajta drámázni.

Mondanom sem kell, hogy mekkora egy balfasz vagyok, de komolyan. Nem elég hogy mindent elbaszok, meg semmi jót nem tudok tenni. Nem, ezek mellé még az is jön, hogy igen, egy sziával sírass meg több embert, aztán hallgasd, ahogyan elküldenek téged a picsába, csak mert köszönni mértél neki. Végül is, nagyon értelmes.

[Írói mg.: Igaz történet alapján... Annyi a lényeg, hogy ezt nem önsajnáltatás szándékábóp írtam, csak azért, hogy ezt senki ne tegye meg. Én tudom milyen és nagyon nem kellemes egy érzés... :)]

Leültem a sziklára, és a tenyerembe temettem az arcomat. Kell, kell most az a rohadt nyugalom, amit eddig sosem kaptam meg, mert mindig volt valami, aki még akadályozta, hogy végre nekem is legyen nyugalmam. Csak egy kicsit, csak egy ici-pici kurva nyugalmat akarok magamnak, többet nem.

- Elegem van mindenből. Semmi jót nem vagyok képes csinálni, és mindig megbántok mindenkit. Nekem nem ez kell.. Egy új életet akarok kezdeni, vagy itt hagyni valahogyan ezt a gyász életemet.- sírtam el magam, azzal nem is foglalkozva, hogy ki láthat meg engem, és hogy ki néz majd ezután hülyének

Előttem van a tükör... Az a tükör, hogyha ez mással történik, akkor azután a lány után, egyből megy valaki, de pont az, akibe szerelmes a lány, és aki vissza szereti azt a lányt.. Vagy csak egyből csuklón ragadja, és vissza húzza magához a fiú...

|'~Írói szemszög~'|

Miután (Y/N) elszakadt a két kalóztól, Katsuki nem tudta hogy mi van a lánnyal. Semmit nem értett, főleg azt nem, hogy hirtelen mért akart egyedül lenni, és hogy mért veszi magára ha Ő azt mondja amit.

Midoriya sem értett semmit, ezért csak a mellette álló szőkére nézett, majd a lány elhaladó árnyékára pillantott. Katsuki arcán egy meglepett, de mégis mintha szomorú tekintet ült volna ki. Nme tudta, hogy mit is kéne tennie, de valahogyan, valamit tenni akart. Ha akarta a lány, ha nem, Ő akkor is utána ment, azzal nem is foglalkozva hogy Midoriya csak ott állt egy helyben és kapkodta a tekintetét.

Miközben Katsuki a lány után ment, sok minden az eszébe jutott. Mi van ha (Y/N) véget akar vetni az életének, mert csak gondolt egyet, aztán egyből ez ugrott be neki egy "jó" megoldásként. Vagy, ha esetleg más kalózok elvitték magukkal? Vagy ha elveszik a faluban, vagy bele esik a tengerbe, egy hajó alá...

Nem, Katsuki ne gondolj ilyenekre!- mondogatta magában a szőke hajú
(Y/N) biztonságban van, és csak egy ember kell neki, aki semmit mondva magához öleli, és nem fogja majd érdekelni, ha ellöki magától, mert újra magához öleli csak akkor szorobban. És addig nem hagyja elmenni, addig nem engedi el, amég ki nem sírja magából azt a sok- sok gondot, amit eddig magába fojtott, és senkinek sem mondotta el, mert nem bízott meg senkiben sem..